Dörgő taps fogadta az elnök előterjesztését s ugy látszott, mintha azt
egyhangulag elfogadták volna. Jobbadán oda ment az elnökhöz s könnyekig
meghatva, melegen megrázta a kezét.
– Az inditvány zajos helyeslésének egyhangusága fokozza az irántami
tisztelet becsértékét, – mondá Jobbadán, a mint a meghatottságtól szóhoz
tudott jutni.
– Szót kérek! – hangzott keresztül a lármán egy éles hang.
Smirgli volt, a női- és férfi-öltöny-készítő.
– Halljuk Smirglit! – kiabáltak néhányan. Ezek az ellenzékiek voltak, a
kik a választáskor a mostani elnök ellenében Smirglire szavaztak.
Smirgli felállt és igy szólt:
– Tisztelt polgártársak! Sajnálom, hogy az elnök ur határozati
javaslatát nem helyeselhetem egész terjedelmében. Sőt egész
terjedelmében elvetem. _(Mozgás, ellentmondás.)_ Majd ki fogom
magyarázni magamat. Én Jobbadán alelnök urat tisztelem és becsülöm, s
szivesen hozzájárulok, hogy korai elhunyta esetén emléke lelkes
ovációkban részesittessék. Csak a gyászjelentés helyes kitöltésére
vonatkozólag vannak némely aggodalmaim. Honnan lesz a temetés, ha
tisztelt és szeretve becsült alelnökünket, a tengeren elhalálozván, a
vizbe vetik? Másodszor: hová állitjuk a sirkövet, holott az ő sirja a
tenger, esetleg a cápák gyomra lészen? Harmadszor: hogyan helyezzük
koporsójára a koszorut, holott koporsója se lészen neki, köztudomásu
lévén, hogy a hajókon elhunytakat zsákba varrják, mindig kivétetvén a m.
kir. propelleren Budára utazó elhunytak. Ezekre nézve kérném az elnök ur
szives fölvilágositásait. _(Általános mozgás.)_
Az elnök nem jött zavarba. Első inditványát azonnal visszavonta s
helyette a következőket terjesztette be: