LIX.

_Rodostó, 16. január. 1725._

Új esztendőben mi vigadjunk, és, ha lehet tőllünk, meg is házasodjunk.

De azt a lehetet elvették mitőllünk, és csak a gondolatot hadták

szabadságunkban. – De már az is unadalmas kezd lenni; mert ugyan is mi

haszna itt arról gondolkodni? A bújdosók házassága igen szomorú

házasság. De kivel? A ketek görög leányival? Távúl legyen. A bizonyos,

hogy azok nem érdemlik a feleség nevet. Csak arra valók, hogy reggeltől

fogva estig a kereveten üljenek, legkissebb gondjok a házra ne legyen,

de igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az új

köntösnek meg kell lenni, és ha egyszer elmúlnék, az urának szemében

megmondaná, hogy ha ő nem akar csináltatni, talál olyat, aki őnéki

csináltat. Ötven ezer tallér árú köves portékát adna is itt az ura a

feleségének; de abból az asszony meg nem segítené egy polturával is az

urát, ha szegénységben esnék, készebb volna száraz kenyeret enni,

mintsem egy gyöngyös nyakravalóját eladni. Ha kétszer vagy háromszor

napjában fel nem öltözhetik, akkor elúnja magát. Amicsoda selyem

materiákban és gyöngyösön látja az ember, azt gondolná, hogy mindenik

egy grófné. És az asztala is hasonlít a köntöséhez, holott egy kis

száraz halból, vagy egy kevés riskásából áll az ebédje és vacsorája.

Franczia asszony sem kell; mert annak csak a kártya és az ének az

eszében. A spanyolnék szintén úgy bujálkodnak a köntösben, valamint a

görögnék, és abban, hogy kis lábok legyen, – készebb is volna inkább

mindenét megmutatni, mintsem a lábát. Hátha még olyan kis lábok volna,

mint a khinai asszonyoknak! Ott amikor valamely leányt jovallanak

valakinek, hogy elvegye, legelőször azt kérdi, ha nagy-e a füle; mert a

legnagyobbat tartják legszebbnek, – és ha nagy-é a lába; mert ha nagyobb

volna a kis ujjomnál, már el nem vennék. Eztet pedig nem fogja ked

csudálni, mihent azt ked megtudja, hogy abban az országban a

leánygyermek, mihent másfél esztendős, mindakét lábát kitekerik, és

ezután úgy marad, és nem sokat ugrándozik azután. A való, kis lábai

lesznek, de holtig nyomorúlt lesz, és csak a házból sem mehet ki. – Azt

tartják, hogy a sánta asszonynak olyanforma mozgási vannak, amely

tetszik; de szeretem másoknak, nekem pedig, édes néném, erdélyi

feleséget adjon ked; mert nem tudok olyan országot, ahol az asszonyok

oly érdemesen viseljék a feleség nevet, mint a mi tündér országunkban. –

De, amicsoda állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet, –

mindenütt a nagy békesség és csendesség; nekünk pedig zavaros vízben

kellene halásznunk. Másutt nem tudunk hadakozást, csak a törököknek a

persával, ez is már egynehány esztendőtől tart. Minékünk azt kell

kívánnunk, hogy a török legyen győzedelmes, mert kenyerit eszszük. Nem

is segítik úgy a bújdosókat másutt, mint ebben az országban. Ez a nemzet

nem is olyan irtóztató, valamint a híre vagyon, – nem tudok olyan

nemzetet, aki olyan csendességben éljen, mint ez; és sohult olyan

békességes maradásunk nem lehetne, mint itt. Istennek légyen hálá!

legkissebb szerencsétlenség még közöttünk nem történt: akárhol találjunk

törökököt, mindenütt jó szívvel látnak minket; mert a török leginkább a

magyarokat szereti. Legjobbat nem kívánhatunk mindezekért nékik, mint

azt, hogy még valaha legyenek keresztények. Amen.

Hogyha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk, itt eddig nem

lakhattunk volna. Ezek, noha keresztények, de bennünket gyűlölnek. A

pedig bizonyos, hogy legkissebb ártalmokra nem vagyunk; ők ártanának

nékünk, ha lehetne, de nem merik; mert legkissebb dologért a száz

pálczát megolvasnák rajtok, és így becsületben és tiszteletben tartat

minket a bot. Mert itt azt nem tekintik, hogy micsoda renden vagyon,

hogy ha gazdag-é, vagy régi familia? Mindezek meg nem mentik, hogy a

húsz körmiről le ne vonják, és a száz pálczát duplán meg ne kóstolja. Ki

is lakhatnék az ilyen kevély nemzetséggel, hogyha így a földig meg nem

aláznák őket.

Én leginkább azon búsúlok itt, hogy hol nyomtassam ki a ked leveleit? Ha

olyan könnyen meglehetne, amint aztot megérdemlenék, nem kellene

törődnöm; mert azt tudom, hogy mások is gyönyörűséggel olvasnák. Senkit

nem kell szemébe dícsérni, de 25 mélyföldnire meg lehet. Azért ha

megszid is ked, azt nem hallom: de azt kívánom hallani, hogy ked

egészséges, – arra is kell vígyáznunk, mert az egészségnek étel, ital,

és más egyéb fentállva is jól esik. Adjon isten jó étszakát, igen kedves

álomlátást, és holnapra felvirradást.

Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) · 第 67 / 119 题