A bevezető részhez.
1: Proal, Crimes et suicides passionels. Paris, 1900. X. és XI. fej.
314., 410., 661. l.
2: Bourget, Essais de psychologie contemporaine. Paris, 1883. Előszó.
3: Proal i. m. 416. l.
4: Überweg, Geschichte d. Phil. Berlin, 1926. I. k.
5: Windelband, Lehrbuch d. Geschichte d. Philos. Tübingen, 1912. 7–16.
6: Gumplovicz, Grundriss d. Sociologie. Wien, 1885. 167. l.
7: O. Selz, Die Gesetze der produktiven und reproduktiven
Geistestätigkeit. Bonn, 1924.
8: Handbuch d. Philosophie, herausgegeben v. A. Bäumler u. M. Schröter.
München, 1926. Vorwort.
Az indiai lélek fejezethez.
9: Dr. Betty Heimann hallei magántanár cikke (Kant-Studien, Bd. XXX.
1925, 1–23. l.). «Zur Struktur des indischen Denkens», az indiai
gondolkodás centrumába az őserdő képéből levont következő tételt
állítja: az ember azonos a természet többi részével és vele egyenlő
értékű. (4. l.) A természet egyes részei egymás mellé rendeltségben
állanak és csak másodlagosan sorakoznak egységgé az ősanyag képzetében,
melyből az egyéni alakulatok mechanikusan erednek. (6. l.) Ez nehezen
egyeztethető össze a nagy felelősségérzettel, mely a hindu minden
szertartásos ténykedését kíséri; továbbá azzal a kifejlett
idealizmussal, mely Parmenidesre, sőt Fichtére emlékeztet. Ezért
nyugodtan tartható fenn az a megállapítás, hogy az indiai gondolkodás
centruma az egységretörés. A Heimann-féle merev egymásmellé rendelés
inkább fogyatékossága az indiai léleknek, mely az asszociatív
gondolkodásból származik, de nem nyitja problémáinak és nem tetteinek
rúgója. Taine a részvétben látja a buddhizmus főtényezőjét (le fait
générateur), melyből egész életmódja és világfelfogása levezethető.
Tévedését Oldenberg mutatja ki: Aus Indien u. Iran. Berlin, 1899.
120–128. l.
10: Oldenberg, Die indische Philosophie. Die Kultur d. Gegenwart. Allg.
Gesch. d. Philos. Teubner. 1913. 46. l.
11: Deussen, Allgemeine Geschichte der Philosophie. I. k. 2. rész.
Leipzig, 1906. Die Pilosophie der Upanishad’s. 279. l.
12: Max Müller, Ramakrishna. London, 1910. 48. l.
13: Oldenberg i. m. 52. l.
14: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. 1. k. 3. rész: Die nachvedische Phil.
der Inder. Leipzig, 1908. 76. l.
15: Deussen I. k. 3. r. 102. l. – Garbe, Beiträge zur indischen
Kulturgeschichte. Berlin, 1903. 43. l.
16: Id. Mereskovszki, Örök útitársaink. Budapest, 1921. 85. l.
Nemzeti Ujság, Vasárnapi melléklet. 1926. I. 21. 17. l. Egy nap Mahatma
Ghandinál. – Baktay, Mahatma Ghandi válogatott beszédei és írásai.
Budapest, 1925.
A védák fogalma.
17: Deussen, Allgemeine Gesch. I. k. 1. rész első fejezetei. Willmann,
Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k. 84–101. l. –
Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 7–9. l.
18: Oldenberg, Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle,
1911. 11. l.
19: Oldenberg, Die indische Philosophie. 35. l.
20: Willmann, Gsch. d. Idealismus. I. k. 150. l.
21: Deussen, Allgemeine Gesch. d. Ph. I. 1. r. 12. l.
A Rig-védák kora.
22: P. Häusler, Streiflichter über die Urreligion der arischen Inder.
Anthropos. Internationale Revue f. Völker u. Sprachenkunde. 1911. VI. B.
185., 193–199. l. Hasonlóan vélekedik Oldenberg, Die Veden. Halle, 1911.
5. l. R. Roth, Z. f. Deutsche Morgenl. Gesellsch. VI. 70. l.
23: A. Kägi, Der Rigveda. 1881. id. Seitz, Natürliche
Religionsbegründung. Regensburg, 1914. 611. l.
24: Willmann, Gesch. d. Id. I. 88. l.
25: Deussen, Allg. Gesch. d. Ph. I. 1., 118. l.
26: Oldenberg, Die ind. Phil. 65. l.
27: A henotheismust Oldenberggel ellentétben nagyon komolyan veszi
Deussen, Allg. G. d. Ph. I. 1., 104. l.; az igazság bizonyára itt is
középúton jár.
28: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. rész záró fejezetei. Jacobi,
Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise für das
Dasein Gottes, Bonn, 1923, nem ismeri a kultúrtörténeti módszert, régi
evoluciós alapon politeizmust vesz fel a Rig-védában, de megengedi «es
fehlt nicht an Ansätzen an rein spekulative Götter.»
A Brahmanák kora.
Deussen, Allg. G. d. Phil. I. k. 2. rész.
29: Deussen i. m. I. 1. r. 242.; 116. l.
30: U. o. I. 2. rész 244. l.
31: U. o. l. 2. r. 286. l.
32: Oldenberg, Die indischen Religionen. Teubner, 1913. (Kultur d.
Gegenwart I. 3., 1.) 70. l. – Az idézett hely inkább a következő
korszakhoz tartozik, de mint irodalmi példa igen alkalmas a fogalom
megvilágítására. Cf: Deussen, Allg. G. I. 3. r. 632., 658. l.
33: Deussen, System des Vedanta. Leipzig, 1906. 53. l.
34: Oldenberg, Buddha, 28. l.
Az upanisadok kora.
35: Deussen, I. 2. r. 357. l.
36: I. m. 361. l.
37: Deussen, System des Vedanta. 171. l.
38: I. m. 52. l.
39: Deussen, Allg. Gesch. d. Phil. I. 2. r. 271–279. l.
40: I. m. I. 2. r. 366. kv. l.
Ellenmondások és megoldások.
Pischel, Leben u. Lehre des Buddha. Teubner, 1917. 13. l.
Deussen, 1. 2. r. 213. kv. l. 3. r. 582. l.
Vedanta-rendszer.
Deussen I. 3., 586–614. l.
A védák és a vedanta-rendszer értékelése.
41: Id. Klimke, Hauptprobleme d. Weltanschauung. Kempten, 1911. 31. l.
42: Mahatma Ghandi, Válogatott írásai és beszédei. Fordította Baktay
Ervin. Budapest, 1920. 155–167. l.
43: Max Müller, Essays I. 306. l.
44: Garbe, Beiträge. 47. l.
45: Garbe, Beiträge. 183–199. l.
46: Garbe i. m. 141–183. l.
47: Engelhardt, Rabindranath Tagore. Berlin, 1922, 235–269. l.
48: Garbe i. m. 4–5. l.
49: Garbe, 10. l.
50: Garbe, 237. l.
51: Schmidt, Az ind filozófia. Budapest, 1925. 33–34. l.
52: Deuss. I. 3, 90. Max Müller, Religion u. Philos. Deutsche Rundschau.
1879. 1. 69.
53: Ján. 9, 2–3. l.
54: Augustinus, Sermo 351. n. 4. P. L. t. 39. col. 1538. – Civit. Dei 1,
14. c. 13. t. 41. col. 748.
55: Gregor, M. Moralia 1. 34. c. 23. P. L. t. 76. col. 748. l.
56: Vass József, Sz. Ágoston vallomásai. Budapest, 1925. I. 269. 250. l.
Szánkja-rendszer.
Deussen I. 3. – Oldenberg, Indische Philosophie. Kultur d. Gegenw. I. V.
Leipzig, 1913. 36–40. l. – Schmidt, Az ind filozófia. 42–49. l. – Garbe,
Die Sankhja-Philosophie. 1917. – Garbe, Beiträge 37–94. l. – Schlüter,
Aristoteles’ Metaphysik, eine Tochter der Sankhjalehre. 1874.
Jóga-rendszer.
57: Deussen, I. 3, 560. l.
58: Garbe, Beiträge. 204. l.
59: Deussen, I. 3, 507. l.
60: U. o. 559. l.
61: U. o. 546. l. Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern
und deren Beweise für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a közfelfogással
ellentétben az indusok egyhangú hagyományára támaszkodva azt vitatja,
hogy a Jóga-rendszer kezdettől fogva teisztikus; hasonlóképpen a Nyája
és a Vaisesika.
62: Deussen, I. 3, 563. l.
63: Oldenberg, Indische Philosophie. 47. l.
64: Deussen i. m. 566. l.
65: Oldenberg, Die Veden. 8. l.
66: Deussen i. m. 524., 530–535. l.
67: Giese, Psychotechnisches Praktikum. Halle, 1923. első gyakorlatai.
68: Garbe, Beiträge, 163., 208., 211., 239. – U. o. 207. l.
69: Paulhan, Activité mental. Paris, 1913. 26. l.
70: Germania Beilage; Pressburger Tagblatt 1914. III. 24. – A hipnózis
hatásait jól összefoglalja Fröbes, Experimentelle Psychologie. Freiburg,
1920. II. 592–593. l. – Az autoszuggesztiót ismerteti Jaspers,
Allgemeine Psychopathologie. Berlin, 1923. 235. l.
71: Részletesen közli Stoll, Suggestion und Hypnose in der Völkerkunde.
Leipzig, 1904. 75–83.
Kisebb rendszerek.
Deussen, Oldenberg, Garbe és Schmidt idézett művei nyomán. Velük szemben
Jacobi, Die Entwicklung der Gottesidee bei den Indern und deren Beweise
für das Dasein Gottes, Bonn, 1923, a nyája-rendszer tudósainak
tulajdonítja a legerősebb ind istenérvet, mely szerint a dolgok
keletkezése értelmes alkotót kíván, mert minden, ami keletkezik, mástól
keletkezik.
Buddha.
72: Deussen, I. 3. 122–125. l.
73: Pischel, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910. 8–9. l. Oldenberg,
Buddhas Reden, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt v. H. Oldenberg.
München, 1922. XV. 1. (Posthumus munka.)
74: Szeghy, Buddhizmus és kereszténység. Budapest, 1909. 39. l.
75: Pischel i. m. 44. l.
76: Deussen i. m. 127. l. Schmidt, Buddha. Budapest, 1920. 20. l.
77: Schmidt, 68; Deussen 134. Buddha’s Reden. 18–21. l.
78: Buddha’s Reden, 21., 117. l.
79: U. o. 126–130. l.
80: Pischel 83. l.
81: Buddha’s Reden, 116–117. l.
82: U. o. 45–50. l. – Schmidt 30–31. l. – Deussen 150–151. l.
83: Deussen 149. l.
84: U. o. 151. l.
85: De la Vallée-Poussin, Nirvana. Paris, 1925. I–XXIV. 10. – Buddha’s
Reden 291. l. – J. Dahlmann, Eine Studie zur Vorgeschichte des
Buddhismus. Berlin, 1896.
86: Deussen 158. l.
87: Buddha’s Reden, 48–49. l.
88: Garbe, Beiträge, 126–127. l. – Schmidt, Buddha, 107–108. l.
89: Garbe i. m. 130–131. l.
90: Buddha’s Reden, XXXIII. 47. l. – Schmidt i. m. 102. – Pischel,
60–65. l.
91: Deussen, I. 3., 90. l.
92: Buddha’s Reden, 314–315. l.
93: Pischel, 79. l.
94: Szeghy, 46–47. l. – Ward, The Ethics of Gotama Buddha. London, 1923.
Buddha erkölcstanát Epikuros gyakorlati etikájával tartja egyenrangúnak.
A nyolcas ösvény és a nirvána csak illuziók benne.
95: Oldenberg, Buddha, vége.
96: Szeghy, 79. l. – Schmidt, 63. l.
97: Oldenberg, Indische Philosophie, 40. l.
98: Zsid. 10., 5–7., Ján. 4., 34.
99: Oldenberg, Buddha. 205. l.
100: H. St. Chamberlain, Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. München,
1908. 244–245. l.
A kínai lélek.
101: Kapdebo, Az építőművészet története az ókorban. Budapest, 1903.
136. l.
102: F. Krause, Ju-Tao-Fo, Die religiösen u. philosophischen Systeme
Ostasiens. München, 1924 19–21. l. – Wilhelm, Die Seele Chinas. Berlin,
1926. – Ku-Hung-Ming, Der Geist des chinesischen Volkes. Jena, 1924.
103: Krause i, m. 8. l.
104: Westermarck, Az emberi házasság története. Budapest, 1910. 87. l.
105: W. Grube, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I. Abt.
V. Leipzig, 1913. 62–63. l.
106: Grube i. m. 61. l.
Konfucius.
107: Krause, Ju-Tao-Fo. München, 1924. 69. l.
108: R. Wilhelm, Kung-tse. Leben und Werk. (Frommans Klassiker d. Phil.
25. k.) Stuttgart, 1925. 1. l.
109: Wilhelm i. m. 139–140. l.
110: U. o. 6., 8., 192. l.
111: U. o. 4., 74. l.
112: Weber–Baldamus, Weltgeschichte. Leipzig, 1921. I. 33–38. l. –
Wilhelm i. m. 84. l.
113: Krause i. m. 78. l.
114: Wilhelm i. m. 198. 85. l.
115: Wilhelm 50., 128. l.
116: U. o. 107., 135. l.
117: U. o. 52. l.
118: Wilhelm, 112–113. l.
119: U. o. 29–30. l.
120: U. o. 78. l.
121: Wilhelm, 17. l.
122: U. o. 59. l.
123: U. o. 79. l.
124: De Broglie, Problèmes et questions de l’histoire des religions,
Paris; magyar fordítás Temesvár, 1894. 146–147. l. – Wilhelm, 62–63.,
79. l.
125: Krause, Ju-Tao-Fo. 18. l. – A kingeket szószerint fordította
latinra Angelo Zottoli S. J., Cursus litteraturæ Sinicæ. 1879. 3.
k.-ben. Magyarázatokkal angolra fordította Legge, The Chinese Classics.
1880. szintén 3. k. Németre a Si-kinget fordította Strauss–Torney
1880-ban.
126: Orelli, Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1911. 58. l. –
Harlez, Les religions de la Chine. Leipzig, 1891. 35–48. l. – Zottoli,
Cursus, Su-king. 345., 383., 399. – Si-king, I. 6., 1.; 10., 8.; 11.,
6.; II. 5., 4–6. l.
127: Harlez i. m. 38. l.
128: Grube, Die chinesische Philosophie. 64–65. l. – Krause, 34. l.
129: Wilhelm, 163., 208. l.
130: Krause, 150., 545. l.
131: Wilhelm, 69–70. l.
132: Wilhelm, 59. l.
133: Grube, 73. l.
134: Wilhelm, 107–109. l.
135: Krause, 81–83. l. – Wilhelm, 135. l.
136: Wilhelm, 114–128. l.
137: Wilhelm, 32. l.
Lao-ce.
138: Grube, Die chinesische Philosophie. 71. l.
139: Wilhelm, Kung-tse. 5–6. l.
140: Wilhelm, Lao-tse und der Taoismus. (Frommans Klassiker d.
Philosophie. XXVI. k.) Stuttgart, 1925. 19. l. – de Broglie i. m. 145.
l.
141: Wilhelm, Lao-tse 22. l.
142: Krause, Ju-Tao-Fo. 144., 545. – Magyar fordítása és magyarázata
teozófikus szempontból készült: Stojits Iván, Laoce életbölcselete.
Tao-te-king. Budapest, 1907. A mai pontosabb német fordítások mellett
már nem használható.
143: Krause, Ju-Tao-Fo. 144–155. l.
144: Wilhelm, Lao-tse 34. l.
145: U. o. 30–40. l.
146: U. o. 42–50. l.
147: Grube, 73. l. – Krause, 546. l.
148: Wilhelm, 68–69. l.
149: Krause, 452. l.
150: U. o. 583. l.
Zarathustra.
151: H. Oldenberg, Aus Indien und Iran. Berlin, 1899. 159. l.
152: Carnoy, Les Indo-Européens. Préhistoire. Bruxelles, 1921.
153: Oldenberg i. m. 149–150. l.
154: Herodotos, Historia. Leipzig, 1830. I. 138. l.
155: Darmesteter, Le Zend-Avesta, traduction nouvelle. Paris, 1892.
156: Oldenberg, Aus Indien. 130. l.
157: Oriental. Litteratur Zeitung. 1925. 537–540. l. – U. o. 951. l. –
Hertel, Achaemeniden und Kayaniden, Leipzig, 1924, azt vitatja, hogy
Zarathustra Nagy Dárius atyja idejében, tehát Kr. e. a VII. században
élt volna.
158: Oldenberg, Aus Indien. 145. l.
159: Bartholomae, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
Strassburg, 1905. 117., 119., 133. l. – Magyarra Zajti Ferenc,
Zarathustra Zendavesztája címmel fordította a Gathákat 1912; beleélés
alapján készült.
160: Avesta, die heil. Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
1924. XI. l.
161: Oldenberg, Aus Indien. 131–134. l.
162: Jaszna, 43., 3–16.; 44, 4–7.; 45, 6.; 31., 8. l. – Bartholomae, Die
Gatha’s. 49–54.; 59–60.; 70., 20. l. – Harlez, Lenormant és többen
feltételezik itt a semmiből teremtés gondolatát; ez azonban a helyekből
nem tűnik ki világosan; emanaciós származással is összeegyeztethetők.
163: Jaszna, 44, 3–5. – Bartholomae, 59–60. l.
164: Bartholomae, 132. l.
165: Jast, 10. f. – Wolff, 199–221., 232. l.
166: Jast, 13. f. – Wolff, 229–258. l. – Willmann, Geschichte des
Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
167: Schanz, Der Parsismus. Philos. Jahrbuch. 1895. VIII. k. 153–154. l.
168: Jaszna, 30., 3. – Bartholomae, 13. l.
169: Oldenberg, Aus Indien, 155. l.
170: Jast, 13., 77.; 19., 96. – Videvdat, 19., 43. l. – Wolff, 240.,
297., 433. l.
171: Jaszna, 44., 3–5. – Bartholomae, 59. l.
172: Dr. Modi, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925. 16–21.
l.
173: Videvdat, 1. f. – Wolff 317–319. l.
174: Videvdat, 2., 4–6. – Wolff, 320. l.
175: Jast, 10., 34–35. – Wolff, 289. l.
176: Videvdat, 2., 22–42. – Wolff, 322–325. l.
177: Jast, 19., 11., 49. – Wolff, 286., 296. l.
178: Videvdat, 19., 28–32. – Wolff, 430–436. l.
179: Modi i. m. 54. l.-on Jaszna 62., 5.-re hivatkozik; itt azonban
Wolff szószerinti gondos fordításában nem található.
180: Modi, 53. l.
181: Videvdat, 13., 45. – Wolff, 402. l.
182: Videvdat, 3., 23–33. – Wolff 328–330. l. – Modi 49–50. l.
183: Modi 30. l.
184: Modi 56–58. l.
185: Jaszna 19., 16–20. – Wolff 52. l.
186: Videvdat 5., 22–25. – Wolff 344. l.
187: Meurin, Le Christ et Zarathustra; id. Modi 10., 32–33. A szerző
Bombay apost. vikáriusa volt.
188: Jaszna 12., 9.; Gah 4., 8.; Videvdat 8., 13. – Wolff 41., 150.,
366. l. – Schantz, Der Parsismus. Phil. Jahrbuch. VII. 396. l. –
Döllinger, Heidentum und Judentum. Regensburg, 1857. 2771.-on
bizonyságul idézi Sotiont, Strabot, Agathont.
189: Videvdat 5., 8., 13., 15. fejezetei.
190: Herodotost és Strabot id. Döllinger 376. l.
191: Schanz i. m. 399. l.
192: Modi 60. l.
193: Willmann, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. 73. l.
194: Id. Modi 10. l.
A gyakran és rövidítve idézett művek teljes címe.
_Avesta_, Die heiligen Bücher der Parsen, übersetzt auf der Grundlage v.
Chr. Bartholomae’s altiranischem Wörterbuch von Fritz Wolff. Berlin,
1924. Főrészei: Jaszna, Jast, Videvdat.
_Bartholomae_, Die Gatha’s des Avesta, Zarathustra’s Verspredigten.
Strassburg, 1905.
_Buddha’s Reden_, Lehre, Verse, Erzählungen, übersetzt von H. Oldenberg.
München, 1922. (Posthumus munka.)
_Deussen_, Allgemeine Geschichte d. Philosophie. I. B. 1. Abteilung:
Allgemeine Einleitung und die Philosophie des Veda bis auf die
Upanishad’s. 2. Abt. Die Philosophie der Upanishad’s. 3. Abt. Die
nachvedische Philosophie der Inder. Leipzig, 1894–1908.
_Deussen_, Das System des Vedanta. Leipzig, 1906.
_Garbe_, Beiträge zur indischen Kulturgeschichte. Leipzig, 1903.
_Grube_, Die chinesische Philosophie. Kultur d. Gegenwart. I., I. Abt.
V. Leipzig, 1913.
_Krause_, Ju–Tao–Fo. Die religiösen u. philosophischen Systeme
Ostasiens. München, 1924.
_Modi_, A Zend-Aveszta vallási rendszere. Budapest, 1925.
_Oldenberg_, Aus Indien und Iran. Gesammelte Aufsätze. Berlin, 1899.
Buddha, sein Leben, seine Lehre, seine Gemeinde. Berlin, 1921. Die
indische Philosophie. Kultur der Gegenwart. I. I. Abt. V. Leipzig, 1913.
Die indischen Religionen. Kultur der Gegenwart. I. 3., l. Leipzig, 1913.
Die Veden, die ältesten Religionsurkunden Indiens. Halle, 1911.
_Pischel_, Leben und Lehre Buddha’s. Leipzig, 1910.
_Schmidt_, Buddha. Budapest, 1920.
_Schmidt_, Az ind filozófia. Budapest, 1925.
_Wilhelm_, Kung-tse. Leben und Werk. (Fromanns Klassiker d. Philosophie.
25. k.) Stuttgart, 1925.
_Wilhelm_, Lao-tse und der Taoismus. (Fromanns Klassiker d. Phil. 26.
k.) Stuttgart, 1925.
_Willmann_, Geschichte des Idealismus. Braunschweig, 1907. I. k.
_Zottoli_, Cursus litteraturæ Sinicæ. Shangai, 1879–1882.