_Rodostó, 23. maji 1725._
Édes néném, megbocsásson ked, hogy hazudtam, vagyis inkább, hogy a
pennám hazudott; mert Rodostóról datáltam, holott nem vagyunk a
városban, hanem mellette; mert tegnaptól fogvást sátorok alatt lakunk.
Ha tanácsot kérdettek volna tőllem, másszorra hagytuk volna a
táborozást; mert a vászonház csak akkor jó, amikor másképpen nem lehet:
de az úr akaratján kell ügetni.
Elég a, hogy itt a sok, kevés, semmi dolgaimtól ment lévén, szabadoson
elkísérhetem kedet a mi remeténk látogatására. Menjünk már most hozzája,
és nézzük meg, micsoda barlangot épít magának; mert az utólsó levelemtől
fogvást elég ideje volt, és ha egyszer bézárja magát, azután nem szól
hozzánk. Úgy tetszik, hogy az utólsó levelemben ott hagyók félben, hogy
ez az állat végtére egy kis selyemházat épít magának. Amidőn ez az állat
ahoz akar fogni, az ételt elhagyja, és mindenütt keres magának olyan
helyt, ahol epíthessen; azért seprőágakot hintenek néki, és falra is
ágakot függesztenek számokra. Mihent az ágokra felmásznak, azonnal
elkezdik a selyemeresztést, és köröskörűl bepólálják magokat. Az első
selyem nem olyan jó, mint az utánna való. Amidőn magokat egészen és jól
bétakarták volna, azt a kis házat belől ismét megbéllik olyan gyenge és
tömött hártyával, ahová az áer nem férhet. Ezt az utólsó munkát
elvégezvén akkor elaluszik, és a változáshoz készűl, valamint látjuk,
hogy a hernyók pillangókká változnak. Ahoz a változáshoz pedig két vagy
három hét kívántatik. Amég ez eltelik, addig jó megtudni, hogy az a kis
házacska olyan formájú, és olyan nagy, mint egy galambtojás. A selymet,
amelynek hasznát veszik, úgy kell gondolni, mintha a tojást selyemmel
béborítanák. A hártya, amelyről szólottam ide feljebb, olyan, mint a
tojásnak a haja. A három hét eltelvén az alatt halottaiból feltámad, de
más formában; mert a házán egy kis ablakot fúrván onnét szép fejér
ábrázattal, és szárnyakkal repűl ki. Az előbbeni köntösét a házban
hagyván, a házzal együtt a dajkájának hagyja fáradságáért.
De minthogy a selyem egészen elromlik, amidőn a házát megfúrja, azért
csak egynehányat hadnak meg magnak, és a többit a melegre kiteszik, hogy
az állat bennek meghaljon, és fel ne támadhasson, úgy a selyem egy
szálban megmarad; mert az állat nem hagyván soha félben munkáját, a háza
is egy szál selyemből áll, a melynek hossza kilencz száz lábni, és
némelykor több, de még az a szál dupla, és egymáshoz vagyon enyvezve.
Már gondolja el ked, micsoda vékony szálnak kell annak lenni?
Már visszátérek azokhoz, akiket magnak meghadnak; A házokból kifúrván
magokat ők onnét el nem távoznak. A nősténye sokkal nagyobb a férjeknél.
Egynehány napot szabadságban töltvén egymással, azután egy papirosra
teszik a nőstényt, valamint a gyermekágyban, és a papirosra tészen
legalább öt száz tojást. Ebből elítélheti ked, hogy nem kell sokat
meghadni magnak, és hogy négy vagy öt pár elég maradékot hágy.
Immár a selyem megvagyon, de az erősen a házhoz vagyon tekerve és
enyvezve. Azt levenni még más mesterség, de azt is megcselekszem, csak
kedvit találjam kednek. Legelsőben is azokat a kis tojás formákat
lágymeleg vízbe vetik, hogy az enyv megolvadjon – azután egy kevés
seprűszállal habarni kezdik azért, hogy a selyemszál a seprűre
tekerődjék – de csak hat szálat tekernek együvé, és amíg egészen
letekerik, addig mind a meleg vízben maradnak a kis házacskák. Aztot
tudja ked, hogy a selyem természet szerént sárgás, és ha megmossák, szép
fejér.
Immár bízvást nevessen ked, hogy olyan dologra akarom kedet tanyítani,
amelyet ked jól tud. De minthogy ked úgy kívánta, engedelmeskedni kell.
De aztot talán nem tudja ked, hogy voltak olyanok, akik megpróbálták,
hogy a pókháló még erőssebb volna a selyemnél, hogy azt úgy meg lehetne
szaporítani, mint a selymet: de minthogy több költségben telnék, azért
abban hadták; mert egynehány ezer pókot hússal kellene tartani. Hát azt
írtam-é meg valaha kednek, hogy Egyiptomban egynehány ezer tojást
tesznek egy meleg kemenczébe, és húsz nap múlva annyi ezer pislent
húznak ki belőlle. De azt tartják, hogy azért a gyúkhús ott nem olyan
jó. Ma látom, hogy csak a gazdasszonyságról kell kednek írni: de félben
hagyom; mert elfelejtettem volt, hogy táborban vagyok. De a mi táborunk
olyan, mint az izraelíták tábora, ahol egy puskaszót sem hallani: azért
jó étszakát is kívánok kednek; mert itt nem kell félni az ellenségtől,
csak a fülbemászótól.
P. S. Aztot tudja ked, micsoda rendet tartunk a városban: itt is hasonló
renden és szokáson járunk. Nincsen is szebb a jó rendtartásnál. Aztot
egy közönséges ember is véghez viheti házánál: de arra a mi földünkön
nem igen hajtanak még az urak is, de jól cselekszik-é?