1. Az iráni szent könyvek legrégibb részének tartják a Gátha-kat, a
Jaszna himnuszait, melyekben a legfőbb lényt többnyire _Ahura-Mazda_
névvel jelölik. Ahura annyi, mint úr, az ég és minden létező ura. Azonos
a védákban szereplő Asurával vagy Varunával. Mazda «a mindentudó
végtelenül bölcs, akit senki meg nem csalhat, aki mindent megfigyel és
igaz mértékkel mér vissza; hűséges, mindent alkotó, mindenhez értő,
változhatatlan.»[162] Nyugaton Platon óta Ahura-Mazdát Ormuzdnak hívják;
ellenfelét pedig, a gonosz szellemet, Angra-manju-t Ariman-nak.
Amint a többi indogermán nép, úgy bizonyára az iráni is minden
szükségletét, örömét és fájdalmát mitológiai alakokban testesítette meg.
Zarathustra nagy tette az volt, hogy a néphit önállóvá lett isteneiben
meglátja az egy Isten tulajdonságait és így a szellemeket ismét elvont
fogalmakká avatja, vagy istenekből Ahura-Mazda szolgáivá, angyalaivá
tette. Ez volt az emberi gondolkodásnak legelső és legsikerültebb
formája arra, hogy a politeizmust és panteizmust kiküszöbölje.
_Ahura-Mazdán kívül az Aveszta a következő négyféle lényt ismeri:_ 1.
Amesa-spenták vagy főangyalok, 2. a Jazdák, angyalok; 3. fravasik, az
ősök szellemei; 4. a dolgok elemei: tűz, víz, föld és levegő.
_A hét főangyal Amesa-spenták_ gyüjtőneve a Gathákban és az ékiratokban
nem fordul elő, a Jast azonban már úgy sorolja fel őket, mint
szellemeket. A Gathákban még mint elvont isteni tulajdonságok
szerepelnek: a legfőbb jó és áldásos uralom, jótékony jámborság,
egészség, halhatatlanság, bölcseség, helyes értelem. _Első közöttük
Asa_, a jog, az igazság, a legfőbb jó. Mint személy Ahura-Mazda
főtanácsadója és végrehajtó ereje; képviseli és jelenti magát a
paradicsomot is, mint igaz hívőnek járó jogos jutalmat.[163] Második
_Vohu-Mana_, mint tulajdonság jó lelkületet, irgalmat jelent, mint
személy pedig Ahura-Mazda legfőbb miniszterét.[164] Harmadik
Spenta-Armatai, a tökéletes bölcseség és jámborság; mint személy pedig a
földnek szelleme.
_A másodrangú angyalok_ között legnevezetesebb szerepet játszik Mithra,
a Zarathustra előtti kor egyik főistene, kit Ahura magához hasonló
nagynak teremt. Tisztelete később elterjedt az egész római birodalomban.
Aquincumban is fedeztek fel szentélyét. A Gathákban a neve sem fordul
elő, de a Jast tizedik fejezete már egészen róla szól. Úgy látszik, a
védák hasonnevű isteneivel egyezően világosságot, fényességet jelent és
mint személy a nap istenét.[165]
A harmadik csoportot a fravasik, Ahura fényes serege alkotják,
megfelelnek az indus pitriknek, az atyák szellemének, kik a gonosz
elleni küzdelemben segítik az embereket. A Jast 13–31. fejezetig
foglalkozik velük. E szerint nemcsak minden embernek, hanem minden
háziállatnak, sőt maguknak a fravasiknak is megvan a fravasija, a maga
oltalmazó szelleme. A fravasik tana Auquetil szerint a teremtő
gondolatnak legtökéletesebb kifejezése; Platon eszméjéhez hasonlóan ezek
alkotják a teremtmények mintaképét, mértékét, lényegét és minden erők
forrását. Emlékeztetnek még Sokrates daimonionjára és Aristoteles
entelecheia tanára. A gondolat felfedezésére az a törekvésük
szolgáltatott alkalmat, hogy mindenben a tisztát, az Asa birodalmához
méltót keresik. Pl. az ősi tűz, a tűz fravasija a legtisztább mintaképe
a föld tüzének, melyet alig tudnak megközelíteni kilenc tisztítás után.
Az ember égi osztályrésze is ilyen fravasi, mely öröktől fogva élt már
az ember születése előtt. Nem egyéb, mint lelki alaperő, mely élteti már
az embriót, neveli és fenntartja egész a haláláig és a nagy feltámadás
napján ismét összeszedi csontjait. Ez Platon præexistencia-tanának régi
kiadása.[166]
Az elemek közül legnagyobb szerepet játszik _a tűz;_ a parszik mindmáig
tűzáldozatot mutatnak be. Fontos továbbá _a jó víz_ és az eső
tisztelete, mely később Anahita néven mint a perzsák egyik főistennője,
mint Ahura leánya és felesége szerepel. Ahura-Mazdával és Mithrával
együtt emlegetik. Tisztelete azonosnak látszik a babiloni Militta, a
kisázsiai Aphrodité és Artemis-kultusszal. Amint Mithra, a fényisten,
mindenütt áldást hint a föld színére a napsugárral, hasonlókép kísérője,
a vizek istennője is.[167]
2. _A rossz problémája, dualizmus._ Zarathustra a sokféle istentől
eljutott a világ alkotójának és gondviselőjének megismeréséhez.
Megkísérli ezzel kapcsolatban a másik örök filozófiai probléma
megoldását is, a világ értékelését. Amint Buddhát és a védák bölcseit,
úgy Zarathustrát is állandóan foglalkoztatja a gondolat, honnan van a
sok baj és gyötrelem ezen a világon. Az emberiség létét fenntartó
javakat, a fényt, tüzet, vizet és a táplálékot adó tehenet állandóan
ellenséges hatalmaktól kell védeni. A jónak és a fénynek birodalma
állandóan hadilábon áll a sötétségnek és a hazugságnak birodalmával.
Ebben a nagy küzdelemben az ember mellett résztvesz az állatvilág és az
egész teremtés. A jó pártjára áll a kakas, a nap első hírnöke, a kutya,
a nyáj hűséges őre. A gonosz mellé szegődik a kígyó, a farkas és a
hangya, mely a gabonát ellepi. Az emberek közül a rossz táborába
tartozik a hitetlen, a bűbájos és a fajtalan életű.
A régi néphit mindenféle gonosz szellemet, manót és ördögöt ismer. Ezt
alakította át Zarathustra, midőn a teremtésben minden rosszat és minden
gonosz szellemet egy főelvre, az ős kajánra vagy ős gonoszra: Anra
Manjura vezet vissza. Véleményét következőkép foglalja össze:
«Két szellem volt kezdetben: a jó és a rossz, gondolatban, szóval,
tettel; látomásomban mint ikertestvérek jelentek meg, az értelmes ember
helyesen választott közöttük, az értelmetlen helytelenül. Mikor a két
szellem találkozott, megállapították a halál és az élet idejét és azt
is, hogy a világ végén a hitetlenekre a legrosszabb sor, az igazhívőkre
pedig a legjobb élet vár.»[168]
A Gathák még nem említik a fő gonosz nevét és a behisztáni ékiratok
egyáltalán nem ismerik. Ezek a halált és minden büntetést még Ahura
Mazdának tulajdonítják. Oldenberg szerint a gonosz szellem
Zarathustránál sem egyéb, mint elvont logikus schéma, mely még nem
öltött testet-lelket.[169] Az Aveszta későbbi részeiben már nagy
szerepet játszik a gonosz szellem: Anra Manju. Ebből lesz Aristotelesnél
Ahriman, a középperzsa pehlévi nyelven Aharmán (a magyar Ármány). Neki
sincs kezdete, akárcsak Mazdának, de ezzel mégsem egyenlő erejű
ellenfél, mert Ahura bölcseségével szemben balga és csak azt tudja, amit
Ahura megenged neki. Végre is teljesen elveszíti a nagy
világküzdelmet.[170]
A modern párszik, így Modi is, a Jaszna 44 fejezetére hivatkozva
_Zarathustra filozófiájában nem engedik meg a dualizmust_. Zarathustra
ezen a helyen szónoki kérdéseket tesz fel, melyek magukban foglalják a
feleletet. «Azt kérdem Tőled ó Ahura! adj nekem helyes választ: ki
teremtette jótékonyan a fényt és sötétséget? ki teremtette jótékonyan az
álmot és ébrenlétet? A reggelt, a delet, az éjjelt, melyek az értelmes
embert kötelességére intik.»[171]
Ezen a helyen Mazda alkotja a fényt és sötétséget, a nappalt és az
éjjelt, miből következtetik, hogy a két szellemet is, kiknek az Aveszta
újabb részei ezek létrehozását tulajdonítják. Zarathustra nem tartja
összeegyeztethetőnek Isten jóságával és szentségével a világban
tapasztalható töméntelen aljasságot és bölcseletileg úgy oldja meg a
rossz problémáját, hogy Mazda két szellemet alkot, akik teremtenek és
rombolnak, világosságot és sötétséget alkotnak. A mai világrend
megmagyarázására mind a kettő nélkülözhetetlen és úgy összetartozik,
mint a nappal és az éjjel. Az életet a jó szellem a Spenta Manju
fakasztja, de Anra Manju oltja ki. Spenta kelti fel az embert, őrzi és
ösztökéli lelkiismeretét; Anra viszont ellankasztja, érzéki gyönyörre
hívja, álomba ringatja.[172]
Ez a szép tan megengedhető az Aveszta régi részére, sőt valószínűleg
Zarathustra személyes felfogására nézve is. De az újabb részekben nem
Spenta Manjuval száll szembe, hanem egyenesen Ahura Mazdával. A Videvdat
első fejezetében Ahura 17 szebbnél-szebb helyet teremt az ember számára
és Anra Manju valamennyit megmételyezi.[173]
3. _Az emberi lélek._ Mazda az embert is két szellem segítségével
alkotta és ezek működnek benne. Vohumana a jó szellem és Akamana a rossz
szellem, a rosszakarat. A jóakarat arra kéri, hogy mindig és mindenütt
jót gondoljon, jót beszéljen és jót cselekedjék. Maga Ahura szólítja fel
az első embert, Jimát (az ind Jámát), hogy gyarapítsa birodalmát, legyen
ennek a világnak őre és oltalmazója és átadja neki a hatalom jelvényeit:
az arany nyilat és arannyal kivert korbácsot.[174]
A rosszakarat azonban ösztökéli már az első embert, hogy a gonoszok
útján járjon és a hazugság atyjának szolgálatába szegődjék. Az első
nemzedék bőségben, tiszteletben és teljes megelégedésben élt, míg
gondolatban elkezdett foglalkozni a hazug beszéddel és kiesett a régi
jósorsából, jóhíréből; elrejtette magát és bolyongani kezdett a
földön.[175] Majd Ahura parancsára várat épített, hogy megmentse
ivadékait és az állatvilágot a föld kerekségét sujtó kemény telek elől.
A vízözön helyett az Avesztában jégmező és hóözön szerepel.[176] Jima,
az első ember, egyesíti magában azokat a vonásokat, melyeket Mózes első
könyve Ádámnak és Noénak tulajdonít.
Az egész rendszer alapvető tana a rendületlen hit a lélek
halhatatlanságában. Az emberiség új nemzedékké alakul, mely nem
öregszik, nem hal meg, nem porlad el, örökké él, örökké virágzik és
kénye-kedve szerint rendezi élete sorát.[177] Ha az ember meghal, lelke
még három napig marad a földön és a gonosz szellem részéről mindenféle
incselkedést kell elszenvednie. A harmadik nap hajnalán átmegy az idő
ösvényén és eljut a Csinvat-hídhoz. Itt kérdőre vonják, mennyi része
volt a földön vagyonban, jólétben (talán inkább jótettekben). «Egy szép
teremtés, derék, jól megtermett ügyes leány két kutyájával és kötéllel
megjelenik előtte. A tévhitű gonosz lelket a sötétségbe rántja, az
igazhívő lelket pedig a magas Harán-hegyen át a Csinvat-hídon keresztül
az égi szellemek partvidékére helyezi. Itt a jóakarat főangyala
felemelkedik a trónjáról és kihirdeti: «Igazhívő lélek, idejöttél a
veszedelmes létből a veszedelemnélküli létbe.» Erre az igaz lélek az
arany trónon ülő Ahura Mazdához, majd a hét főangyalhoz járul és bevonul
a dicsőség hajlékába.»[178]