Ficsur _hirtelen oda hajlik Liliomhoz és titokzatosan mondja._ Ahogy
végig mész a Francia-úton, ott látod a töltést… előbb jön a sorompó,
aztán le a bőrgyárig semmi, még csak őrház se.
Liliom. És arra jár?
Ficsur. Arra. Lent a töltés alatt jár, a kis úton. Tavaly óta egyedül
jár, azelőtt mindig volt vele valaki.
Liliom. Minden szombaton?
Ficsur. Minden szombaton.
Liliom. A pénzt… azt mibe viszi?
Ficsur. Bőrzsákba. Abból fizeti a munkásokat.
Liliom. Sokat visz?
Ficsur. Tizenhatezer koronát, pont.
Liliom. Hogy híjják?
Ficsur. Linzmann Izraelita.
Liliom. Pénztárnok?
Ficsur. Pénztárnok. De ha oldalba szúrom, már nem pénztárnok. Ha a
fejire ütök, akkor is már mingyár nem pénztárnok.
Liliom. Meg köll neki halni?
Ficsur. Nem muszáj. Ide adhatja a pénzt halál nélkül is. De a legtöbbje
már inkább meghalni szeret.
Juli _kijön a házból és átmegy a színen, ki a hátsó ajtón. Ezek a színen
való átjárkálásai Julinak azt jelentik, hogy gyanít valamit; ijedten,
sőt gyanakodva nézegeti őket, itt-ott meghallja utolsó szavaikat;
szóval, anélkül, hogy ezt nagyon éreztetné a közönséggel, Juli dacára
minden titkolódzásnak körülbelül sejti, hogy a két ember min töri a
fejét._
Ficsur _amint Julit látja, hirtelen_. Aztán aszongya:
Sírhat majd a Bársony Rézi
Ha belesző zárva.
Liliom és Ficsur _együtt_.
Elkísérik a Rézit is
A nagy sárga házba.
Itt van már a zsarú, a zsarú, a zsarú.
Liliom.
Sírhat majd a Bársony Rézi,
Ha belesző zárva.
_Juli kimegy._
De aztán nem kell mindjárt rögtön Amerikába menni?
Ficsur. Nem.
Liliom. Hát?
Ficsur. A pénz el lesz ásva hat hónapig. Ennyi az ideje. Hat hónap mulva
kikel a földbül.
Liliom. Aztán?
Ficsur. Aztán addig a hat hónapig csak úgy élsz, mint eddig. Nem nyúlsz
a tőkéhez.
Liliom. Épen hat hónap mulva gyön a gyerek.
Ficsur. Hát… akkor a gyereket is visszük. De már munkába állasz három
hónappal előbb. Ez azér van, hogy mindig mondhasd: kuporgatom a pénzt,
kivándorlunk Amerikába.
Liliom. Én szólítom meg?
Ficsur. Az egyik megszólítja beszéddel, a másik megszólítja kis késsel.
Ez attúl függ, hogy kinek mihez van szíve. Majd csak te szólítsd
beszéddel.
Liliom. Nem hallottad?
Ficsur. Mit?
Liliom. Onnan kívülről… mintha kardot csörgettek vóna.
Ficsur _kifelé figyel_. Szünet.
Liliom. Mit mondok neki?
Ficsur. Azt mondod: jó estét, kérem szépen hány óra?
Liliom. Aztán?
Ficsur. Aztán én akkor már szúrok. És akkor mindjárt előveszed te is a
kést.
Budai rendőr belép és körülnéz, hirtelen csönd támad. Jó napot kívánok!
Ficsur _és LILIOM_. Jó napot!