_Drinápoly 15. februárii 1718._
Édes néném, kedvesen is veszem, nevettem is a ked panaszolkodását, hogy
gyakrabban nem írhat alkalmatossága nem lévén az elküldésre. Olyan jól
tudja ked menteni magát, olyan kedvesen panaszolkodik ked, hogy csak a
megér tíz levelet. Talám azt tudja ked, hogy innét nincsen posta
Konstancinápolyig? Tudja-é ked az okát annak? Az oka annak a, hogy
azelőtt, mikor a császár itt lakott, az urak legkissebb állapotért is
postán küldöttek Konstancinápolyba. A többi között egy pasa ide
érkezvén, egy kedves pipaszárát Konstancinápolyban felejtették, azért
postán küldött visszá. Azt a császár megtudván, megparancsolta, hogy
többé posta ne legyen ezen két főváros között. Látja ked, micsoda kárt
tett nekem egy pipaszár! Itt mi semmit nem múlatunk el abban, hogy a
dolgaink jól folyjanak. A reis-effendi (cancellarius) gyakran jő
hozzánk, mi is gyakran megyünk incognito a kalmakányhoz. Adja isten jó
végit! De attól félek, hogy úgy járunk, mint a hegyek, a kik
esszegyűlvén egereket szültek; mert, amint egyszer megírtam, százszor is
csak azt írom, hogy a császár veje (akit ha sokszor megvernek is, a
fafágó mondása szerént, de a vezérségre czéloz) a hadakozásra pedig
olyan alkalmatos, mint én a prókátorságra. Talám még ahoz is többet
tudok; mert hisz nem az-é egy prókátornak a hívatalja, hogy tudja
keresni a maga hasznát? hogy mindenik résztől vegyen ajándékot, és
egyiknek se szolgáljon?
Oh! édes néném, mely közel vagyon már ő a vezérséghez: ha én olyan közel
volnék a házassághoz, talám már is elvonták volna a menyasszony tánczát.
Mindazonáltal a biztatás megvagyon, csak azzal is maradunk. A törököt ha
megverik, csak sír és megbékéllik. Azon kívül is, isten tudja az okát,
de Francziaországban a németnek kedveznek, és a franczia itt azon
munkálkodik, hogy megbékélljenek a némettel, és ha a meglesz, ne oldalt,
hanem hátat fordítsunk Erdélynek. Hírt nem írhatok; mert olyan hidegek
járnak, hogy a hírek is megfagytak. Többet sem írhatok; mert egy vén
csifut várakozik a levelem után – a lelkemre fagy meg. Bár csak azt
tudhatnám, hogy ki nemzetségiből való! Úgy tetszik a szakáláról, hogy a
Zabulon nemzetségéből. Édes néném, meg ne náthásodjék ked. Szeret-é ked?
Azt nem is kell kérdeni, ha szeretem-é kedet.