_Rodostó, 4. octob. 1725._
Ma csak azért írok kednek, hogy bizonyos alkalmatosság vagyon. És eztet
ha elmúlatnám, tudom, hogy megpirongatnának, és bosszút állanának; mert
az asszonyok bosszúállók, ki egyben, ki másban. Hogy pedig a ked
rettenetes haragját elkerüljem, inkább írok, de mit? mert szakállomra
mondom, hogy nem tudom mit írjak. Mert itt oly csendességben vagyunk
Bercsényi úron kívűl, valamint az Elizéus mezején lévő lelkek, ahol még
Mahumet tanyítása szerént is a lelkek nagy kiességben vannak, és a
kimondhatatlan szép leányokkal való gyönyörűségben élnek. Akik is olyan
édesek, hogy ha valamelyike közűlök a tengerbe találna pökni, azonnal
édessé lenne, és elvesztené sósságát. Mert a törökök azt tartják, hogy
ott másféle asszonyok lesznek, és nem azok, akik itt a földön élnek.
Hát miről írjak, édes néném? Azt megírhatom, hogy ma nálunk nagy innep
vagyon; mert a mi urunkot Ferencznek keresztelték. Ha pap volnék, le
kellene tehát írnom a sz. Ferencz életét: de nem akarok úgy tenni, mint
egy olyan pap, akinek minden predikállása csak a gyónásról volt – annál
többet meg nem tanulhatott, és minden innepeken csak azt mondotta el.
Egyszer arra kérik, hogy predikáljon sz. József napján – a predikációját
így kezdé el: Atyámfiai! ma sz. József napja. Sz. József pedig ács volt,
és minthogy ács volt, gyóntató székeket csinált; azért beszélljünk a
gyónásról. Nem szükséges tehát, hogy leírjam a sz. Ferencz életét – arra
mindenik franciscánus barát megtaníthatja kedet. Aztot tudjuk, hogy
angyali életet élt; de aztot is tudjuk, hogy megharagudott volna arra az
együgyű fráterre, aki sok idővel halála után az írásiban a Krisztushoz
hasonlította mondván, hogy mind születésében, életében, szenvedésében,
és halálában hasonló volt a Megváltóhoz; hogy aki franciscánus köntösben
hal meg, annak nem lehet elkárhozni, és hogy sz. Ferencz minden
esztendőben egyszer lemegyen a purgatóriumban, és onnét felszabadítja a
franciscánusokat, akik akkor ott találnak lenni. Az ilyen írást mi sem
találjuk jónak, nem hogy egy olyan alázatos szent találta volna.
Itt most szűrnek, azért beszélljünk a szüretről. És mondja meg ked nekem
az okát, hogy mitől vagyon a, hogy a szüret csaknem mindenütt egy tájban
vagyon? Az aratásban nagy külömbözések vannak, hol elébb, hol későbben
aratnak. Voltam olyan tartományban, ahol a búzát májusban aratják: de a
szüretet csak akkor kezdik, mint nálunk. Erre sokan azt felelik, hogy a
régi római császárok megparancsolták volt, hogy az egész birodalmokban a
szüret egy időben légyen. Azt megengedem, hogy a parancsolat megvolt; de
a nap függött-é a parancsolattól? azt nem gondolom. Ebben az országban a
bizonyos, hogy nagyobb melegek vannak, mint Erdélyben; mégis a szüret
itt csaknem azon a napon kezdődik, mint ott. Lehet-é tehát azt mondani,
hogy a napnak meg volt parancsolva, hogy a szőllőt mindenütt egy időben
érelje meg? azt nem lehet mondani; hanem azt mondhatni, hogy a természet
parancsolatjából vagyon a szüret csaknem mindenütt egyaránt.
Mindazonáltal nekem úgy tetszik, hogy az olyan meleg tartományokban,
ahol majd tél sincsen, legalább egy holnappal elébb kellene szűrni, mint
nálunk: de elébb nem szűrnek, és a szüret Európában csaknem mindenütt
egy időben esik. Azt tudjuk, hogy Magyarországban a Hegyalján
novemberben szűrnek, de e nem közönséges még a Hegyalján is, annál
inkább a több tartományiban. Amég pedig erre a kérdésemre megfeleljen
ked, addig azt adom kednek tudtára, hogy Bercsényi úr igen igen készűl a
más világra; mindazonáltal akit az isten meg akar gyógyítani halálos
betegségiből, csak egy száraz figével is meggyógyíthatja. Most ez elég,
másszor többet. Csak az egészségre vígyázzunk. Édes néném, mely régen
nem kérdettem, ha szeret-é ked? mert azt el nem kell felejteni.