A művészet után következnek a tudományok. Engem a gazdámmal együtt egy
tudós vásárolt magához, a kit ugyan az irigy világ kuruzslónak csúfolt,
azért, mert mindenhez értett és mindenből tudott pénzt teremteni.
Ez a becsületes ember két hónapig tanított engemet és gazdámat
mindenféle tudományokra, s akkor elkezdett mutogatni városról-városra:
engem mint olyan komondort, a ki irni és olvasni tud, gazdámat, mint
olyan felnőtt embert, a ki az ábéczéből a két első betűt semmi törekvés
után sem tudta megtanulni.
Ámde jól mondja az irás: «a bölcsnek nincs kenyere», hiába volt minden
tudományom, hiába tudtam betűkből feleleteket összerakni, hiába tudtam
egy ismerős garast száz ismeretlen közől kikeresni, hiába vetettem ki a
kártyából a kért lapot, az emberek sem az én tudományomért, sem gazdám
tudatlanságaért nem adtak semmit. A kuruzsló kétségbeesett. Elhatározá
magát, hogy elmegy oda, a hol a rubelek teremnek, ott fogják tudni
méltánylani az érdemet; festetett egy nagy ponyvát, engem meg a gazdámat
rá, aláirva: Doctor Coplaló a bölcs komondor és Babszem Jankó a törpe
ember, s ezzel neki indult az északi Eldoradónak. E tervét nem vihette
ki, a boldogtalan az uton dugárusok közé keveredett, azok agyonütötték s
engem gazdástól együtt maguknak tartottak.
A tudós szerencsétlenségre született mindenütt.