_Rodostó, 20. nov. 1721._
Úgy tetszik, hogy már ennyi lakásunk után ebben a városban bővebben
írhatok kednek a lakosiról és a szokásiról. Úgy is nincsen egyebet mit
írnom. Azt már egyszer megírtam, hogy négyféle nemzetség lakja a várost:
görög, örmény, török, zsidó, és hogy nagy kereskedés vagyon itt mind
földön, mind tengeren. Némelykor háromszáz szekér béjő a városba – e
pedig gyakorta történik, főképen őszszel és csaknem minden nap. Itt,
amit a szekereken hoznak, hajókra teszik, és Konstancinápolyba viszik.
Tengeren is ide sok hajók jőnek, akik mindent hoznak. – A lakosokról azt
mondhatom, hogy a török lakos itt felesen vagyon, és csendességben
élnek, legjobb eledellel is élnek, és külön laknak a keresztényektől.
Mert itt mindenik nemzetség különkülön részében lakik a városnak; a
város csak egy, de négy részben vagyon, és nem elegyednek össze. És
amidőn pestis vagyon, ritka, hogy mind a négy nemzetség között volna –
némelykor csak a törökök között vagyon, és másutt nincsen; némelykor
csak a zsidók között, a görögök, vagy csak az örmények között. Mind a
négy nemzetségnek egy bírájok vagyon, aki török – e csak három
esztendeig lehet bíró, némelykor addig is leteszik. De mindenik
nemzetségnek vagyon különös bírájok, akik folytatják a dolgokot a kadia
előtt (azaz a török bíró előtt). Itt a kadia csakhamar felépűl, noha ő
is sok pénzen veszi meg a bíróságot. És amint ő itél, annak úgy kell
lenni, ha igazságtalan is az itélete: példának okáért, ha városi tolvajt
fognak meg, arra olyan itéletet teszen, hogy fel nem akasztják, ha
fizethet neki; de ha nem, abban bizonyos lehet, hogy meghosszabbítják a
nyakát. Itt pedig akasztófa, se hóhér nincsen, hanem akármely bolt
elibe, felakasztják egy szegre a piaczon, és a jancsár, akit megkaphat
az útczán, örményt, zsidót, görögöt, annak kell felakasztani. A kadiának
itt mindenért kell fizetni.
Ha valaki építeni akar; a szabadságért fizetni – a temetésért,
házasságért mind fizetni kell – hogy a gyapottat és a szőllőt
megszedhessék, fizess – hogy kiki a maga borát árúlhassa, azért fizetni
kell – hacsak tele hordót akar is megkezdeni, fizetni kell – az új bort
nem szabad addig árulni, amíg nem fizetnek. – A kadia meggondolja magát,
egy órában a korcsomákat mind bézáratja; akkor fizetni kell, hogy
kinyithassák – egy szóval csak nem mindenért kell fizetni. Azt mondhatná
ked, hogy az ezerekre megyen: való, hogy sokra megyen, de nem megyen
olyan sokra, mert a temetésért, házasságért ki öt polturát, ki tizet, ki
egy tallért ád, amint már bírja magát. Aki szabadságot kér a szedésért,
borárulásért, ahoz képest fizet, amint már sok, vagy kevés szőlleje vagy
bora leszen.
De mind ezekre nem kell azt mondani, hogy a lakosokat nyomorgatja a
török; mert ha a magáét megadja, azután csendességben marad, és
csendesebben mint nálunk. És amicsoda kevély nép a görög, ha úgy nem
bánnának vélek, idegen nem lakhatnék közöttök. Mi itt meg nem
maradhatnánk, ha a töröktől nem félnének, de a botozástól félnek; mert
legkissebb panaszért is a kadia száz pálczát veret a talpán, ha
ezerekkel bír is – és még azon felűl fizetni kell azért, hogy két százat
nem csaptak rajta. A görögök sokkal jobban élnek, mintsem a mi
örményink, akik között lakunk: de nem is olyan munkások, mint ezek,
senem olyan gazdagok, nem is csuda, mert az örmények igen rossz
ételekkel élnek. Már ebben a holnapban bialokat ölnek meg, és azoknak a
húsából kolbászt csinálnak, és mindenütt csak a sok kopácsolást halljuk
egész étszaka, hogy nem is lehet alunni – aztat megszárasztják, és egész
esztendő által azzal élnek. Az örmény asszonyok, mikor a városra mennek,
mind fekete bélletlen mentét vesznek magokra, és igen munkások. Egy
rendbéli köntösnél a leányokkal többet nem adnak, se pénzt, se más
egyebet. Egy örmény a lakadalma után egy hétig vagy kettőig a
feleségével együtt nem eszik – ennek nem tudom az okát – de együtt
alusznak. A lakadalmaknak pedig már nálok bizonyos idejek vagyon –
leginkább ebben a holnapban házasodnak, amidőn már az új bor megforrott,
és a kolbász-csinálást elvégezték. Mind a városról, mind a lakadalmakról
verset csináltam, nem tudom, elküldjem-é, vagy sem? Mindazonáltal kednek
elküldhetem, idegennek el nem küldeném; mert nem mondhatni szép
verseknek. Itt mind görög, mind örmény érsek vagyon. A zsidó népről mit
mondjak? itt is csak olyan a zsidó, valamint másutt. – Ezek tehát azok a
szép versek, olvassa ked figyelmetességgel.
Lakunk partján a tengernek,
Töltjük napját életünknek;
Annak gyakran nagy zúgását
Látjuk, s halljuk hánykódását.
Abban nagy halak játszanak,
Örömökben ugrándoznak:
De a parton akik laknak
Szomorúan sóhajtoznak.
Régen Napot jönni látjuk
A tengerből, s azt sóhajtjuk.
Város kies helyen fekszik,
Mely a szemnek szépnek tetszik.
Konstancinápolyban ha mégy,
Húsz mélyföldhöz még ötöt tégy.
Szép oldalra van építve,
Szőllőhegygyel körülvéve.
Szépnek várost nem mondhatni,
Se azt rútnak nem tarthatni;
Ez országban akárhol jársz,
De szép várost itt nem találsz.
Az élethez mi szükséges,
Az itt, mondhatom, bővséges.
Sok százféle árrút hoznak,
Melylyel boltokat itt raknak.
Itt hajóra azt mind teszik,
Császár városába viszik.
Itt az aër oly változó,
Amint a nép hazudozó:
Télben délig tüzet gyújthatsz,
Dél után ablakot nyithatsz.
Nyárban délig nagy meleg van,
Estve felvedd, ha mentéd van.
Beszéllj földe jóvoltáról,
Hallgass kedves lakásáról,
A tél hideg, igen szellős,
És a mellett igen essős.
Lakni városban kedvesen
Arra okod éppen nincsen;
Mert a tavaszt másutt várják
Nagy örömmel, s azt sóhajtják:
Itt pediglen tőlle félünk,
Ahoz tartva közelíttünk.
Okát annak kitalálnád,
Ha e várost sokat laknád;
Mert gyakran a mirígyhalál
Tavaszszal itt sokat sétál.
Tavasz kezdete igen rút,
És a vége a széptől fut.
A nyár meleg, minden kiég,
Alig marad egy kis zöldség.
Az ősz tehát legkedvesebb,
Azzal gyümölcs nem édesebb.
Mit mondhatni tehát jónak,
Ha az íze sem jó bornak?
Itt asszonyokot ha látnál,
Magadra keresztet hánnál;
Mert mindenik egy ijesztő,
Nem külömb, mint egy kísértő.
Fekete vagy zöld mentéjek,
Födözve van orrok, fejek.
A fejek van bépólálva,
Csak a szemek van kinyitva.
Azt nem mondom hogy szaladnál
Tőllök, ha vannak házoknál;
Mert ott más köntösben vannak
Mint mikor az utczán járnak.
Örmény, görög lakadalmon
Ne kapj ott a vígasságon.
A hegedűt ott rángatják,
A füledet csikorgatják.
Annak nincs több csak két húrja,
Melynek ízetlen a hangja.
Soha többet egy nótánál
Azon vonni nem hallanál.
Örmény menyasszonyt pompával
Viszik estve sok gyertyával,
Ki templomban vőlegénynyel
Megesküszik nagy örömmel.
Más nap menyasszonyt útczákra
Viszik házakról házakra.
Annak fejét bétakarják,
Hogy ne lásson azt akarják.
Orrára könnyen leesne,
Ha segítsége nem lenne.
Őtet kétfelől vezetik
Öreg asszonyok segítik.
Menyasszony nagy büszkén megáll
Minden háznak kapujánál,
Ott kezkenőt a nyakára
Tésznek, s elég ajándékra.
Onnét elébb megindítják,
Meg más háznál megállítják.
A vőlegény pillangóson
Megyen előtte kardoson.
Az utczákat mind béjárván
S elég ajándékot kapván
Viszik vőlegény házához,
Hol kezdenek vígassághoz.
Egy hétig tart lakadalom,
Három napig az únalom;
Mert addig a vőlegénynek
Lánczon kell lenni kedvének.
Csak száraz kortyot kell nyelni,
Mert nem szabad megkóstolni.
Lakadalma vőlegénynek
Hasznára van erszényének;
Mert kiki ád néki annyit,
Hogy elteszi annak felit.
Lakja várost négy nemzetség:
Görög, török, zsidó, örménység.
Ez mindenik tart más vallást,
Külön-különféle szokást.
Hogy lehetne ott egyesség,
Ahol hitben van külömbség?
Ne kivánjad ott a lakást,
Se sok ideig múlatást,
Ahol három napján hétnek
Három vasárnapot üllnek.
Talám e föld azért tetszik
Olyan rossznak, azért látszik
Hogy itt töltünk esztendőket,
Sok unadalmas időket:
Minden tetszik bújdosónak
Hazáján kivűl soványnak.
De, ha istennek szolgálunk,
Úgy szent városában lakunk.
Ott nem fognak üldözhetni,
Se bennünk onnét kitudni,
Ott öröke a koldúsnak
Olyan nagy, mint a királynak.
Uram! legyünk mi bújdosók,
Azon városban lakósok.
Édes néném, ezeket csak ked számára csináltam; mert tudom, hogy a ked
itélőszéke előtt meg nem itélik őket. De, ha más kezéhez akadnak is, nem
törődöm rajta. Ha nem szereti, csináljon szebbeket. Én soha sem voltam a
Parnassus hegyén. Hanem csak azon törődöm, hogy ez a levél találja kedet
fris jó egészségben. Édes néném, szeret-é még ked? Pola téti.