13. Mint összefüggő testekben a tagok, hasonlón állanak szétválasztva az
okos lények egymáshoz, lévén közös működésre rendelve. E’ gondolat annál
nagyobb benyomást teend elmédre, ha gyakran igy fogsz szólni magadhoz:
tagja vagyok az okos lények rendszerének! Ha csak ‚részének‘ mondod
lenni magad, szivedből nem szereted az embereket. A’ jó tett még nem
gyönyörködtet önmagában, csak ugy teljesited mint hozzád illőt, nem ugy
mint jótéteményt magadiránt.
14. Érje mi akarja kivülröl azon részeket, mellyek illy eseményeknek
kitétetvék. ’S ezek, ha akarnak panaszkodjanak szenvedésök fölött. Ha
csak én azon véleményben nem vagyok, hogy rosz az, mi velem történt, ugy
sértve nem vagyok. Tölem függ pedig annak nem tartani.
15. Bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem jónak kell lennem. Mintha
az arany vagy a’ smaragd vagy a’ porphyr mindig azt mondaná: bár mit
tegyen vagy beszéljen más, nekem smaragdnak kell lennem és saját
szinemet megtartanom.
16. Az elme nem maga nyugtalanitja e önmagát? például, nem maga dönti e
önmagát félelembe, szomoruságba? Ha más őt ijeszteni vagy szomoritni
képes, ám tegye! Mert ő saját gondolatival illy indulatokra magát nem
inditja. A’ test, hogy ne szenvedjen gondoskodjék maga, ha tud, és
panaszkodjék ha szenved. Az elme pedig, melly fél, szomorkodik, ’s mind
ezekről képzelődik, mit sem szenved, ha csak magad illy véleményre nem
birod. Önmagában szükség nélkül van az elme, ha csak önmagának szükséget
nem teremt. Épen azért sem nyugtalansága sem akadálya, ha csak önmagát
nem zavarja vagy hátráltatja.
17. A’ boldogság jó nemtő vagy józanság. Tehát mit csinálsz itt
képzelet? Távozzál, az istenekre! mikint jövél. Mert reád semmi
szükségem; jövél régi szokás szerint; nem haragszom reád; csak távozzál!
18. Valaki fél a’ változástól. Pedig mi történhetik változás nélkül? ’S
igy mi kedvesebb, mi inkább sajátja az egyetemes természetnek?
Fürödhetel e, ha csak a’ tüzifa át nem változik? Táplálkodhatol e, ha
csak az étkek által nem változnak? Vagy más hasznos jöhet e létre
változás nélkül? Tehát nem látod e, hogy a’ te elváltozásod is hasonló,
’s az egyetemes természetnek hasonlón szükséges?
19. A’ világ egyetemén mint egy folyam árján mennek által minden testek,
és, mikint tagjaink egymás között, az egészszel kapcsolatban vannak ’s
együtt működnek. Hány Chrysippot, hány Socratest, hány Epictetet nyelt
el már az idő? Ez legyen minden ember minden tárgy szemléleténél
előtted.
20. Engem csupán egy aggaszt, nehogy magam valamit tegyek, mit az ember
szerkezete nem akar, vagy igy nem akar, vagy most nem akar.
21. Nem sokára mindeneket elfeledsz. ’S csak hamar mindenek elfelednek
téged.
22. Sajátsága az embernek, megbantóit is szeretni Ez pedig ugy történik,
ha eszedbe jut, hogy rokonaid, hogy tudatlanságból ’s akaratlanul
vétkeznek, hogy rövid időn mindenitek meghaland, és, a’ mi fő, hogy
téged nem kárositott meg ellened: mer elmédet roszabbá nem tette, mint
minő előbb volt.
23. Az összes természet a’ mindenség anyagjából, mint, viaszból, majd
egy lovat képez; majd ezt mintegy összeolvasztja ’s anyagjából egy fát
termeszt, aztán embert, aztán más valamit. ’S ezek mindegyike csak igen
rövid időn létezik. De a’ szekrénynek a’ szétbontatás épen olly kevessé
bántalom, mint összerakatása nem volt az.
24. A’ tekintet zordonsága igen természetelleni, minthogy sokszor általa
az arcz nyájassága elhal, és annyira ki alszik, hogy többé földeritni
nem lehet. Épen ebből értheted, hogy okosság elleni. Mert ha valaki úgy
elfásitá arczát, hogy még a’ bün érzete is elhagyá, mi oka még az
életre?
25. Mindent, mit látsz, hamar el fog változtatni az egészet kormányzó
természet. ’S anyagjából másokat teremtend, ’s ezekéből ismét másokat,
hogy mindig megujuljon a’ világ.
26. Midőn valaki vétkezik ellened, mindjárt visgáld, a’ jóról vagy
roszról minő véleményben követte légyen el azt. Mert ezt látván
könyörülsz rajta és sem csodálkozni, sem haragudni nem fogsz. Mert talán
vagy ugyanazt, mit ő, vagy más valami hasonlót te is jónak tartasz és
akkor meg kell bocsátanod nékie; vagy pedig illyeseket sem jónak sem
rosznak nem tartasz ’s ekkor balvéleménye iránt méltányos lész.
27. Ne a’ hiányzóra gondolj, hanem a’ mid van. Ebből pedig a’
legkedvesbet válaszd ki, ’s képzeld magadnak azon szorgalmat, mit
megszerzésére forditanál, ha nem birnád. Azonban őrizkedjél, nehogy mig
bennök gyönyörködöl, hozzá ne szokjál őket túlbecsülni; minthogy akkor
nélkülözésök megzavarna.
28. Vonulj önmagadba, mert az uralkodó okosság olly természetü, hogy
igazságos tette ’s ebből eredő nyugalma által önmagának elégséges.
29. Irtsad ki a’ képzeletet; csillapitsd az indulatokat; szoritkozzál a’
jelenre; vizsgáld meg mi történik veled vagy másokkal; oszsz föl ’s
különits el minden tárgyat anyagra és alakra; gondolj az utolsó órára;
mi más vétke, hagyd ott hol az történt.
30. Forditsd figyelmedet arra, a’ mi mondatik és szálj le elméddel a’
tényekbe ’s azok okaiba.
31. Ékességed legyen egyszerüség, szerénység, ’s közönyösség az iránt,
mi az erény ’s bün között középen áll. Szeresd az emberi nemet;
engedelmeskedjél istennek. – Minden bizonyos törvény szerint megyen; igy
szól az. De hát ha csak az anyagiak? Elég megemlékezni, hogy mindennek
meg van törvénye, vagy csak keveset kivéve.
32. A’ halált illetőleg: akár szétszóratás, vagy parányokra fölbomlás,
vagy kiürités legyen; még is vagy kioltás az vagy által tétel.
33. A’ fájdalomról. Az eltürhetlen meg öl; a’ tartós pedig eltürhető. És
az elme önnyugalmát meggyőződése által fentartja ’s roszabbá nemesb
részed nem lesz. Ám tegyenek azon tagok, mellyeket fájdalom ért, ha
tudnak, fölötte panaszt
34. A’ dicsőségről. Nézd elméjöket, minők mit kerülnek, mit keresnek.
Továbbá: mint a’ homok halmok, egymásra hordatva, az előbbieket
eltemetik, ugy az emberi életben, az előbbiek a’ következők által
gyorsan elfedetnek.
35. Platoból: Egy kitünő elméjü ’s éles látásunak, ki minden időn ’s
minden anyagon keresztül hat, valjon fog e’ az emberi élet valami
nagynak látszani? Lehetetlen; volt a’ válasz. Tehát a’ halált sem
tartandja valami rémitőnek? Épen nem.