1. Zarathustra erkölcsbölcseletét sziklára építi, az egy Isten
tulajdonságaira és a lélek halhatatlanságára. Ahura Mazdának igazság a
lelke, fényesség a teste, napsugár a szeme, kék ég a ruhája. Csupa fény
és tisztaság, bölcseség és színigazság benne minden. Ellensége minden
hazugságnak, minden kétértelmű köntörfalazásnak.
Mazda teremti Asát, a szentséget és tisztaságot, az igazság országát és
a jogrendet, hűséget minden törvény betartásában. «Asa a legnagyobb jó!
(Asa ist das beste Gut)»; ez az Avesztának első és utolsó szava, ezzel
zárul a Videvdat törvénykönyv minden fejezete, ez a párszi hívő
főimádsága. _Asát, a szentséges tiszta lelkületet kell a jó embernek
megvalósítania gondolatban, szóval, tettel._ A gondolat, szó és
cselekedet Zarathustra erkölcstanának három oszlopa. Ezen alapul a három
főerény: becsületérzés, igazmondás és jószívű cselekedet.
Mindenekelőtt a _jó gondolatot_ hangsúlyozza, mert a tett értéke akkor
teljes, ha jószándékból történik. A jó gondolatot segíti hatalomra a
mindennapi kötelező imádság: reggel, délben, este. Ebben ismétli meg
mindenki a maga teendőjét, szeme elé tűzi az eszményt, melyet napközben
meg akar valósítani. Herodotos írja, hogy a perzsa nemcsak magáért
imádkozik ilyenkor, hanem a községért és királyért.
_Beszédben_ az igazmondást tartják a legfőbb jónak, mert aki a szavát
meghamisítja, nem tartozik már Asa birodalmához, hanem átpártolt Anra
Manju seregébe.
_A tettekben_ megkívánja a munkaszeretetet, a gonosz minden
szövetségesének pusztítását és a gazdagoktól a szegény hívők segítését.
A nép minden rendű-rangú tagja dolgozzék lelkiismeretesen a mindennapi
kenyérért. Maga a föld megáldja a becsületes munkát és megátkozza azt,
ki a napot lopja. Aki tétlen életmódot folytat, éppolyan bűnt követ el,
mint a gazdag ember, aki nem segíti az érdemes szegényt és vagyonát
vétkes gyönyörűségre pazarolja. Nagy bűn az is, ha a gazdag elvonja a
munkás bérét. Modi szerint az Aveszta minden dolgozó embernek nyolcórai
alvást és tökéletes munkaszünetet tanácsol. Bizonyára más könyvből
merítheti ezt, mert Wolff gondos szószerinti fordításában nem
található.[179]
_A jótékonyságnak különösen három faját_ dícséri a Videvdat: 1. segíteni
a szegényt; 2. fiataloknak lehetővé tenni a házasságot és arra
képesíteni őket, hogy erényes, tisztességes életet folytassanak; 3.
oktatáshoz juttatni azokat, akik igazán tanulni szeretnének. A párszik
ma is a jótékonyságnak ezt a három nemét művelik a legnagyobb
szeretettel. Bombayban csak egy hatóságnál 48 millió rupia alapítványt
helyeztek el; megfelel ez körülbelül hetven millió arany és száz
milliárd papírkoronának.[180]
Az indus bölcselőkkel ellentétben Zarathustra elítéli az önsanyargatást
és a bőjtölést, de viszont nagyrabecsüli a _mértékletességet_, mert ez a
Videvdat szerint «a jó kutyák és a jó papok erénye.»[181] Strabo és
Xenophon nem győzik eléggé dícsérni a perzsák józanságát és
igénytelenségét.
Minden hívőnek fontos kötelessége még a kártékony állatok és rovarok
pusztítása. A pap hordjon mindig fegyvert magával és mutasson ezen a
téren is jó példát. A földnek megművelése, tövistől és bojtorjántól
tisztítása is oly dícséretreméltó dolog, mint a szentség és jámborság
ügyének támogatása, mert aki pusztaságot művelés alá fog, növeli a
lakosok jólétét és segíti a szegényt, hogy tisztességes munkával
kenyérhez jusson. A Videvdat ötfajta boldog földet különböztet meg.
Boldog először az a földterület, ahol templomot építettek és ahol
imádsággal fordulnak istenhez; másodszor boldog az a föld, ahol derék
házaspárok boldogan élnek gyermekeikkel. Harmadszor, ahol nedves,
mocsaras földet száraz, megművelhető területté alakítanak, negyedszer az
a mező, ahol nyájakat és csordákat őriznek. Ötödször boldog az a
földterület, ahol nagy tömegben gyűlnek össze a csordák a kereskedelem
céljaira.[182]
Szép tan még _a jó- és a gonosztettek kamatozása_. A jótett állandóan jó
gyümölcsöt hoz, a gonosztett pedig rossz gyümölcsöt. Az a jó, melyet
valaki 20 éves korában tesz, kétszer annyit ér, mint amit 40 éves
korában visz véghez; hasonlóképpen a gonosztett is növekedik kamatos
kamattal. Ezért hamar eleget kell tenni érte, megvallani a papnak és a
megfelelő tisztulási eljárást elvégezni. Kereskedői nyelven
szemléletesen fejezi ki ez a tan a szokás hatalmát, mely minden lélekre
ránehezedik.[183]
2. _A családi élet._ Zarathustra a házasságot előírja az igazhívő
számára, mert ezzel gyarapítja Ahura Mazda tisztelőit és mert a
gyermekek a szülő halála után is imádkoznak érte. Sőt a szülő tettének
kamatozása kiterjed még a gyermekekre is. Ha a gyermek gonoszat
cselekszik atyja halála után, Ahura még ekkor is betudja ezt az atyának.
Ha pedig a fiú jót cselekszik, növekszik az atya dicsősége is, ő is
osztozik a gyermek érdemében. Ezért a nevelés igen nagyjelentőségű
kérdés a parsziknál.
Családi életről világos képet nyujt az az imádság, melyet a parszi lány
imádkozni szokott. Imádkozik 1. azért, hogy jó férje legyen; 2. hogy ki
tudja érdemelni a jó férjnek osztatlan szerelmét, bizalmát és
tiszteletét; 3. egészséges gyermekekért; 4. hogy áldott állapota és a
gyermekágy baj nélkül menjen végbe; 5. hogy szerencsés szülés után
elegendő teje legyen és hőn óhajtott gyermekét maga táplálhassa.
Zarathustriánus szempontból nagy bűn az, ha az anya ki akar bújni
gyermekének szoptatása alól és idegenek kényére bízza. A parszi könyvek
szerint az az anya, aki saját keblén táplálja gyermekét, megőrzi
családja vérének tisztaságát és eléri azt, hogyha gyermeke felnő,
szeretettel, tisztelettel és hálával viseltetik iránta; 6. végül azért
imádkozik a párszi nő, hogy gyermeke értelmes, erős emberré váljék, aki
okosan tud résztvenni a község életében és öregbíti családjának,
városának, országának dicsőségét.
A feleség főerénye megegyezés a férjével. Kérdezze meg tőle mindennap:
«Mik a Te gondolataid? hogy egy lehessek Veled gondolatban; mik a Te
szavaid? hogy egy lehessek Veled a beszédben; mik a Te tetteid? hogy egy
lehessek Veled a cselekvésben. Igaz, hogy Zarathustra követőinél
megkívánják a feleségtől, hogy nagyon engedelmes legyen a férje iránt,
de ennek fejében tiszteletreméltóbb helyet foglal el a társadalomban,
mint aminőt bármely keleti nép juttatott neki.[184] Részben ennek volt
köszönhető a régi perzsák civilizációjának előrehaladottsága, hogy nagy
tisztelettel övezték a nőket. Bátorlelkű vállalkozásuknak indító oka és
jutalma ők voltak. Ezért a párszi könyvek éppoly fontosságot
tulajdonítottak a leánynevelésnek, mint a fiúnevelésnek.
3. _Az iráni alkotmányt és erkölcsöt jellemzi a Jaszna következő helye:_
«Mazda igét hirdet, melyet szolgálatkészséggel be lehet tölteni. Ez az
ige három verssort, négy társadalmi osztályt és öt előljárót foglal
magában.
Melyek a verssorok? a jó gondolat, a jó szó és a jó cselekedet.
Melyek a társadalmi osztályok? A pap, a katona, az állattenyésztő
földműves, az iparos… (hiányos szöveg). Mindegyikben lehet igazhitű
férfi, akinek a gondolata, szava és cselekedete helyes, aki előljárójára
hallgat és akinek cselekedete az igazság birodalmát gyarapítja.
Kik az előljárók? A házé, a községé, a kerületé, az országé, az ötödik
Zarathustra… Így szólott Mazda. Kihez szólott? Testi-lelki hívéhez.
Milyen volt, aki szólott? A legjobb király. Milyen volt, akinek szólott?
Igazhívő, legjobb és engedelmes.»[185]