36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által
keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes
természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új
hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva,
a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova
esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.
37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem
tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom
érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos
cselekvésben nem keresed.
38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek
ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek?
39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és
megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett
véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha
bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és
égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon
része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik,
hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz
emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él
hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem
természetszerü sem természet ellenes.
40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt,
mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban
áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden
munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’
dolgok lánczolata és viszonos hatása.