_Rodostó, 16. január. 1726._
A ked méznél édesebb levelét igen kedvesen vettem. Édes néném, ha
valamely idegen olvasná a ked levelét, nem hinné el, hogy atyafiak
vagyunk, azt gondolná, hogy még több vagyon az atyafiságnál közöttünk,
mert rendszerént az atyafiak levele hidegebb téntával vagyon írva. Hogy
pedig mi egymást szeretjük, arra mind az atyafiság, mind a hajlandóság
kötelez minket. De még többet mondok:
Mert kevéssel kedet ha inkább szeretném,
Nénémséget néha el is felejteném.
De azt valljuk meg, édes néném, hogy mi jók vagyunk azért, hogy úgy
szeretjük egymást. Annál is inkább, hogy a mi szeretetünk nekünk semmit
nem alkalmatlankodik. Mi azért jól alhatunk, jól ehetünk, és semmi
nyugtalanságot nem okoz. A mi szívünk mindenkor frissen és hívesen
vagyon, és nem peshed úgy, mint a füstölt hús a nyárson. És ne legyünk
olyanok, mint akiknek a szíveket a nyárson vagy a rostélyon égetik,
amelynek is régen hamuvá kelletett volna lenni, ha az igaz volna, amit
mondanak.
Lehet-é tőllem olyat kívánni amelyet ott helyben jobban megtudhat ked?
Az örmény lakadalomról már írtam kednek, azt tudhatom: mert közöttök
lakunk; de azt kérdeni tőllem, hogy micsoda ceremoniával adja férjhez a
török császár, leányát? azt méltó nevetni. Mindazonáltal megírom, nem
azért, hogy kedet arra megtanítsam, hanem azért, hogy megmutassam mint
tudok kednek engedelmeskedni.
A török császár amidőn a leányát vagy atyjafiát egy vezérnek vagy egy
basának akarja adni, oda se pap nem kívántatik a megesketésre, se más
egyéb tiszt a contractuscsinálásra; mert oda csak a császár akaratja
kívánsatik. Hogyha egy fővezérnek, vagy más fő tisztnek akarja adni a
leányát a császár, azt neki megjelentetvén, annak, ha házas, minden
feleségeit el kell bocsátani magától, sok ajándékot és sok rableányokat
kell venni a császár leánya számára. Amidőn pedig a császárnak tetszik,
hogy a lakadalom meglegyen, a vőlegényt magához hivatja, és a jobb
kezében egy buzogányt ád és egy levelet, a levelet pedig a kebelében
teszi, és azonnal megyen a császár leányához, akit annakelőtte soha nem
látott volt. A leány egyedűl lévén a kereveten, a vőlegény bémenvén,
háromszor térdet hajt neki, és azután megjelenti neki hozzája való nagy
szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészi a császár kegyelmességét.
A leány nem várván, hogy elvégezze beszédét, mintha igen haragudnék,
felkél a kerevetről, és a hanzsárhoz nyúl, hogy azzal általverje.
Hanzsárt, vagy hosszú kést nem szabad más asszonynak viselni, csak a
császári nemből való asszonyoknak. A vőlegény pediglen nagy sietséggel
kiveszi a kebeléből a császár levelét, és a leánynak megadja, akinek is
mindjárt elmúlik az örömmel való haragja, a levelet elveszi,
megcsókolja, és elolvassa.
Amelyben látván a császár akaratját az feleli a vőlegénynek: légyen a
császár akaratja. Arra a vőlegény megcsókolja a köntösét, és kimégyen.
Másnap sok ajándékot kell küldeni a leánynak, és nagy pompával viszik a
férje házához. Sokszor történik úgy, hogy egy hónapig sem lakik véle,
hanem más basának adják, főképpen ha asszonyomnak valamely panasza
vagyon ellene, és ha nem úgy keresik kedvit, amint kivánná.
Mert a virágszálat szükséges öntözni,
Másként a melegben el kéne száradni.
Édes néném, idétlen házasságnak tartom a török házasságot. Egymást
annakelőtte nem látják, hanem csak éppen akkor, amikor már nem lehet
megmásolni. Sokszor azt gondolja a vőlegény, hogy valamely szép személy
mellé fekszik, – másnap ha meglátja, hát ijesztő. De az ő törvények
abban kedvezett a férfiaknak, és ha így megcsalatkoznak a feleségben,
megengedi nékik, hogy újra kezdjék, mert egynehány feleséget tarthatnak,
ha akarják, és ha módjok vagyon benne. De még ezenkivül annyi rableányt
tarthatnak, amennyi tetszik, és az ellen semmit nem mondhat a valóságos
feleségek, csak nekik is megjárjon az adó; mert ha a gazda azt elmúlatja
három pénteken, a gazdasszonynak lehet azért panaszt tenni a bíró előtt,
és ha ugyancsak továbbra is akarják halasztani az adómegfizetést, akkor
az asszony elválhat az urától. E ritka példa, de a törvény megengedi.
Hogyha pedig a férfiú elválik a feleségétől, és azután ismét visszá
akarja venni, a meglehet, a törvény azt megengedi, de olyan formában,
hogy az asszonynak szabad, ha akarja, minekelőtte visszámenjen, az ura
hírével egy étszakát eltölteni olyan férfival, amicsodás neki tetszik. E
csúfos törvény, és nem látom, mi végre rendelte a törvénycsináló? Ő
lássa, abban nem töröm a fejemet, hanem csak abban, hogy ked egészséges
legyen. De éppen most jő eszembe egy jó gondolat, hogy mért födözik és
takarják úgy bé magokat itt az asszonyok? Talám azért, hogy még inkább
kapjanak rajtok; mert:
Mennél inkább légyen valami megtiltva,
Légyen is előttünk erősen elzárva,
Ámbár ahoz jutni kellessék fáradva,
Annál inkább bírni azt várjuk suhajtva.
Kérem édes néném, kedet, hogy hadd ne írjak már többet; mert télben nem
lehet hosszú levelet írni, azért, hogy hideg vagyon, nyárban pediglen
igen meleg, – itt pediglen tizenegy az óra, a pennám is alhatnék.