1. Zarathustra fohászkodik Ahura Mazdához: «Ó igazán-tisztelt Világ
teremtője! mennyivel nagyobb, jobb, szebb nagyságban, jóságban,
szépségben ez a sátánellenes Zarathustra-törvény más tanításoknál?» Erre
Ahura Mazda válaszol. «Ez úgy értendő, ó Pitama Zarathustra! hogy ez a
sátánellenes törvény nagyságban, jóságban, szépségben annyival nagyobb a
többi tanításnál, amennyivel a legnagyobb tó, Vorukása, nagyobb a többi
víznél… mint amennyivel nagyobb a legnagyobb fa a kis csemetéknél… mint
a minket környező ég ott ennél a földnél.»[186]
Zarathustra látomásának igazat kell adnunk. Az ő tana az egész ókorban
az emberi szellem leghatalmasabb törekvése arra, hogy kibontakozzék a
politeizmus és panteizmus sorvasztó légköréből. Az ind bölcselők is
világmegvető elszántsággal keresik a mindenség legfőbb elvét és mégis
csak ködös, alaktalan káoszba jutnak el: Brahmanhoz, kiben megszűnik
minden személy, minden tudatos tevékenység, akinek a neve csupa tagadás:
«Neti, neti, se nem ilyen, se nem olyan.» Zarathustra istenfogalma
legközelebb áll a Biblia fogalmához, tisztaságban felülmúlja Sokrates,
Platon és Aristoteles isten tanait.
Nemcsak a személyes Isten egységét állította helyre, hanem az
istentiszteletnek legősibb, legjellegzetesebb árja formáját is: a
hódolatot a tűz, Isten legtökéletesebb jelképe iránt. Megfelel ez
fennkölt felfogásának, mely az Istent örök fényességnek tekinti. A
tiszta, mocsoktalan láng bizonyára legfölségesebb ábrázolója Őneki, aki
az örök fény, az örök világosság… A zsidó vallás legfölségesebb és
legdöntőbb mozzanataiban fénylő láng és égő tűz szerepel Isten
fölségének és jelenlétének jelképe gyanánt.[187]
2. Erkölcsbölcseletének tisztasága, józansága szintén az ókor magaslatán
áll. A nemkeresztény kultúrnépek családjában és az ókor bölcsei között
senki sem domborítja ki annyira, mint ő, hogy mindenki a maga
cselekedetének jutalmát veszi el itt és a másvilágon: mindenki úgy arat,
amint vetett.
Míg Buddhában fáradt világkerülő remeték ünnepelik és istenítik a
legnagyobb gondolkodót, ki az értelem erejével megoldotta a szenvedés
problémáját és elérkezett a megsemmisülés boldogságába; addig a párszik
gyermeki lelkülettel magasztalják nemzeti bölcsük személyében a
legnagyobb ember királyi erejét és bizalommal várják, hogy Ahura seregét
győzelemre vezérli a sötétség birodalma ellen. Zarathustra nem a földi
élet megvetésére, hanem cselekvő, bátor életre sarkalja népét. És a nép
fölséges nagy emberként tiszteli prófétáját, de azért mindig ember marad
számára és nem isteníti, mint Buddha követői mesterüket.
Konfucius társadalmi erényei sorra feltalálhatók nála. Fenntartja a
családi élet tisztaságát, ráneveli a gyermeket korán, hogy
engedelmeskedjék szüleinek, ragaszkodjék tanítóihoz és tisztelje az
öregebbet. A párszi anya azért imádkozik mindennap, hogy gyermeke okosan
vegyen részt a község nyilvános életében és a kormány tanácskozásaiban.
Megengedhetjük az ősz párszi tudósnak, Modinak, azt is, hogy a Videvdat
néhány fejezete a maga gondos tisztulási szertartásával a párszik
egészségügyi kodexét alkotja és több rendelkezése ki fogja állni minden
idők egészségtudományának bírálatát.
Még azt is megértjük, hogy a régi kezdetleges egészségtan számára nagy
veszedelmet jelentett a holttetemből áradó ragály és ezt a mithos
nyelvén úgy fejezték ki, hogy a halál démona megszállja. Ezért nem
szabad érinteni a halottat, nem szabad a földbe ásni, vízbe sülyeszteni,
a szent tűzzel elégetni, hanem a hegyek ormán vagy külön erre a célra
épített tornyokban a keselyűknek vagy kutyáknak dobják oda étkül.
3. Viszont ha valaki beletekint a _rituális tisztálkodás_ leírásába,
megengedi nekünk annak nevetséges kicsinyességét vagy visszataszító
kínos voltát. Fő tisztítóeszközük a marhavizelet, ezzel mossák le
háromszor már az újszülött csecsemőt és ez a mosakodás szerepel majd
minden szertartásban. Ez bizonyára sem az egészségügyet, sem az
esztétikai érzéket nem szolgálja. A százával osztott korbácsütés, a
kilencnapos végehosszanélküli cerimóniák és az aránytalanul nagy
büntetés még a nem szándékos hibákért is, mindez mutatja, hogy
Zarathustra mennyire korának a gyermeke volt. Ő sem tudott szabadulni a
szokás hatalmától, de ezeket a furcsaságokat értékessé kívánta tenni
azáltal, hogy bekapcsolta őket a jószellemnek a gonosz ellen folytatott
küzdelmébe.
_Ne feledjük továbbá a sötét foltokat erkölcstanában; így például a
vérfertőző házasságok gyalázatos_ _szokását_.[188] Az Aveszta nagy
érdemnek tekintette és többször magasztalja a legközelebbi rokonok
házasságát. Strabo, Herodotos és Ktesias szerint régi iráni szokás, hogy
az apa nőül veszi lányát, testvér a testvérét. Így Kambyses király nőül
vette nővérét, mert «a rokonok házassága az égben köttetik meg.» Az
egészséges emberi természet tiltakozott ez ellen az égbekiáltó bűn ellen
és azért aránylag ritkán fordul elő, de annál nagyobb érdemnek
tekintették. Az is igaz, hogy az iráni próféta a házaséletre sok bölcs
szabályt állít fel, de visszataszítólag hat, hogy a nőstény kutyákról
jobban gondoskodik, mint az emberekről.[189] A házasság ugyan
felbonthatatlan, de a férfinak joga van másik nőt maga mellé venni, ha
az első feleségtől nincsen gyermeke. Nem hiába az emberiség legnagyobb
szenvedélyéről van itten szó, ezen a téren minden engedékenység
keservesen megbosszulja magát és beláthatatlan visszaélésekre vezet.
Herodotos szerint az ő idejében (Kr. e. 484–425.) már általános szokás
Perzsiában a többnejűség.[190] Végül Zarathustra ismételt felhívása a
vérfürdőre, az ellenfelek pusztítására, minden ivadékuk kiirtására,
megmagyarázza a perzsa történelemben előforduló szörnyű
kegyetlenségeket.[191]
Ezek következtében nem írhatjuk alá azt a dícséretet, amit Modi és
Francis Cobbe zengenek: «Mi lenne ma az emberi hit, ha Zarathustra nem
élt volna.»[192] De készséggel megállapítjuk, hogy a rendszer a nép
lelkéből nőtt ki, vele összeforrott, virágzott is évszázadokon keresztül
otthonában és mindenütt, hová az iráni kultúra elhatolt. Átélte Nagy
Sándor veszedelmes korát és csillaga újra felragyog, mikor a Sassanidák
visszaállítják Nagy Dárius országát. Bukását az izlám fegyveres támadása
és rágalmai idézték elő. Most még alig 100,000 parszi őrzi a nemes
hagyományokat Perzsiában és Bombay környékén.
Zarathustra szelleme végül megtermékenyítette a görög gondolkozást.
Pythagorasról írja Porphyrios, hogy az istentiszteletet és a kellő
életmódot a perzsa mágusoktól tanulta el. Heraklitos műveiben az iráni
hatást a szakemberek közül senki sem tagadhatja. Protagoras nyilvánosan
dicsekszik vele, hogy Zoroaszter titkos iratait megszerezte. Platon az
istenek előtt kedveltnek tartja Zoroaszter mágikus tanát és
Demokritosszal együtt elfogadja az ember föltámadására vonatkozó
nézetét. Aristoteles (elkallódott) művet írt a mágusok tanáról és
metafizikájában is dícsérettel adózik iránta.[193]
Végeredményben adjunk igazat az ókorra nézve Müller Miksának: «Ha a
marathoni és salamisi csaták elvesztek volna és Görögország meghódol
Perzsiának, akkor Cyrus birodalmának államvallása válhatott volna az
egész civilizált világ vallásává. Perzsia beolvasztotta volna az asszir
és babiloni birodalmakat… Egyiptom szent építményeit perzsa katonák keze
dúlta volna szét. A királyok királyának parancsait szétküldenék Indiába,
Görögországba, Scythiába és Egyiptomba és ha Ahura Mazda kegyelméből
Dárius letiporja Görögország szabadságát, Zarathustra tisztább vallása
könnyen kiszoríthatta volna az olymposi regéket.»[194]