_Békós, 7. octób. 1719._
Édes néném, ha szivárvánt nem láttunk volna, már a hegyekre szaladtunk
volna innét; mert tegnap nagy záporesső lévén, a víz csaknem egészen
elboríta. – Mink azt nem tudtuk, hogy mikor nagy essők vannak, éppen ott
foly le a hegyekről a víz, ahol mink vagyunk táborban, de csakhamar
megtudók; mert egyszersmind elborítá a víz a konyhánkat – a
konyhaeszközt szaladva kelleték elragadni. Én az essőkor a sátoromban
nem lévén, az esső után oda mentem megnézni, ha valami kárt nem tett-é
az esső? de ki ne nevette volna, amidőn a sátoromon keresztűl térdig érő
patak folyt el. Az a jó szerencsém, hogy mégis fellebb volt az ágyom, és
csak alatta folyt el a patak. Az való, hogy az özönvíz csak estig tarta,
mert a víznek más menedéket csináltanak; de az esső nem akar megállani,
és ha még két napig tart, gondolom, hogy ide hagyjuk Ázsiát. A való,
hogy ideje is már kvártélyba szállanunk; mert a Feketetenger igen fekete
szelet bocsát reánk.
Édes néném, gondolja el ked, mint járt a minapiban Forgács uram. Nem
tudom micsoda innepen Bercsényi uramhoz akart innét menni commúnióra.
Reggel a commúnióra készűlvén ájtatosan, parancsolja egyik szolgájának,
hogy menjen kaikért, aki által vigye Bercsényi úrhoz. Sokáig a
tengerparton sétálván, a szolgája is sokat késvén, és a sok jó
gondolatokból is kifáradván elfelejti, hogy commúnióra akar menni, és
hogy az idő hamarébb teljék, egy pipa dohányt gyújtat magának; és amidőn
aztot már mind kiszíná, a kaik érkezik, és a kaikba akarván ülni, akkor
veszi észre magát, hogy a pipa a szájában. – Nagy nevetéssel visszátér a
sátorába, de mí is eleget nevettünk egész nap rajta; tudom, ked is
megneveti az ő ájtatos dohányozását. – Mert ő néki mindenkor vannak
ilyen nevetséges dolgai. Aminap a fejdelem arról beszéllgetett, hogy
micsoda nagy buzgósággal kell bévenni a commúniót, és hogy csak arról
kell akkoron gondolkodni; Forgács elfakad nevetve, mondván: hogy neki
lehetetlen, hogy holmi nevetséges dolgok ne jussanak eszébe; mert aminap
communicálni akarván, amikor a pap hozzája közelített, az a gondolat
jött az esziben, hogy mi jó volna a papon lévő casu la czafragnak. Ilyen
nevetséges gondolatink nekünk is elég vagyon. A gondolat úgy leszen
roszszá, hogyha annak helyt adunk. Én kedet szeretem – ez jó gondolat;
az egészségre vigyázzon ked – ez is fínum gondolat.