42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint
semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve.
43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig
jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s
más tolong helyébe.
44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint
a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és
halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti
vagy szomoritja.
45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az
összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak,
avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti
összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak
összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés
mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.
46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála
vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni
és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen
az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha
vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt
idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, hogy nem mintegy
álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is
látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’
gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.
47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb
holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután
vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál;
– mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami
nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.
48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik
sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok
Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték;
mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok
hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek
meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly
túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok
egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice,
Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’
másik után, mintemette ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el:
mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint
valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap
kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s
vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez
termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.
49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek;
ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. –
Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi
szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem
csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett
volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az
nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit
szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi
természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi
természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit
akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos,
nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és
szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben az
emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél
a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt
inkább nemeslelküen viselni szerencse.
50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az
azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit
nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek
valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki
sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen
parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s
minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert
nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre.
Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki
három századot élt keresztül.
51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü,
tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az
illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.
Ötödik könyv.
1. Reggel nem örömest kelvén fel, magadat ezzel buzditsd: emberi munkára
ébredek föl. – Kedvetlenül fogjak e’ ahhoz, a’ miért születtem, a’ miért
a’ világra jöttem? Vagy talán az rendeltetésem, hogy puha vánkosokon
nyugodva ápoljam magamat? – De a’ nyugalom kellemesebb! – Tehát csak
gyönyörüségre születtél e’ ’s nem cselekvésre ’s erőnyilatkozatra. Nem
látod e’ a’ növények, madarak, hangyák, pókok, méhek mint teszik meg
saját munkájokat, és ékesitik magok helyén a’ világot? Ha tehát emberi
kötelességedet teljesitni nem akarod, úgy nem sietsz azon
rendeltetéshez, melly természeteddel meg egyező. – De nyugalomra is csak
van szüksége az embernek? – Van az igaz; de a’ természet ebben is ki
szabta a’ mértéket; mint az evésben és ivásban. De te ezekben a’
mértéken és szügségen túl csapongsz; nem ugy pedig a’ munkában; itt a’
lehetőség határai közt maradsz. Mert nem szereted magadat, máskép
természetedet ’s annak akaratát is szeretnéd. Mások kik müvészetöket
szeretik, annak gzakorlásával emésztik föl magokat, elfelednek ételt és
tisztaságot. Te kevésbre becsülnéd e’ emberi természetedet, mint az
esztergálos az ő mesterségét, a’ tánczos a’ tánczolást, a’ fösvény a’
pénzt ’s mint a’ dicsőségre vágyó egy kis dicsőséget. Ezek megtagadják
magoktól kedves foglalkozásaik mellett az evést alvást, csak hogy
ügyeiket bevégezzék, mellyekhez vonszódnak. Avagy közhasznu tettek
csekélyebbeknek ’s olly nagy szorgalomra kevésbé méltóknak látszanak e’
neked?
2. Mi könnyü minden nyugtalanitó és helytelen képzeletet mellőzni,
kitörölni és mindjárt teljes lelki nyugalomban lenni.
3. Minden természettel megegyező beszédet és tettet úgy tekints mint
hozzád méltót. És el ne csábitson a’ talán reá következő gáncsolás, vagy
a’ sokaság beszéde; hanem ha véghez vinni vagy megmondani helyes, ugy ne
tartsd hozzád méltatlannak. Mert azoknak az ő magok esze van, és saját
ösztönüket követik. Te arra ne nézz, hanem az egyenes uton haladj; saját
természetedet és a’ köztermészetet követve. Mindeniknek utja egy.
4. Utam mindenütt természetszerü események között vezet, miglen ledőlök
és ki nyugszom, kilehelvén lelkemet azon elembe mellyből naponkint
lélekzem, és leomolván ugyanazon földre, mellytől atyám a’ nemzőanyagot,
anyám a’ vért ’s dajkám a’ tejet kapta, ’s mellytől én olly sok éveken
által ételemet és italomat veszem, melly engem tart noha rajta tipródom,
’s vele olly különfélekép visszaélek.
5. Elmésségedet nem épen csodálják? Legyen úgy. De van még sok más,
miről nem mondhatod: a’ természet megtagadta tőlem. Azt mutasd tehát
elő, mi egészen önhatalmadtól függ, minő: az őszinteség, becsület,
türelem, fedhetlenség, megelégedés, takarékosság, jóakarat,
szabadelmüség, megvonultság, komolyság és nagylelküség. Nem veszed
észre, mi sok kitünő tulajdonokat mutathattál volna elő, miktől sem a’
természeti tehetlenség ürügye, sem az ügyetlenség nem ment föl; ’s te
még is önkényt a’ tökélynek ezen fokán alul maradsz. Valjon
kényszeritetel e a’ természetnek valamelly viszás szerkezete által a’
zúgolodásra, fösvénykedésre, hizelgésre, testecskéd ócsárlására,
dicsvágyra, tökélyeiddel kérkedésre, és szünetlen lelki nyugtalanságra?
Nem, az istenekre, soha! Már mind ezeken régen fölül emelkedhettél
volna. Csak hogy, ha lassuságodat vagy lomhaságodat megesmérhetted, ezen
tekintetben kellett volna magadat gyakorolni is, nem pedig ezen
tökéletlenséged csak elnézned, vagy pedig még tehetetlenségedben
kedvedet találnod.
6. Az egyik mindjárt kész más iránti jótékonyságát annak mint kegyelmet
fölszámitni; a’ másik ugyan nem mindjárt kész arra, mind a’ mellett, más
tekintetből úgy gondolja azt, mint adósát és tudja mit tett vele; egy
harmadik pedig mintegy nem is tudja mit tett, hanem hasonló a’
venyigéhez, melly gerezdeket terem, a’ nélkül hogy többet várna, miután
természeti gyümölcsét leadta. Mint a’ ló, midőn nyargal; mint a’ kutya
midőn vadat hajt, mint a’ méh, midőn mézet készit, szinte ugy az ember,
ha jót tesz, nem csődit nézőket össze, hanem más jó tetthez fog, mint a’
szőlőtő ismét az érett gerezdek terméséhez. – Tehát ne azokhoz
tartozzunk-e, kik mintegy meggondolatlanul tesznek illyest? Igen is
azokhoz. – Hanem itt még is szükséges a’ meggondolás. Mert, azt fogja
valaki ellenvetni, hogy azon öntudat, miszerint társodalmi természetihez
képest cselekedjék, ’s igy azon vágy is, hogy azt a’ vele társalkodó
érezze, társadalmi lény tulajdona. – Igaz ugyan megjegyzésed; de az
imint mondottakat félre értetted; azért azok közt fogsz állani, kiket
először megneveztem; mert azok is valami okosnak látszó gondolattól
hagyják magokat vezetni. De ha csak megjegyzésemnek igaz értelmét
fölakarod fogni, ugy ne félj attól, hogy miatta valami közhasznu tettet
el fogsz mulasztani.
7. Athenei ima: Adj esőt, kegyes Zeüsz! adj esőt, az Atheneiek mezőire
’s földjeire! – Vagy nem is kell imádkozni, vagy igy, illy egyszerüen ’s
illy nyiltszivüleg.
8. A’ mint ezen mondást kell érteni: az orvos ennek lovaglást, vagy
hideg ferdőt vagy mezétláb járást rendelt; ugy kell azt is: a’ természet
annak valami betegséget, kórságot, vagy veszteséget vagy ehhez valami
hasonlót rendelt. – Mert az első esetben az: „ő rendelte nékie,“ annyit
jelent: ő ezt mint egészségére szolgálót rendelte nékie; a’ másik
esetben pedig: sorsa nékie a’ természet szükségeihez képest
rendeltetett. Hasonlókép mondjuk, hogy ez vagy amaz reánk méretett; mint
a’ müvészek a falakban lévő négy szegü kövekről ’s oszlopokról mondják,
hogy össze illenek ’s egybe függnek. Mert az egész világ szerkezete csak
egy. ’S valamint minden testekből össze véve lesz a’ világ illy tökélyes
test, ugy leszen minden okoknál fogva a’ sors illy tökélyes müködő erő.
Ezen állitásomat a’ legtudatlanabbak is megértik, mert azt mondják: ezt
a’ sors rendelte ugy! Tehát ez ennek, az amannak rendeltetik. Fogadjuk
el tehát azon rendeléseket szintén úgy, mint azon szereket, mellyeket az
orvos rendel: mert ezek közt is sok keserü van, még is örömest fogadjuk
azon remény fejében, hogy általa egészségünket vissza nyerjük. Tekintsd
már azt, mit a’ köz természet tökélynek és czélszerüségnek nyilatkoztat,
úgy, mint az egészséghez valami hasonlót, ’s mindent a’ mi történik
örömmel fogadj, ha bár igen keserünek látszanék is neked, mert az a’
czélhoz vezet, tudníllik a’ világ épségéhez ’s hogy isten irányai
szerencsésen eléressenek. Mivel nem mért volna illyest reád, ha csak az
egésznek is egyszersmind hasznos nem volna. Minthogy még egy alacsony
nemü lény sem tenne olly rendelést, mi az általa igazgatott tárgyal
megegyező nem volna. Két okból legyen tehát előtted sorsod kedves;
először, mivel az téged ér, neked van rendelve, és a’ már régen előre
szabályozott okokból reád méretve, veled különös viszonyban áll;
másodszor pedig, mivel az a’ világkormányzóra nézve, az ő szerencsés
működésének, tökélyének sőt fenmaradásának oka. Mert a’ világ egyeteme
meg csorbitatnék, ha a’ müködő okoknak összefüggéséből ’s lánczolatából,
mint megannyi részekből, csak a’ leg csekélyebbet szakasztanád is ki.
Pedig ezen kiszakitáshoz fogsz, a’ mennyiben te rajtad áll, midőn
valamin zúgolódol ’s azt mintegy megszüntetni törekedel.
9. Ne neheztelj; ne légy kicsin lelkü és kedvetlen, ha tökélyesen nem
sikerül mindent bizonyos elvek szerint véghez vinned; hanem ha az
egyenes utról eltávoztál, térj reá ismét vissza ’s légy megelégedett, ha
cselekedeteid nagyobb része az emberi természettel megegyezik és szeresd
azt, a’ mihez visszatértél. Azért ne ugy térj a’ bölcsészethez, mint
valami fenyitő mesterhez vissza; hanem mint a’ szembetegek a’ szivacshoz
és a’ tojáshoz, vagy egy másik az irhez vagy valami gyógyszerhez. Igy
nem fogsz aztán okosság iránti engedelmességeddel kérkedni, hanem abban
megnyugodni. De emlékezetedben tartsd, hogy a’ bölcsészet csak azt
kivánja, mit természeted. És te mást akarnál, valami természet ellenit!
mert hiszen ennél mi van vonzóbb? És nem csal e’ épen a’ kéj meg
kellemével? – Visgáld meg csak, ha valjon a’ nagylelküség,
szabadelmüség, egyenesség, emberség ’s fedhetlenség nem magáhozvonzóbb
e? De mi kellemesb, mint maga a’ bölcseség, ha alatta azon ügyességet
érted, mellynél fogva az emberi értelem és esméret minden tárgyainál
botlás nélkül czélhoz juthatni.
10. A’ dolgok annyira beburkolvák, mi szerint sok nem mindennapi
bölcsészek előtt azok teljesen megfoghatlanoknak, sőt még a’
Stoicusoknak is igen nehezen megfoghatóknak látszottak. ’S valóban
minden helyeslésünk változékony: mert hol van a’ változhatatlan?
Tekintsd csak magokat a’ tárgyakat, mi romlandók ’s hijábavalok azok,
mellyek még egy fajtalan, egy buja, egy zsivány tulajdonává is lehetnek.
Aztán kortársaid erkölcseit szemléld meg. Alig türhetni el közülök még
a’ legnyájosabbat is, elhallgatván, hogy sok még magát sem szenvedheti.
Már ezen burkolat és salakban, az anyag, idő, mozgalom és mozgatott
lények áradó özönében, ugyan mi lehetne érdemes a’ megbecsülésre vagy
törekvésre, által nem láthatom. Ellenben kötelességem, vigasztalva
bevárni természetes felbomlásomat ’s késedelmén nem busulni, hanem
megnyugodni ezen két gondolatban: először, hogy semmi sem történik
rajtam, mi az egésznek természetével meg nem egyeznék, aztán: hogy
hatalmamban áll, istenemnek és nemtőmnek ellenére nem tenni: mert senki
sem kényszerithet, hogy ezekre ne figyeljek.
11. Mire használom most lelkemet? Ezért mindenkor meg kérdezd ’s
megvisgáld magadat: mi történik most nálom azon részecskémben melly
kormányzónak neveztetik? ’s most minő lelkem van? talán gyermek, talán
ifju, talán asszony, talán zsarnok, borom vagy vad állat lelke van
bennem.
12. Minők a’ javak, mellyeket a’ sokaság azoknak tart, innét is
megfogható. Ha magának valaki mint valódi javakat az okosságot,
mértékletességet, igazságot ’s bátorságot képzeli, nem türheti el, ha
ezekhez ollyasmit hall számitni, mi a’ valódi javakkal össze épen nem
fér. Ha pedig azokat véli javaknak, miket a’ sokaság, ugy örömest hallja
’s könnyen meg engedi a’ Comicus mondását. Tehát a’ sokaság maga is
megesméri ezen különbséget. Mert máskép azon mondás nem volna botrányos
és megbánto, sőt helyesnek és elmésnek látszanék, midőn az a’
gazdagságra, a’ fényüzés és kéj eszközeire illesztetik. Menj tehát ’s
kérdezd meg magadat, ha olly dolgokat javak gyanánt kell-e becsülni és
szeretni, a’ mellyeknek képzeleténél helyesen lehet ezen megjegyzést
tenni: hogy az, ki ezekkel bir, a’ nagy bőség miatt elveszti eszét.
13. Alak és anyag vagyok. Ezek egyike sem lesz semmivé, mikép nem is
támadott semmiből. Tehát minden részem a’ változás által, magához képest
a’ világnak valami más részébe ’s ez viszont más részébe tétetik által
’s ez igy megyen végtelenül. Illy változás által lettem én is, és
szülőém ’s igy vissza a’ másik végetlenig Mert semmi sem tartóztat igy
szólni, ha bár kiszabott időszakok szerint igazgattatik is a’ világ.
14. Az okosság és az okoskadás tudománya olly működő erők, mellyek
magokra ’s munkálatikra nézve magoknak elégségesek. Eredetöket saját
alap elvökből veszik ’s kitüzött czéljok felé haladnak. Azért nyerték az
igaz, jó cselekvények nevét a’ belőlek eredő tettek, minthogy általuk az
igaz ut jeleltetik meg.
15. Mit sem mondhatunk azon dolgok közzül az emberének mellyek őt mint
embert nem illetik. Mert azok nem kellékei az embernek, sem az emberi
természet nem igéri ’s tökélyére nem szolgálnak. Bennök tehát sem az
ember rendeltetése nem alapszik, sem azon jó, mi ezen czél elérését
elősegitné. Mert ha ezek valamellyike az embert érdeklené, nem volna
illő őket megvetni, vagy ellenök szegülni, ’s nem is lenne az
dicséretes, ki őket minél inkább nélkülözheti; sőt az sem volna jó
ember, ki ezek egyikét magától megtagadná, ha ezek csakugyan valódi
javak volnának. Most ellenben minél többet megtagad ezekből ’s ezekhez
hasonlókból valaki magától ’s minél nyugodtabban türi veszteségöket
annál erényesb embernek tartatik.
16. A’ minő tárgyat legtöbbször képzelsz magadnak, ollyan lesz
gondolkozásod. Mert a’ lélek a’ képzeletektől veszi szinét; azt tehát
illy képzetekbe mártsd, példáu: a’ hol élni kell, ott boldogul is lehet
élni; neked az udvarnál kell élni, tehát ott is élhetsz boldogul; vagy:
minden dolog valamiért készült; minek meg tételére pedig alkottatott,
arra ösztönöztetik is; a’ mire pedig ösztönöztetik, abban fekszik
rendeltetése czélja; a’ miben pedig czélja van, abban van minden dolog
java és haszna helyezve. Már az okos teremtésnek legfőbb java a’
társaság. Mert hogy társas életre születtünk már fentebb megmutattatott.
Vagy nem elég világos e’, hogy a’ rosszabb a’ jobbért, a’ jobb pedíg
egymásért alkottatott, jobb pedig a’ lelketlennél a’ lelkes lény, ’s a’
lelkesek közt az okosak a’ jobbak.
17. Lehetlenekre törekedni bolondság. Lehetlen pedig, hogy a’ gonoszak
gonoszul ne tegyenek.
18. Mi sem történik senkivel, mit természeténél fogva el nem viselhetne.
Mással is történhetnék épen az, de a’ ki vagy azért, mivel nem tudja mi
történék vele, vagy mivel nagy lelküségét akarja mutatni meg nem indul
és nem neheztel miatta. Szégyen volna pedig, ha a’ tudatlanság vagy a’
büszkeség többet tehetne mint az okosság.
19. A’ kül tárgyak magok semmikép sem érintik a’ lelket. Nincsen utjok
hozzá ’s a’ lelket sem nem változtathatják sem nem indithatják meg. Ő
egyedül magától változik és mozog ’s a’ minők lesznek az elvek,
mellyeknek magában helyt ád, ollyanokká teszi az elébe találkozó
tárgyakat.
20. Egy tekintetben ugyan legszorosabb kapcsolatban áll velünk az ember,
a’ mennyiben kötelességünk vele jót tenni és őt segitni; de a’ mennyiben
némellyek szükséges működésünkben akadályoznak, az ember is eszközömmé
lesz, hosonlón mint a’ nap, a’ szél, vagy az állat; mert ezek is
gátolhatják munkálkodásomat. De eltökélésem ’s indulatomra nézve nincs
akadály, mert az föltételekhez van kötve, ez pedig más irányt vesz. Mert
az okosság a’ működésnek minden akadályát jóra forditja ’s a’ mi ezen
tettnek akadéka volt, az müködésem tárgyává lesz ’s uj utra vezet, mi a’
kezdett uton gátolt.
21. Mi a’ világon legtökélyesb, azt tiszteld, az pedig azon lény, melly
minden mást föl használhat, ’s mindent igazgat. Hasonlókép önmagadban is
azt tiszteld mi legtökélyesb, ez pedig, mi az előbbihez rokon: mert
benned ez az, minek minden szolgálatára van ’s életed ez által
igazgattatik.
22. Mi az országnak nem ártalmas, nem árt a’ polgároknak sem. Minden
bekövetkezhető károsodásnál ezen szabályt alkalmazd: ha az országnak nem
ártalmas, nekem sem káros, ’s ha bár az ország kárositatik is, nem kell
a’ kárositóra boszankodni, hanem meg kell mutatni miben hibázott.
23. Gyakran meggondold, mi gyorsan ragadtatnak ’s vonatnak el mindenek,
mik léteznek vagy keletkeznek: mert a’ lények anyaga, mint az áradat
szünetlen folyamatban van; – az okok örök cserében ’s az okozatok
számtalan változásokon mennek által; alig van valami állandó; továbbá
gondold meg a’ két oldalról környező mult és jövőnek végtelen ’s
megmérhetlen voltát, mellyben mindenek teremtetnek. – Valjon nem volna
e’ az bolond, ki illy dolgokra büszke lehetne, miattuk magát kinozná
vagy zugolódnék, mint ollyas valamin, mi őt sokáig nyomja, noha az csak
rövid ideig tart.
24. Képzeld magadnak az egész természetet; csak egy csekély részének
vagy osztályosa; – és az örökévalóságot, – csak egy rövid, egy
pillanatnyi kor rendeltetett abból neked; – és a sorsot, mellynek mi kis
részecskéje vagy?
25. Vétkezik más ellenem? Ő lássa. Nékie sajátlagos hajlama és működése
van. Nekem pedig az van, mit a’ köztermészet akaratánal fogva most
birnom kell: ’s azt cselekszem, mit most cselekednem természetem
akaratából kell.
26. Lelked kormányzó ’s uralkodó része rendítlen maradjon a’ test szelid
vagy zordon indulatain; ne keveredjék belé, hanem korlátozza magát, és
szoritsa ezen szenvedélyeket a’ testi tagok határai közé. Ha pedig más
hasonszenv által jutnának föl a’ lélekhez, a’ mennyiben tudnillik ez a’
testtel egyesülve van; akkor ne ellenkezzél az érzelmekkel, mert
természeted következményei, csak a’ lélek magától ne bélegezze azon
balvéleménnyel, mintha azok valami jó vagy rosz volnának.
27. Élj az ístenekkel! az él pedig velök, a’ ki nékiek mindenkor lelke
megelégedését mutatja sorsa fölött; ’s azt teszi mit azon szellem akar,
mellyet Zeüsz mint önszármazékát mindenkinek elnökűl és vezérül adott;
ez pedig mindenki esze ’s okossága.
28. Valjon haragszol e’ arra, kinek hónalja rosz szagu, vagy szája
büdös? Mert mit használna az neked? Hiszen néki ollyan szája ’s ollyan
hónalja van, hogy szükségkép illy szagnak kell tőlök származni. De, így
szólsz, az embernek van esze ’s ha csak figyelmez, megesmérheti hibáit.
– Helyesen; tehát neked is lévén okosságod, ébressz okosságbeli
tehetséged által nála is hasonlót. Tanitsad, intsed. Mert midőn hallani
fog, megyógyitod ’s többé boszuságra sem lesz szükség. (Sem ollyan, mint
egy szinész a’ szomorujátékban sem ollyan mint egy kaczér nő, ne légy)
29. Mint pályád végén élni gondolnál, mi sem gátol már most ugy élned;
de ha akadályoztatnál, lépj ki az életből; mind a’ mellett úgy, mint ki
semmi rosszat nem szenvedett. Füst van; eltávozom. Miért látszanék ez
olly nyomos dolognak? Mig pedig semmi illyes ki nem üz, szabad maradok,
és semmi sem fog hátráltatni cselekednem azt, a’ mit akarok. Akaratom
pedig az okos és társadalmi lény természetével megegyező.
30. A’ világ-egyetem szelleme társadalmi. Innét van, hogy a’ roszabbat
a’ jobbért teremtette; ’s a’ jobbat egymással öszhangzólag egyesitette.
Látod, mint rendelte egyikét a’ másiknak alája; mint szerkeszte
mindeneket össze, ’s mérte ki érdeme szerint mindenkinek a’ magáét, és
a’ legjelesbeket kölcsönös egyetértésre mint szövetkeztette.
31. Emlékezzél meg arra, mint viselted eddig magadat az istenek,
szüleid, testvérid, nőd, gyermekeid, tanitóid, barátaid, rokonid és
cselédeid iránt; valjon mind eddig nem illetted e’ őket tettben vagy
szóban ollyassal, mi megbantó. Emlékezzél meg, miken mentél által, és
miknek eltüréséhez voltál elég erős; továbbá, hogy betelt a’ te
életednek története ’s bevégeztetett szolgálatod. Valjon mennyi szépet
észleltél? Mennyi gyönyört ’s fáradalmat vetettél meg? Hány fényes
tárgyat mellőztél el? Hány embertelennel bántál emberül?
32. Mi által zavarhatnának meg müveletlen ’s tudatlan elmék egy müveltet
’s értelmest? De mellyik elme mivelt ’s értelmes? Az, melly eredetét ’s
czélját esméri ’s azon okos lény melly az egészen áthat ’s mindent
meghatárzott időben rendez és igazgat.
33. Rövid időn már hamu vagy és csontváz! vagy egy puszta név, vagy még
csak az sem. A’ név pedig csak egy zaj, egy viszhang. Sőt azon dolgok
is, mik az életben annyira becsültetnek, minő hiúk, veszendők,
csekélyek; – mint a’ marakodó kutyák ’s czivakodó gyermekek mellyek majd
nevetnek, majd sirnak. A’ hit, szemérem, jog és igazság pedig a’ föld
térségéről elköltöztek az égbe. ’S igy mi van még, mi itt tartóztat? Az
érzéki tárgyak olly változók ’s állhatatlanok; az érzékek olly
homályosak és csalékonyak, a’ lélek maga nem egyéb mint a’ vér párája;
’s azoknál lenni jóhirben kik illyenek, ugyan hiú dolog! Mért nem várod
tehát nyugodtan megsemmitésedet, vagy áthelyeztetésedet? De mig ennek
ideje eljön, mit fogsz tenni egyebet, mint az isteneket imádni és
dicsérni, az emberekkel jól tenni, őket türni ’s tőlök ovakodni. ’S
tartsad emlékedben, hogy mind az, mi testecskéd és lelkecskéd határain
kivül van, sem nem a’ tiéd, sem tőled nem függ.
34. Mindenkor czélodhoz juthatsz, ha csak a’ hozzá vezető utra lépni, ’s
azon gondolkodni ’s csekedni akarsz. Mert ezen kettő közös az isten az
ember ’s minden okos lények lelkével; először, hogy senki által meg nem
akadáloztathatik; aztán, hogy javát helyes meggyőződés ’s igaz
cselekvényben leli fel, ’s vágyait erre korlátozhatja.
35. Ha ez sem az én roszaságom, sem az én roszaságomnak mive, sem pedig
a’ közügynek nem ártalmas, miért nyugtalankodom fölötte. ’S valjon mi a’
közügynek megsértése?
36. A’ képzelődés el ne ragadjon: hanem kik reád szorulnak segitsd mint
kitelik tőled ’s mint illik. De bár az eszközökben hiányt szenvednének,
azt mindjárt bajnak ne véld: mert ez rosz szokás; hanem mint a’ korosb
ember elkéri növendéke búgócsigáját, el nem felejtvén, hogy az csak egy
búgó csiga, ugy tégy te is itt. – Midőn a’ szónokszékről a’ néphez
szólsz, ember, elfelejted e, mi legyen az? Nem felejtem, igy szólsz, de
azt mások még is méltónak tartják a’ legnagyobb törekvésre! Tehát azért
te is bolond lész e? – Bár hol légy is, mindenütt lehetsz szerencsés
ember; az pedig szerencsés, ki magának kedvező sorsot készit. A’ kedvező
sors pedig a’ jó erkölcsök, jó indulatok és jó tettekben áll.
Hatodik könyv.
1. A’ világ anyaga engedékeny ’s mivelhető; az őt igazgató lélek magában
semmi okát nem rejti a’ rosz cselekedetnek: mert benne roszaság nincs,
azért semmi roszat nem tesz és nem árt senkinek. Pedig minden általa
történik ’s eszközöltetik.
2. Ne tegyen előtted különbséget, ha hidegben vagy melegben kell
kötelességedet teljesitni; ha alvó félben, vagy alvás után; ha
korholtatva vagy dicsértetve; ha haldokolva vagy egyéb
foglalatosságodban. Mert éltünk kötelességei egyike az is, hogy
meghalunk. Tehát erre nézve is elég, a’ jelent jól használni.
3. Jól megvisgáld, ’s vigyázz el ne kerülje figyelmedet bármi tárgynak
sem saját minősége sem becse.
4. Minden tárgyak gyorsan elváltoznak, és vagy el égnek (ha csak
egyesülve van az anyagi világ), vagy pedig szétszóratnak.
5. A’ mindeneket kormányzó ész tudja, mi állapotban van, mi az ő hatása
és mi tárgyakra.