A nyomorúságban lévők nem félhetnek
Semmitől, desőt még mindent remélhetnek.
A való, hogy az istenben reménség ellen is kell reménleni; mert ő
igazgatja a szíveket. A mi ellenkező dolgokat látunk Európában a mi
megszabadúlásunkkal, azokat is ő vezeti, és nem csak reánk kell
gondjának lenni, hanem másokra is. Mi azt akarnók, hogy csak a mi
kívánságink szerént folynának a dolgok, és hogy holnap ugorhatnók által
a feljebb említett kőfalakat: de nem oda Buda; mert se a portához, se a
francziához bíznunk nem lehet. A német megbékéllvén a törökkel, a
spanyolba kapa. Orleans herczeg, a franczia regens, akinek természet
szerént kelletett volna a spanyollal tartani, mivel oly közelről való
atyafiak, ellenkezőt cselekszik, és a császárral allianciát csinál, és a
spanyol ellen hadakozni kezd. A császárral elvéteti a spanyoltól a két
Siciliát, és ezzel az esztendővel a hadakozás is elvégeződik. Orleans
herczeg a békességben azt teszi fel, hogy a spanyol király egy leányát a
franczia királynak adja, aki nem több hat vagy hét esztendősnél. Eztet
Francziaországba fogják küldeni most minden órán, hogy ott neveljék fel.
És hogy a spanyol királynak az első és a második fia az Orleans leányi
közűl vegyenek feleséget – ezt a két lányt is Spanyolországba fogják
küldeni. A császár, a franczia, a spanyol és az anglus allianciát
csinálván egymással, ki merné ezek ellen emelni a kezét? És kitől
lehetne remélleni valamely vígasztalást a szegény bújdosó magyaroknak?
Mástól nem látok, hanem a francziától, de az is, elmondhatni, hogy
háláadatlanúl bánik az urunkkal, aki még most is kéredzik, hogy
bocsássák bé Francziaországban, Orleans herczeg pedig nem hogy azt
megengedné, vagy még választ adna a leveleire, de még azt sem akarja,
hogy nevezzék előtte, okúl adván a császárral való allianciáját. Ilyen a
fejdelmek barátsága és atyafisága. Az a herczeg Francziában való
létünkkor a fejdelemhez mindenkor nagy barátságát mutatta, az atyafiság
is megvagyon közöttök, mivel az ő anyja és a mi fejdelemasszonyunk egy
familiából valók. De a fejdelmek azt tartják, hogy úgy vagy barátom és
atyámfia, ha szükségem vagyon reád; vagy, ha reám nincsen szükséged.
Erre azt mondhatná ked: hát a kereszténység hol vagyon? Hát az
evangyéliumot csak a köznépnek adták-é ki? Való, hogy azt mindennek meg
kellene tartani, de úgy tetszik, mintha a fejdelmeknek szégyen volna
ahoz szabni magokat. – Mind ezekből azt látjuk, hogy csak az istenben
kell biznunk, és békességes tűréssel vegyük és várjuk irántunk való
rendelésit. Aki a hideget adja, a mentét is ád melléje. Aki bennünket
ide hozott, a gondunkot is viseli. Bízzunk tehát, bízzunk, és úgy nem
hagyatunk el. A mi fejdelmünk, a bizonyos, hogy bízik, és a mellett
minden héten kétszer vadászni megyen – aztot, haszinte varrótő eső
volna, sem múlatnók el.
Nem elég azt megírni kednek, hogy Bercsényi úrfi ide érkezett még
septemberben; mert azt már régen tudja ked: hanem azt kell megírni, hogy
miért jött ide. A franczia király megengedvén, hogy egy magyar
regementet állítson fel, azért ide jött, hogy magyar katonákot
gyűjthessen Moldvában és Havasalföldiben. Az egészségre vígyázzunk, édes
néném, és úgy leszek mindenkor a ked (nem lófejű) hanem lófő székelye.