_Békós, 16. aug. 1719._
Látja ked, hogy Ázsiából írok kednek. Ha Amerikában volnék,
Missisipiából is írnék kednek. Minket már úgy tekintsen ked, mint ázsiai
magyarokat. Elég az, édes néném, hogy már öt naptól fogvást itt sátorok
alatt vagyunk. A mellettünk való várost mind azelőtt, mind mostanában
Békósnak híják, amely város ama híres Bithyniában vagyon. Tudja ked,
micsoda híresek valának a rómaiak idejében a bithyniai királyok? – De
azon nem törődöm, hanem azon törődöm, hogy nem Háromszéken vagyok. De
ott jobb volna-é az isten, mint itt? Nem – mindenütt egy arányú az ő
jósága. Itt akarja az isten hogy légy, azért itt sétálj ezen a szép
réten.
Az igaz, édes néném, hogy szép helytt vagyunk, – a sátoraink a
tengerparton rendiben – ezt a gyönyörű kanálist végig látjuk – a
Feketetenger zúgását jól halljuk – azok a nagy rettentő sajkák előttünk
mennek el a Feketetengeren. Ilyen kanális nincsen az egész világon talán
– ennek a széle vagyon egy jó ágyú lövés, a hossza vagyon öt mélyföld,
mindenik végin egy nagy tenger, – hol lehetne másutt ilyen kanálist
találni? A való, hogy ha más nemzet bírná ezt az országot, csudát
csinálna ebből a kanálisból – két felől városokat, szép kastélyokat,
házakat építenének. Való, hogy Európa szélén elég város vagyon, de
másutt csak falúknak hínák azokat. A többi között Jenikő, ahol mi
lakunk, igen rút város, a többi ilyen sincsen. Ázsia felől pedig csaknem
mindenütt puszta – a császár parton lévő házai éppen nem császári házak,
– micsoda nagy kár, olyan szép és kies helyeket pusztán hagyni! De én
ugyan meg nem építtetem, lássák ők.
Lehetetlen, édes néném, annyi halat látni, mint ebben a kanálisban
vagyon. Egynehány, ezeret vonnak ki egyszer halászok. Hány ezer kél el
abban a császári városban, és hány százezeret szárasztanak meg csak
Jenikőben? Hát még a rettentő sok disznóhal mennyi benne? Nem örömest
hazudnék, a szükség sem hozza magával, azért elmondhatom, hogy egyszer a
többi között láttam egyszersmind legalább ezeret, mintha annyi nagy
sereg sertést hajtottak volna le a vizen. Az igaz, édes néném, hogy mi
itt jól vagyunk, a szép réten sétálunk, a fejdelem által hozatván a
lovait, gyakorta fog vadászni menni. Aztot már észre vettem, hogy itt
Ázsiában is úgy szeretem kedet, mint Európában, de gyakran kell nekem
írni, és egy kevessé hosszabb leveleket, és az egészségre kell vígyázni,
főképpen mostanában; mert azt mondják, hogy ott keteknél nagy pestis
vagyon.