1. Mi a nagy élet? kérdi egy francia író és szellemes választ ad reá:
«Egy ifjúkori nagy gondolat, melyet az ember érett korban megvalósít.»
Az ifjú Konfuciusnak volt egy ilyen nagy gondolata, melynek
megvalósítására föltette életét: az erős, hatalmas, egységes mennyei
birodalom. És ha legújabb életrajzírója, Wilhelm, azt gondolja, hogy
elítéli a nemzeti gondolatot és az egész emberiséget tartja szem előtt,
nincsen igaza, mert Konfucius kínainak képzeli az egész emberiséget és
nemzetiségen legföljebb az egymással hadakozó főurakat és tartományokat
érti. Ő elsősorban hazáját akarja a régi magaslatra emelni azáltal, hogy
visszavezeti a régi tiszta erkölcshöz.
_Etikai rendszere messzemenő kollektivizmus_, mely az egyént teljesen
alárendeli a család és az állam érdekeinek. Az egyes embernek csak mint
a társadalom tagjának van értéke, önálló létjoga nincsen. A szociális
egyenlőség gondolatát határozottan elveti. Mert a társadalmat szervesen
fogja föl. Az állam legkisebb alkotó egysége nem az egyén, hanem a
család; amint az élő szervezetnek eleme nem az atóm, hanem az élő sejt.
Demokratikus monarchiának mondható, amit ajánl. A család előbbrevaló,
mint az állam, a népjogok tulajdonképpeni hordozói a családfők, még a
császárral szemben is ők képviselik az ég akaratát. A császár hatalma
csak eszköz a család és a nép jólétének elérésére. Az államnak akkor van
jó sora, ha virágzik a családi élet. A családi életben viszont nagy
szerepet játszik az önművelés, melynek alapja az önismeret. Erre
törekedjék az egyes ember, mert csak így töltheti be hivatásos
kötelességét. Csak így éri el a célját. Ez a kínai kategórikus
imperativus. Amint látjuk, Kant gondolatának egész szépsége és értéke,
de egyszersmind egyoldalúsága is benne van.
2. Más kultúrákban az eszmény és a valóság ellentétben állanak
egymással, ő azonban a maga józan pedantériájával nem álmodik vissza
aranykort és emberfeletti lényeket, «Übermensch»-eket, hanem nemzeti
vonásokból és bár eszményített, de valóságos történelemből állít népe
elé mintaképet. «Közvetítő vagyok és nem teremtő, hiszek a multban és
szeretem.» (Grube 65. l.) Eszménye az átlagos, normális kínai ember
képe, mely érthető mindenki számára és vonzza évezredeken át a nemzet
nagy többségét. Így lett Konfucius a nemzeti nagy gondolat
letéteményese, népének nagy nevelője.
Nevelés és kormányzás szempontjából _nagy optimista_. Az emberbe a Jang,
az égi erő, csak jó hajlamokat hintett. Véleményét tükrözi a még most is
széltében használt kis ABC-és könyv példamondása: «Az ember lelkülete
jó, természeténél fogva szívén hordja egyik a másik sorsát, csak a
szokások idegenítik el őket egymástól.» Bizonyára úgy érti ezt, mint
legnagyobb követője, Mong-ce (372–289-ig): az embernek képessége van
minden jóra, de a jó csírákat öntözni és fejleszteni kell, mert különben
a szív parlagon marad. Nincs született gonosztevő, de kész jellemet sem
kapunk örökségbe.
Az eszményi jellemben a következő négy fővonást, négy sarkalatos erényt
különbözteti meg az ég négy tulajdonságát utánozva: emberiesség,
kötelességérzet, udvariasság és tanultság, azaz a klasszikus irodalom
ismerete. Mind a négy a gyermeki tiszteletből és engedelmességből
fakad.[131]
_Főerény az emberiesség_, mely nem egyéb, mint jóakarat és kellő
magatartás a hozzánktartozókkal szemben. A felebaráti szeretet nála csak
rokoni szeretet, a mindent átfogó emberbecsüléshez nem emelkedik fel,
mert ez a családi kötelék meglazulására vezet és így alapjában
megrendíti az államot. Az emberiességre vonatkozó leghíresebb
nyilatkozata, életének aranyszabálya a következő. Ce-Kung kérdezi
tanítóját: «Létezik-e egyetlen vezérszó, mely minket egész életünkön át
eligazít?» Kung mester válasza azonnal kész: «Mindenesetre: a
kölcsönösség. Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd azt
másnak.» Máshol kiegészíti: «Ha valamilyen eljárást gyűlölsz az
előljáródon, ne tanusítsd azt az alattvalóddal szemben; amit gyűlölsz az
elődön, ne adj példát arra az utódnak; amit gyűlölsz a jobboldali
szomszédon, ne kövesd el azt a baloldali szomszéd ellen.»[132]
Ha figyeljük ezt a kétségkívül szépen hangzó mondást, feltűnik a negatív
formája és ez jellemzi is a kínai rokonszeretetet. Inkább passzív
békébenhagyás, mint áldozatkész támogatás. Pozitív formáját Jézus adja
hozzá: «Ha valamit akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te is
azt cselekedd nekik.» A kínai szeretet nagyon számító, nagyon önző.
Ce-Kung tovább kérdezi mesterét: «Ha az emberszerető bölcs látja, hogy
valaki a kútba ugrik, vajjon utána ugorjék a megmentésére?» «Ugyan miért
– kérdi – a nemeslelkű indíttatva érzi magát, hogy odamenjen, de nem
arra, hogy a kútba fulladjon; eltűri, hogy megcsalják, de soh’sem engedi
magát bolonddá tenni.» Az öreg Konfuce szeretetére igen jellemző epizód
utolsó éveinek egyik legnagyobb szomorúsága, kedvenc tanítványának,
Jen-Huinak halála. Olyan keservesen megsiratja az elhúnytat, hogy több
tanítványa egészen megütközik rajta. Őszinte gyásza előnyösen tér el
Buddha fagyos, erőszakolt nyugalmától. Jen-Hui atyja ki akarja használni
ezt a mondhatatlan fájdalmat és arra kéri a mestert, adja el a kocsiját
és az árán vegyen szép kőkoporsót a halottnak. Azonnal a
leghatározottabban elleneszegül a kívánságnak: «Mindenki elsősorban a
gyermekéről gondoskodik, akár tehetséges az, akár tehetségtelen. Amikor
az én Li fiam meghalt, csak egyszerű fakoporsóba temettem el. Nem
járhatok gyalog azért, hogy kőkoporsót vásároljak. Magas tisztséget
viseltem, nem illik gyalog járnom.»[133]
_Ellenségszeretetet sem ismer._ Ha kérdezik: «Kell-e a rosszat jóval
visszafizetni?» Csattanósan felel: «Mivel akarod akkor visszafizetni a
jót? Fizesd vissza a rosszat igazságossággal, a jót jósággal.»[134]
_Második főerény a kötelességérzet._ Tízféle kötelességet különböztet
meg, ez azonban nem egyéb, mint a társadalom alapját alkotó ötféle
viszony, mely az élő szervezet tagjai között áll fenn. «Mi az ember
kötelessége? Az ember kötelessége ez a tíz dolog: legyen az atya szelíd,
a fiú tisztelettudó; a testvérbátyja barátságos, öccse
hozzáalkalmazkodó; a férj igazságos, a feleség engedelmes; az öreg
jóságos, az ifjú engedékeny; az uralkodó szeretetteljes, az alattvaló
lelkiismeretes.» Három családi és két társadalmi összeköttetést
csoportosít ezen a helyen és pedig elvont fogalmak helyett kézzelfogható
példákat említ. Az atyáról és fiúról szól, de ez egész természetesen
magában foglalja a nagyatya és az unoka, az anya és fia, az anya és
leánya közti kapcsolatot. Érti általában az idősebb és ifjabb nemzedék
kellő magatartását egymással szemben. Az uralkodó és alattvaló
kötelességén érti minden fellebbvaló, minden munkaadó és munkás
teendőit. Sőt minden jog kötelességet is hord magával. A munkásnak
nemcsak kötelessége a munka, hanem joga is van munkabérére.[135]
3. Leggyakrabban tárgyalja a gyermeki tiszteletet és engedelmességet, _a
fejedelem és alattvaló viszonyát;_ méltassuk ez utóbbit életfelfogásában
különös figyelemre. A kormányzás nem egyéb, mint jóravezetés, azért a
fejedelem elsősorban életével kormányozzon. Uralkodói hatalmát
tulajdonképpen erénye adja meg: azért rendelkezik isteni joggal, mert
isteni az élete és jelleme. «A fogalmak helyreigazítása» a gyakorlatban
egész végzetes lehet. A legnagyobb konfuciánusnak, Mong-ce-nek hírül
hozzák: «Vu meggyilkolta a fejedelmét és ezzel súlyos bűntényt követett
el». Mong-ce válaszol: «Én csak azt hallottam, hogy egy alávaló embert
gyilkoltak meg, nem pedig fejedelmet.» A fejedelem cím nála csak azt
illeti meg, akiben a következő öt tulajdonság találtatik: «Legyen jó
vezető, az állami jólét kútforrása, jóságos és általános bizalomnak
örvendő és méltányosan bánjék a hatalommal.» Ha ebből az öt jegyből csak
egy is hiányzik, akkor a fejedelem név már nem illeti meg az uralkodót:
«A fogalmakat ki kell igazítani.» Jogát már a fejedelemségre
elveszítette, megölése nem királygyilkosság, hanem csak egy gonosztevő
kivégzése. Mong-ce még tovább élezi ezeket a tanokat. A nép előbbvaló,
mint a fejedelem, az ég rendeli ugyan a fejedelmet, de akarata a nép
akaratában nyilvánul meg és a király isteni hivatásának egyik jele az
is, hogy az egész nép elfogadja. Vox populi, vox dei. A méltatlan
császárt szabad megbírálni, elűzni, sőt megölni. Az állam első
tisztviselőjének kötelessége megróni az uralkodót, ha rossz útra téved.
A népjogok tulajdonképpeni képviselői a családapák. A császárral szemben
is ők képviselik az ég akaratát.[136]
Az uralkodónak és kormánynak azon kell lennie, hogy a nép bizalmát
állandóan megőrizze. Ez akkor sikerül, ha anyagi jólétet és műveltséget
biztosít számára. A jó családból származó jónevelésű emberek önként
követik a jót és megerőltetés nélkül kerülik a rosszat. Legyen nagy
gondjuk az ősök tiszteletének fenntartására, mert így megőrzik a
gyermeki tisztelettudást, melyen alapszik minden társadalmi erény. Ne
rendelettel és büntetéssel kormányozzanak, hanem jellemerővel és
jóraszoktatással.
4. Konfucius életfelfogásának és kormányzó bölcseségének mélyére
hatolunk, ha iparkodunk megérteni, _milyen társadalmi törvényeket és
módszereket hámoz ki az I-king rejtelmes vonalaiból._
Nála az őserők nem rosszak; baj mindig akkor következik be, ha a gyenge
Jin uralkodni akar az erős Jang felett. Ennek megakadályozására meg kell
figyelnünk a természet nagy törvényeit és hozzájuk alkalmazkodnunk.
_Három törvényt_ _különböztet meg: A változások, a képek és az ítéletek
törvényét_.[137]
_A változások törvénye a lassúság._ Minden történésben benne rejlik a
két tényező: a Jang és Jin. Az erős törvénye az, hogy mozgása
észrevétlenül, könnyen kezdődik, lassan gyorsul, míg a veszedelmes és
nehéz fordulópontot eléri. A gyenge változása is lassú. Egyszerűen
kezdődik és mindig bonyolultabbá lesz. Ha lázadás tör ki, ha a szolgák
megölik az urukat, a fiú az atyját, nem egy napnak vagy éjnek az
eredménye, hanem lassanként jutott el odáig és pedig azáltal, hogy az
odavezető folyamatot nem ismerte fel idejében. Jelentéktelen dolgok, ha
szabadjára engedjük őket, a legnagyobb visszaélésekre vezetnek.
Életfilozófiájának egyik alapgondolata tehát: ismerjük fel a dolgokat.
Ismerjük fel az eseményeket még lappangó csíraállapotban, irányítsuk a
folyamatot addig, amíg könnyű és egyszerű. Akadályozzuk meg a
bűntényeket, mielőtt a nép reágondol és lelkében gyökeret ver a
gondolat, hogy ilyet is el lehet követni. Ezért kell a jó szokásokat a
törvény és paragrafusok helyére állítani.
_A képek törvénye._ Amint a változások könyvében a képek és jelek
gondolatot jelentenek, hasonlóképpen a változásokban a világ törvényét
alkotó eszmék (Platon ideái) a két alaperőn keresztül a jelenségek
világába lépnek. Minden találmányban, pl. a tűzben, a hálóban, az ekében
egy ősi eszme ölt alakot. Az eszmék fellépése és távozása hozza létre az
események változását. Aki ezeket a képeket szemléli, az előre látja, mi
következik be a valóságba. Így Konfucius előtt világos, hogy három év
alatt milyenné tudná tenni a kínai társadalmat. A vezető ember eszméje
erőt sugároz ki és átragad a tömegre. A szép formának is nagy a
gyakorlati fontossága, mert ez adja meg az igazságnak az erőt, hogy
kényszer nélkül hasson az emberekre és örömmel kövessék.
_Az ítéletek törvénye._ A képek megmutatják a helyzetet és ennek
csíráit, de nem mutatják meg, hogy a világtörvények szellemében ez vagy
az a helyzet hová vezet. Ezt tisztázzák az ítéletek, mert az ítélet
igazsága megköveteli, hogy a helyzet megfelelő legyen a valóságnak és
ezért kell helyreigazítani a fogalmakat. Ez történik tanulással és
tanítással. A tanulás nála azonban mindig művészetet jelent, ha valamely
ismeret nem vezet működésre, akkor hiábavaló; a tanulás és a gyakorlat
karöltve járjanak.