Sírhat majd a Bársony Rézi
Ha belesző zárva
Elkísérik a Rézit is…
Liliom _és Ficsur együtt halkan_. A nagy sárga házba. Ott jön már a… _a
végét szöveg nélkül dudolják, hogy a rendőr a csúfnevét ne hallja. Ének
alatt megjelenik Hollunderné és a fia._
Rendőr. Papirképet is csinál?
A fiú. Hogyne, kérem. _A palánkon függő képmintákra mutat._ Tessék…
amilyet tetszik. Egész alak?
Rendőr. Egész alak.
_Az öregasszony előtolja a sarokból a fényképezőgépet, ezalatt a fiú
beállítja a rendőrt, sietve futkos a rendőr és a gép között, be-benéz a
gépbe, majd fejét leborítva a fekete kendővel, a géppel együtt közelebb
megy a rendőrhöz. Hollunderné ezalatt a sötét kamrából lemezt hozott és
a gépbe tette. Ezalatt Liliom és Ficsur között oldalt, ahol összebujtak,
a következő egészen csöndes párbeszéd fejlődik._
Liliom. Idevaló?
Ficsur. Nem idevaló.
Liliom. Hová való?
Ficsur. Budai. Szünet.
Liliom _hirtelen előtörő groteszk gyermekes panasszal._ Szegény, rongyos
életem van nekem!
Ficsur _kedves vidámsággal, atyailag biztatja_. Majd elmegyünk
Amerikába.
Liliom. Mi van ott?
Ficsur _nagy tisztelettel_. Gyáripar.
A fiú _a rendőrhöz_. Kérem most nyugodtan maradni. Egy… kettő… három
_lekapja a lencséről a fedőt. Visszateszi._ Köszönöm.
Hollunderné. Öt perc mulva visszatetszik gyönni. Kész lesz.
Rendőr. Hát majd visszagyövök. Most köll fizetni?.
A fiú _elolvadva az udvariasságtól_. Biztos úrnak nem szükséges előre.
_A rendőr leereszkedő barátsággal szalutál és kiballag. Hollunderné a
kamrába viszi a lemezt, a fiú is bemegy vele, miután a gépet visszatolta
a helyére._
Hollunderné _miközben a két csirkefogó előtt elmegy, alig érthető
duruzsolással, az ő rendes modorában szidja őket._ Itt ülnek és
elrondítják nekem a helyiséget, mér nem mennek sétálni? Most már olyan
jól megy nekik, hogy énekűnek. _Hirtelen ráripakodik Ficsurra._ Nem
félsz a zsarútól?
Ficsur _megvetőleg_. Eridj, mer rádlépek.
Liliom. Aszondod: a Hózlingert szeretik a hintánál?
Ficsur. De még hogy!
Liliom. Az asszonyt is láttad?
Ficsur. Láttam. Már fésüli is a Hózlingert.
Liliom. Fésüli?
Ficsur. Tisztítja.
Liliom. Hát csak tisztítsa.
Ficsur _a bódéajtó elé tolja_. Na erigy.
Liliom. Hova?
Ficsur. Vedd a kést.
Liliom. Melyiket?
Ficsur. A konyhakést. Köll az egyiknek kis bicska, az van nekem. De ha
vitatkozik, akkor a nagy kés is kell.
Liliom. Minek az? Ha komiszkodik, én olyat vitatkozok a fejire, hogy
megkancsalodik tűle.
Ficsur. Hát csak köll valami. Bottal nem vághatod el a nyakát.
Liliom. A nyakát köll elvágni?
Ficsur. Nem köll. Csak ha ő akarja. _Szünet_. Persze, gőzhajón ülni, az
jó lesz. Gyáripart élvedzni, az is jó lesz. De dolgozni, attól félsz.
Liliom. Meglátja a Juli, ha elveszem a kést.
Ficsur. Hát vedd el úgy, hogy ne lássa meg.
Liliom _egy lépést tesz a bódé felé_. A rendőr beballag és kopogtat a
sötét kamra ablakán. Itt a rendőr.
Hollunderné _kijön_. Azonnal, mindjárt, kérem. _Betipeg a bódéba. Liliom
egy pillanatnyi habozás után neki durálja magát és határozott léptekkel
utána megy. A rendőr gúnyosan nézi Ficsurt. Ficsur fölkel, gúnyos
büszkeséggel elsétál két-három lépést a rendőr orra előtt, aztán megáll,
háttal a rendőrnek, hirtelen a rendőr felé fordul, mint ahogy a
gyermekekkel szoktak tréfálni, ujjal mutat rá és megszólítja._
Ficsur. Krisztina-körút és Retek-utca sarok.
Rendőr _gőggel, lassan_. Honnan tudja?
Ficsur. Arra járok hivatalba.
Rendőr. Micsoda maga?
Ficsur. Zongoratanár. _A rendőr nagyon megnézi, mintha kezdene rájönni,
hogy ez tréfál vele, komoran pödör egyet a bajuszán._
A fiú _kijön a kamrából és átadja a kész képet a rendőrnek_. Tessék
kérem.
Rendőr _megnézi a képet, fizet és elballag, miközben egy pillanatra
megáll és jól megnézi Ficsurt. Mikor elment, Ficsur az ajtóból még utána
néz. Ezalatt Liliom kijött a házból a kabátját gombolva. Ficsur
megfordul és meglátja Liliomot._
Ficsur. Mit nézel?
Liliom. Nem is nézek.
Ficsur. Hát mit csinálsz?
Liliom. Gondolok.
Ficsur _odamegy hozzá_. Na mondd szépen. Megszólítod. Hogyan szólítod
meg?
Liliom _elfogódott hangon_. Jó estét kívánok, kérem szépen, hány óra? Ha
felel, mit mondok neki?
Ficsur. Nem felel?
Liliom. Nem felel.
Ficsur. Nem az. _Tapogatja a kabát alatt a kést._ Hol van? Merre van?
Liliom _anélkül, hogy odamutatna_. Balrul.
Ficsur. Úgy van. A szív iránt. _Kitapogatja_. Már látom… Ez az ni! Ez
még mind az… Itt már hegyesedik… _a hegyéhez ér_. Itt a szeme. Evvel
néz.
Juli _megint belép és lassan elmegy előttük, de ezúttal feltűnően
aggódva nézi őket, meg is áll egy pillanatra._
Ficsur _oldalba löki Liliomot_. Hát énekelj, énekelj!