7. Az legyen örömöd és megnyugtatásod: egyik közhasznu tett után a’
másikhoz fogni, megemlékezve az istenségre.
8. Lényed kormányzó része az, melly önmagát felbuzditja ’s vezeti; magát
ugy müveli a’ minő lenni akar; ’s magával az eseményeket ollyanoknak
láttatja, minőknek akarja.
9. Az egyetemes természet által tétetik minden és nem más természet
ereje által, melly ezt körül venné, vagy benne foglaltatnék, vagy pedig
kivül tőle elkülönözve léteznék.
10. A’ világ vagy keveréke a’ lényeknek, mellyek majd történetesen össze
kapcsolódnak, majd ismét szétválnak, – vagy pedig egysége, mellyben rend
és gondviselés uralkodik. Ha az első, – miért ohajtsak olly rendetlen
vegyületben, olly zürzavarban élni? Vagy mi egyébre legyen gondom, mint
hogy egykor mikép váljak földé? Miért nyugtalankodjam? Mert bár mit
tegyek, utol ér a’ romlás. – Ha pedig az utóbbi áll, ugy a’ kormányzót
tisztelem, hozzá állhatatos hűséggel ’s bizalommal viseltetem.
11. Ha a’ körülmények erőszaka által nyugtalanságba helyeztetel, térj
vissza gyorsan magadhoz ’s minden szükség nélkül a’ sorból ki ne lépj,
mert igy az öszhangzat inkább leend hatalmadban, ha hozzá mindenkor
vissza térsz.
12. Ha egyszerre volna mostoha és édes anyád; noha amaz iránt is
tisztelettel viseltetnél, még is mindenkor ehez vissza térnél. Illy
viszonyban állasz most az udvarral és a’ bölcsészettel. Járulj sokszor
ez utóbbihoz, ’s nála nyugodj ki, mert általa lesznek az ottani
körülmények neked eltürhetők ’s te azoknak eltürhető.
13. Valamint a’ húsétkekről ’s hasonló eledelekről igy kell gondólkodni:
ez döglött hal, az döglött madár vagy sertvés; ismit: hogy a’ Falerni
csak szőlő nedv; a’ bibor csak gyapju csigavérrel befestve, és az érzéki
szerelem élvezetről: hogy az csak egy tag dörzsölése ’s nyálka kiömlése
összekötve rángotódzásokkal. – Mert illy képzeletek érintik olly közel
a’ tárgyakat, ’s mivoltukat úgy ki meritik; hogy őket eléggé
megesmérhetjük. Hasonlón kell egész életünkben cselekednünk; a’
legbecsesebbnek látszó dolgokat tegyük mezétlenné, lássuk által
becstelenségöket és fényes öltözetüket, melly által kitűnnek, szedjük
le, mert az ékesség rettenetes csalárd ’s olly tárgyaknál, mellyek
törekvésünkre legméltóbbaknak látszanak leginkább csábitó. Lásd mit
mondott Crates magáról Xenocratesről.
14. Legtöbb tárgyokat, miket a’ sokaság csodál, következő általános
osztályokra lehet szoritni. Az első csupán alakja, vagy természete által
határoztatik meg, mint kövek, fák, figefák, szőlőtők, olajfák; a’
második osztály, mellynek csodálói a’ középrendben vannak, azon
tárgyokat foglalja magában, mellyeknek párájok van, minők a’ nyájak és
csordák; a’ harmadik, mellyet a’ müveltebbek becsülnek, tudnillik azok,
kiknek okos lelke van ugyan, de nem világ polgári, hanem mesterségekre
’s egyéb ügyességekre alkalmas; ide tartozik sok szolgákat birni. A’ ki
pedig a’ világ – ’s honpolgári okos lelket becsüli, egyébre nem fog
ügyelni; hanem mindenek előtt azon törekszik, hogy önmagát olly
állopotban ’s munkásságban tartsa, melly az okossággal ’s közjóval
megegyező, ’s hogy a’ fajtájabelieket ugyan arra segitse.
15. Némellyek a’ lételre sietnek, némellyek a’ lételből: ’s annak is, mi
levő félben van, már egy része eltünt. Hullámzás és változás a’ világot
mindenkor megujitják, valamint az idő szakadatlan folyása szemeink előtt
egy uj határtalan kort nyit meg. Ki akarna tehát e’ ragadó folyamban,
mellyben megállni nem lehet, ezen elhullámzó tárgyok közül valamit
különösen becsülni? Épen mintha valaki egy előtte elrepülő madárba
akarna beleszeretni! De az már szemei elöl eltünt. – Ollyan mindenki
élete, mint a’ vérnek kipárolgása ’s a’ légnek belélekzése. Mert egészen
ugyanaz, a’ levegőt egyszer beszivni és ismét kilehelni, mit minden
pillanatban teszünk: avagy pedig egész lélekzet tehetségünket, mellyel
tegnap vagy tegnapelőtt óta bírunk, ismét oda vissza adni a’ honnét
először kaptuk.
16. Sem a’ kipárolgás, melly a’ növényekéhez hasonlit, sem a’ lehelés,
mi a’ szelid és vad állatokkal közös, nem méltó nagy becsülésre.
Valamint az sem, hogy a’ képzelet által a’ tárgyok benyomásait vesszük;
hogy indulatoktól ösztönöztetünk; társulatokba állunk és táplálkozunk.
Mert mind ez semmivel sem fontosb, mint az ételekből a’ föleslegest
kiüritni. De tehát mi becsülésre méltó? Talán a’ megtapsolás? Nem! Tehát
a’ nyelvvel való megtapsolás sem, mert a’ sokaság magasztalása csakugyan
a’ nyelvvel való tapsolásnál nem egyéb. Igy tehát a’ hirecskéről is
lemondván, ugyan mi marad még becsülésre méltó? Gondolom ez: sajátlagos
állopotja szerint erejét használni ’s vágyait korlátozni. Erre vezetnek
a’ mesterségek ’s müvészetek is. Mert minden mesterségnek az czélja,
hogy müvét azon dologra alkalmassá tegye, a’ miert készitetik. Erre
törekszik a’ kertész, ki a’ szőlőtővel bánik; erre a’ lovász, erre a’
kutyász. És a’ gyermekek nevelése ’s oktatása mire czéloz egyébre? Itt
van tehát a’ tiszteletre méltó. ’S ha ez jó állapotban van, semmi másnak
megszerzésére szükséged nem leszen De ha meg nem szünöl sok mást is
becsben tartani, ugy nem lész szabad, nem magadnak elégséges, nem
szenvedély zaklatása nélkül. Mert akkor szükségkép irigy, féltékeny ’s
gyanakodónak kell lenned azok ellen, kik azon dolgoktól, miket te olly
nagyra becsülsz, megfoszthatnának; ’s cselt készitni azoknak kik azokat
birják. Általában zavarba kell jönnie, ki ezekből valami nélkül
szükölködik; és sokat panaszkodnia még az istenekre is. Azon tisztelet
és becsület pedig mellyel saját okosságod iránt viseltetel, magaddal
megelégedésben, a’ közönségnél kedvességben ’s az istenekkel
egyetértésben tart, midőn mindent, a’ miben csak részeltetnek ’s a’ mit
neked rendelnek, köszönettel fogadsz.
17. Föl, alá, ’s körben mozognak az anyagok; de az erény semmi illy
irányban nem mozog. Ő valami istenibb és észre nem vett ösvényen halad
szerencsésen előre.
18. Valjon mit müvelnek az emberek? Kortársaikat nem akarják dicsérni,
még is magok nagyra becsülik az utódoktól, kik őket sem nem esmérték sem
nem látták, dicsértetni. Ez közelit ahhoz, midőn valaki azon
szomorkodnék, miért nem tartottak fölötte elődei magasztaló beszédeket.
19. Ha neked valami munka nehéz, azért ne véld, hogy az embernek az
lehetetlen; ha pedig valami nem lehetetlen az embernek és köttelessége,
hidd el, az neked is lehetséges.
20. A’ vivói gyakorlatban, ha bár valaki körmével megsért, vagy fejünkre
egy daganatot üt, azért neheztelésünk semmi jelét nem adjuk, magunkat
megbántottnak nem tartjuk és nem vesszük mint alattomos üldözőt gyanúba.
Még is óvakodunk tőle, nem ugyan mint ellenségtől, vagy gyanúból, hanem
nyugodt szivvel kikerüljük. Igy tegyünk az élet egyéb viszonyaiban is;
’s ne gondoljunk sok tetteikkel azoknak, kik velünk mintegy küzdőhelyen
vannak: mert szabadságunkban áll, mint mondám, őket kikerülni minden
gyanakodás ’s gyülölség nélkül.
21. Ha valaki arról meggyőzni ’s nékem azt kimutatni képes, hogy nem jól
gondolkozom vagy cselekszem, ugy örömest változtatom. Mert az igazságot
keresem, melly által még senki meg nem károsult; de megkárosodik a’ ki
megmarad tévelgésében ’s tudatlanságában.
22. Én a’ mi kötelességem, megteszem, más dolgokról nem aggódom; mert
azok vagy lelketlenek, vagy oktalanok, vagy eltévedettek és az igaz utat
nemesmérők.
23. Okos ember létedre az oktalan állatokkal s dolgokkal általában, mint
ollyanokkal mellyeknek esze nincsen, nemeslelküen és szabadelmüleg
bánjál; az emberekkel, mint kiknek lelkök van, közszellemileg; könyörögj
pedig mindenekért az istenekhez és ne törődjél azzal, mennyi ideig fogsz
igy cselekedni, mert igy eltöltött három óra is elegendő.
24. Nagy Sándor és öszvérese haláluk után ugyan azzá váltak; vagy a’
világnak maganyagai közé vétettek föl, vagy egyenlőn elszórattak az
atomok közé.
25. Gondold meg mi sok történik mindenikünkben ugyan azon időpontban, mi
a’ testet szinte ugy illeti mint a’ lelket! És illy módon nem fogod
csodálni, ha még sokkal tőbb, sőt minden mi létre jön ezen mindenségben,
mellyet világnak nevezünk, együtt létezik.
26. Ha valaki azon kérdést tenné: mint iratik Antonin neve? Valjon
minden egyes hangot indulatosan ejtenél e’ ki? Hát midőn haragszanak,
ugyan viszont haragszol e’? ’S azon esetben nem fogsz e’ inkább
türelmesen minden betüt előszámlálni? Erről tehát az utóbbi esetben is
megemlékezzél: hogy kötelességed általában egyes részei által
teljesitetik.
Ezekre illő ügyelned ’s meg nem zavarodni, sem a’ neheztelőkre viszont
nem neheztelni, hanem az igaz uton haladni kitüzött czélod felé.
27. Minő kegyetlenség, meg nem engedni az embereknek, hogy az után
törekedjenek, mit hozzájok tartozónak ’s hasznosnak vélnek, és pedig te
némileg nem engeded nékiek azt tenni, midőn neheztelsz, hogy vétkeznek.
Mert midőn vétkeznek általában csak az után törekednek, mit sajátuknak
’s hasznosnak tartanak. – De nem igy van! – Tehát tanitsd őket ’s mutasd
meg nékiek a’ hibát, de harag nélkül.
28. A’ halál megszünteti az érzékek benyomásait, az indulatok ösztönit,
az elme csapongásait ’s a’ testkörüli szolgálatot.
29. Gyalázat, azon életben a’ léleknek kifáradni, mellyben még a’ test
nem fáradt el.
30. Vigyázz, el ne császárosodjál; azon külszint föl ne vedd; mert ez
könnyen megtörténik. Tehát tartsd meg magadat egyszerűen, jól, meg nem
hamisitva, komolyan, pompátlanul, igazságosan, istenfélőn, jóakarón,
szeretettel teljesen és minden kötelességedben állhatatosan. Törekedjél,
hogy ollyan maradj, a’ milyenné a’ bölcsészet tenni akart. Tiszteld az
isteneket, segitsd az embereket. Rövid az élet ’s csak egy gyümölcse van
a’ földi létnek: fedhetlen gondolkozásmód ’s közjóra szolgáló tettek. –
Mindent ugy tégy, mint Antoninus tanitványa, kövesd éber szorgalmát az
okos cselekvényekben, magaviselete mindenkori egyenlőségét, jámborságát,
arcza vidámságát, nyájasságát, hirvágy nélküli lényét, ’s törekvését a’
dolgok visgálatában Ő semmitől nem távozott, mi előtt pontossan
megszemlélte és éretten meggondolta volna. Mi türelmes volt azok iránt,
kik őt igazságtalanul korholták a’ nélkül, hogy őket viszont gáncsolta
volna! Mint nem hirtelenkedett ő soha; és mint nem hallgatott az
árulkodásra! Mi gondosan figyelt erkölcseire és tetteire! Ő nem volt
gunyoló, félénk, gyanakodó, vagy szőrszálhasogató. Mi kevéssel
megelégedett háza, ágya, ruházata, élelme ’s szolgálatára nézve! Mint
kedvelte a’ munkát, ’s mi nehezen haragudott meg! Igy egyszerü élelme
mellett képes volt estélyig egy helyben maradni, a’ nélkül hogy máskor
mint a szokott órában szükségére szoritatott volna. Barátságos
viszonyaiban hű és változatlan volt. Eltürte a’ gondolatira tett szabad
ellenvetést, sőt örült, ha valaki jobbról győzte meg, és istenfélő volt
babonaság nélkül. Kövesd ezeket; hogy te is hasonló jó lélekesméretü
légy midőn végórád föltünik, mint ő.
31. Ébredj és serkentsd föl magadat, ’s ha ébren megesméred, hogy csupa
álom a’ mi nyugtalanit; ugy tekintsd ezt is most éber állapotodban, mint
amazt, (t. i. az éber állapot bajait is csak álmok gyanánt kell
tekinteni).
32. Testből és lélekből vagyok. A’ testnek minden közönyös: mert
megkülönböztetni nem képes; az okosságnak pedig mind az közönyös, mi nem
az ő müve. Minden működései pedig teljesen önmagától függnek. Azonban ez
egyedül az ő jelen működésére vonatkozik; mert mult és jövő munkálatit
jelenleg egykedvüen veszi.
33. Semmi fáradság a’ kéz vagy láb természetével nem ellenkező, mig a’
kéz a’ maga ’s a láb ís a’ maga kötelességét megteszi. Ugy az ember
természetével semmi munka nem ellenkezik; mig megteszi azt, mi az
embernek kötelessége; de ha az nincs természete ellen, nem is rosz
nékie.
34. Mi sok gyönyört élveztek még a’ zsiványok, gonoszok, apagyilkosok,
és zsarnokok is.
35. Nem látod e, miképen a’ müvészek bizonyos pontig a’ tudatlanokhoz
alkalmazzák magokat, de mind a’ mellett müvészetök törvényéhez
ragaszkodnak ’s attól eltávozni nem mernek? Tehát illő e, ha az épitő
mester, vagy az orvos többre becsüli a’ müvészet törvényét, mint az
ember az övejét, melly nékie az istenekkel közös.
36. Asia, Europa, – világ zugai az egész oceán – egy csepje a’
mindenségnek! Athos hegy – egy görönye a’ világnak; a’ jelenkor –
csekélyebb mint az öröklétnek egy pillanata. Minden parányi, változó,
mulandó. Mindennek eredete egyféle: ugyanazon közös világkormányzótól,
vagy közvetlen, vagy szükségképeni következés által. Még az oroszlány
agyara, a’ méreg, és minden mi ártalmas, mint a’ tövisek és mocsárok,
függeléki a’ tetszetesnek és szépnek. Hagyj föl tehát azon balgasággal,
mintha ezek ama lénynyel, mellyet imádsz, semmi összeköttetésben nem
állnának, és gondolj minden dolgok eredetére.
37. Ki a’ jelent látja, mindent látott, mi örök óta lett ’s mi örökké
leend. Mert minden egynemü és egyforma.
38. Sokszor meggondold minden dolgoknak, mik a’ világban léteznek,
összeköttetését ’s egymáshozi viszonyát. Mert némikép mind egymásba
fonódvák, ’s ez által mind egymásiránt barátságosak. Mert az egyik a’
másikból következik, az anyagi világ élénk müködése, viszonos hatása és
egysége által.
39. A’ mit rendeltetésed magával hoz, azon körülményhez alkalmazd magad
és szeresd azon embereket, kiket a’ sors hozzád kötött; de igazán!
40. Minden gép, minden szerszám, minden edény jó állapotban van, ha arra
alkalmas, a’ mire készitetett; és pedig sokszor távol van alkotója. Azon
tárgyokban, miket a’ természet magában foglal, bennök létezik és marad
a’ teremtő erő. Azért annál inkább kell azt tisztelned ’s ugy
vélekedned, hogy ha annak akarata szerint cselekszel, és viseled
magadat, minden saját eszed szerint történik. Hasonlón a’
világegyetemben: itt is minden annak saját lelke szerinti.
41. Ha azon dolgok közül, mellyek nem önkényedtől függnek, valamellyiket
jónak vagy rosznak tartod; ugy illy rosznak reád háromlása, vagy illy
jónak elvesztése miatt szükségkép zúgolódnod kell az istenekre ’s az
embereket gyülölnöd, kik ezeknek okai voltak, vagy jövőre e’ miatt
gyanúsak. És valóban sok jogtalanságot követünk el, midőn ezek után
törekedünk. Ellenben, ha csak hatalmunkban álló dolgokat tartunk jónak
vagy rosznak, ugy nincs többé okunk akár az istent vádolni, akár az
emberekkel ellenségeskedni.
42. Mindannyian egy czélra munkálkodunk; némellyek öntudattal és
akarattal, mások a’ nélkül hogy tudnák. Valamint még az alvók is, ha nem
tévedem Heraclit mondása szerint, munkásak és dolgozó társak abban, mi
a’ világon történik. De mindenik maga módja szerint dolgozik! még az is
nagy hatásu, ki az eseményeken zúgolódik, ellenök szegül ’s akadályozni
törekszik. Mert illyenre is volt a’ világnak szüksége. Egyébiránt csak
vigyázz, kiknek számához csatlakozzál. Mert ama világkormányzó minden
esetre helyesen fog téged használni tudni, és a’ dolgozók ’s munkatársak
sorába tagul felvenni. De te vigyázz, hogy ezen sornak ne olly tagja
légy, mint ama rosz és nevetséges vers a’ szinmüben, mellyről Chrysippus
emlitést tesz.
43. Talán a’ nap az eső szolgálatát akarja megtenni, vagy a’ földét
Aesculap? És minden csillagok, – noha különbözők, nem egy czélra
munkálkodnak e?
44. Ha rólam ’s arról, mi velem történendő, az istenek valamit végeztek:
ugy az ő határzatuk helyes. Mert tanácsban fogyatkozó istent még csak
gondolni sem könnyü; mi ok indithatná őket velem roszat tenni? Mert ők,
vagy az egész, mellyről leginkább gondoskodnak, mi hasznot huzhatna
abból? De ha különösen rólam nem gondoskodnak is, van gondjok az egészre
általában; ’s azért nekem is, a’ szinte az által meghatárzott sorsomat,
örömmel és kedvesen kell fogadnom. Ha pedig semmiről sem rendelkeztek, –
de mi gonosz ezt gondolni is, – miért nékiek az áldozás, imádkozás,
esküvés, ’s egyéb cselekvények, mellyeket mindenikünk, mintha az istenek
jelen volnának ’s velünk élnének, úgy viszen véghez? Ha tehát semminkről
sem rendelkeztek, ugy tőlem függ határozni, ’s nekem itt a’ hasznosat
kell tekintetbe vennem. Az hasznos pedig minden lénynek, mi
szerkezetével és természetével megegyező. Az enyém okos természet és
közjóra törekedő. Országom és hazám pedig, ugy mint Antoninusnak Róma,
úgy mint embernek a’ világ. Tehát csak a’ mi ezen társaságoknak hasznos,
csupán az jó nekem.
45. A’ mi csak minden egyessel történik mind az hasznos az egésznek, és
még, – mit szoros visgálat után mindenütt ugy fogsz találni, – valami az
emberrel történik az más embereknek is hasznos. Itt tudnillik közönséges
értelemben kell a’ hasznost az eszközökről venni.
46. Valamint a’ szinkör ’s hasonló helyek mutatványai kellemetlenek
neked; ’s mint ott az örök egyféleség és hasonlóság meg unatják a’
nézést; ezt tapasztalod az egész életben is. Fölötted, alattad, minden
ugyan az, és ugyanazon anyagból való. De tehát meddig?
47. Meggondold gyakran mint haltak meg minden sorsu, különféle
foglalatosságu, ’s minden nemzetbeli emberek, Szálj igy le Philistion,
Phoebus és Origanionhoz. Aztán más osztálybeliekhez is fordulj. De
nekünk oda kell költözködnünk, hova annyi nagy szónokok, annyi komoly
bölcsek vándoroltak, Heraclitus, Pythagoras, Socrates, továbbá annyi
régi hősek, annyi későbbi vezérek és uralkodók, ezeken kivül még egy
Eudoxus, Hypparchus, Archimedes és sok más éles, fellengős, munkás,
ügyes ’s magukban bizakodó elmék; sőt ama’ gúnyolói is ezen mulandó és
egynapi életnek, minő Menippus és más hozzá hasonlók. Mind ezekről
gondold meg, hogy régen fekszenek; és mi rosz éri őket azért ’s azokat
kiknek nevei nem emlegettetnek? Tehát csupán egy nagyra becsülendő: hogy
a’ valóhoz és igazsághoz hiven, még a’ hazugok és csalárdok közt is, jó
akaratot gyakorolj.
48. Midőn föl akarod magadat viditni, elmélkedjél a’ veled élők
erényiről; egyiknek munkássága, másiknak szerénysége, egy harmadiknak
bőkezüségéről ’s másoknál egyébről. Mert semmi nem gyönyörködtet
annyira, mint az erény példái, mellyek kortársaink erkölcseiben föl
tünnek, és lehető legnagyobb számban szemünkbe ötlenek. Azért mindig
szemeid előtt tartsd őket.
49. Talán megkeserit, hogy csak annyi és nem háromszáz font nehéz vagy?
Szinte olly kevéssé tehát az, hogy csak annyi és nem több évekig fogsz
élni. Mert mint a’ termetből, ugy az időből is annyival elégedjél meg,
a’ mennyi neked rendeltetett.
50. Másokat az igazság felöl meggyőzni törekedjünk. De akaratuk ellenére
is azt cselekedd, mit az igazság törvénye kiván. Ha valaki erővel
ellentáll, folyamodjál a’ türelem és lelki nyugalomhoz ’s az
ellenszegülést használd föl más erényhez. Megemlékezzél arról is, hogy
csak föltételileg fogsz a’ dologhoz, ’s az után nem vágyol, mi
lehetetlen. De tehát mire? Illy eltökélésre: ezt eléred, ha azok, mikre
vágytál nem teljesednek.
51. A’ nagyravágyó mások magaviseletébe helyzi önjavát; a’ kicsapongó
saját szenvedélyibe, az okos pedig tetteibe.
52. Szabadságodban áll egy vagy más tárgyról semmit sem itélni, ’s igy
a’ lelket föl nem háboritni, mert magokban a dolgokban nincs olly erő,
melly itéletünket kicsikarná.
53. Szokjad meg másnak beszédire feszitett figyelmet forditni ’s a’
mennyire lehet a’ szólónak leszállani lelkébe.