Harmadnapra Mihály gazda visszahozta Amerikáról szóló könyveimet.
– Már mind elolvasta? – kérdém.
– Részleg mind.
– Miért nem valamennyit?
– Időhiány, előkészületek tulbősége, s uj módszer az olvasást illetőleg.
– Miféle módszer?
– Nőm kitalálmánya, éjjel vánkos alá tévén a könyveket, fejbe megy a
tartalom.
– Ej ha, ezt magam is megpróbálom.
– Ajánlandó és célarányos.
Mihály gazda, ugy látszik, nyugodtabb volt már. Érezte, hogy kezd
tisztába jönni Amerikával s azt is észrevette, hogy körülötte a
tisztelet fokozódott. A hunyadijánosok közt óriási föltünést keltett a
hir, hogy az alelnök Amerikába megy. Sokan kétkedőleg rázták a fejüket;
sokan nem rázták a fejüket, de kételkedtek, azt azonban ugy a fejrázók,
mint a fej nem rázók elhatározták, hogy az alelnököt fényesen el kell
bucsuztatni Európától.
Az elnök este kilenc órára hivta össze a rendkivüli közgyülést az _Arany
kapukulcs_-hoz cimzett külvárosi vendéglő kerti helyiségébe. Kivonult a
vak ember az asztaltársaság diszharmonikájával, mely ugy szólt, mint egy
orgona, kivéve, hogy kizárólag hamis hangokat bocsátott ki magából.
Ennek folytán a nóták oly geniálisan jöttek ki belőle, hogy a
Rákóczy-indulót a Marseillaisetől nem lehetett megkülömböztetni. Sokan
azzal gyanusitották a vak muzsikust, hogy lát s azért nem tud játszani.
Jobbadán Mihály Ferenc József-kabátja oly fényesre volt kefélve – nem,
nem is kefélve, hanem subickolva – hogy a legkényesebb asszony meg tudta
volna előtte a frizuráját csinálni. Mikor beléptünk a helyiségbe, (mert
én is meg voltam hiva), a zenekar a Hunyadi-indulót vagy az Oh du lieber
Augusztin-t játszotta; nem tudtam tisztán kivenni.
A második fogásnál felállt az elnök s a következő felköszöntőt mondá:
Uram, uram, Jobbadán Mihály alelnök uram, szállok az urhoz! (Jobbadán
fölállt, s begombolta a ferencjózsefet.) Elérkezett az óra, s nemsokára
itt lesz a perc is, melyben te elhagyod körünket és arra az utra lépsz,
melyet Kolumbus és utána Széchenyi kijelöltek a magyarnak. Sok
mindenféle ember áthajózott már a tengeren, de alelnök és házfelügyelő
még egy se, s igy jogosan várhatjuk, hogy az uj világrész örömmel tekint
személyed megérkezése elé. De tudjuk jól, hogy az utazás nagyon
veszedelmes, cápák és hajótörések leselkednek az utas életére. Te
azonban nyugodtan várhatod a cápákat és hajótöréseket, mert ha tested le
is száll a tenger mélyébe, emléked itt fönn marad a földön, még tán
valamivel följebb is, tudniillik itt, a Hunyadi János-társaság körében.
Intézkedéseinket meg fogjuk tenni, hogy ez ne maradjon puszta igéret, s
Jobbadán Mihály netáni elhalálozása esetére máris van szerencsém a
következő határozati javaslattal föllépni:
1. A Hunyadi János-asztaltársaság mély fájdalommal veszi tudomásul
szeretett alelnökének élete 45-ik évében történt korai elhunytát s
elhatározza, hogy sirjára emléket állit.
2. A temetésen testületileg részt vesz, sőt a részvételre táviratilag az
összes fővárosi asztaltársaságokat felhivja.