_Rodostó, 14. junii, 1727._
Nénékám! mí itt tegnap kereszteltünk egy asinus zsidót. Vagyon már
harmadnapja, egy zsidó hozzánk jött nagy titkon, és kérette a fejdelmet,
hogy őtet kereszteltesse meg, mert kereszténynyé akar lenni. Vagy két
nap a papok mindenkor véle voltak, és készítették a keresztségre. Tegnap
megkeresztelték, – a fejdelem volt keresztapja, aki is könnyezett
örömében. A zsidó pedig jól tudta magát viselni, és a keresztelés az
egész ceremoniával ment végben. Tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ő már
keresztény lévén, a több atyjafiai között nem lakhatik, se nem
kereskedhetik, azért kéreti a fejdelmet, hogy segítse meg egynehány
pénzzel. A fejdelem jó szívvel küld néki száz tallért. Ma reggel keresik
a zsidót, hát nincsen, – mindenütt tudakozódnak felőlle, és mondják,
hogy több zsidókkal hajóra ült, és Konstancinápolyban ment. Így csala
meg minket az asinus zsidója, – vagy is inkább magát. Itt pedig vannak
olyanok, akik hogy megtudták a dolgot, mondották, hogy mind Smyrnán,
mind pedig másutt is követett el hasonló dolgot, és egynehányszor
megkereszteltette volt már magát. Olyan jól is tudta ő magát viselni,
hogy semmit nem kelletett neki mondani, hogy mit csináljon. Mi azt
csudáltuk, hát az asinus, ő azt többször is próbálta volt. Csak ezt
akarám kednek megírni, hogy a zsidónak nem kell hinni. Azt pedig bízvást
elhiheted, édes néném, hogy szeretlek. Ámen.