Orvos. Isten megáldja, asszony.
Juli. Kezit csókolom.
_Orvos és rendőr elmegy, a többiek lassan közelednek Juli felé._
Mari. Hát Julikám… isten nyugosztalja most már boldogult uradat… de
neked, ha sértésnek nem veszed Marikádtól, neked bizony így jobb.
Hollunderné. Neki is jobb szegénynek, magának is jobb.
Mari. Mit mondsz, Juli… mondom, neked jobb… fiatal vagy… majd gyön
valami derék ember… igazam van?
Hugó. Igaza van neki.
Mari. Te mondd, Juli, hogy igazam van.
Juli. Igazad van, Marikám, te nagyon jó vagy.
A fiú. Itt van az a derék ember, az az esztergályos, most már
megmondhatom… mindennap üzent valamit… egyszer ezt, egyszer azt…
kérdezett magára…