Falu határa. Hátul a torony látszik, de nagyon gyengén. Elől patak
folyik keresztbe, hid van felette. Hátulról az ország utján előszalad
_Egy kicsi fiu_, lekapja a kalapját, ugrál, felfele kapkod, egy fehér
pillangó lebeg előtte. A kicsi fiu után előszalad egy kicsi lány, batyut
hoz a kezében. A kicsi lány megáll, nézi a kicsi fiut, nevetni kezd.
_A kicsi fiu_ _(a hidon át jön tévedezve a pillangó után)_.
_A kicsi lány_ _(a hidra szalad a kicsi fiu után, ott megáll):_ Álljunk
meg mán Jancsi te!
_A kicsi fiu:_ Nem, megfogom, megfogom. Mindig ugy elrepül. Én nem
bánom! _(Tovább ugrál ide-oda a pillangóért, kapkod a kalappal.)_
_A kicsi lány_ _(lenézett a vizbe. Felveszi a fejét):_ Jancsi, gyere
csak! Mondok valamit. Állj meg mán!
_A kicsi fiu_ _(egy nagyot ugrik még és felvág a kalappal. Néz fel. A
pillangó elszállott):_ Hát hun vagy? Nem is látni mán. Megállj! Majd
megfoglak én! Erre jövünk holnap is, megleslek, megállj!
_A kicsi lány_ _(kacag):_ Azt tudod megismered?
_A kicsi fiu:_ Meg hát. Tiszta fehér volt.
_A kicsi lány:_ De buta vagy hallod! Sz mennyi fehér pillangók vannak!
Hogy tudod, melyik volt, ha mind tiszta fehér.
_A kicsi fiu:_ Én nem bánom ezt azér is megismerem. _(Mutatja a
mutatóujjával):_ Igy ment ez a pillangó ni. Igy ni, ide nézz.
_(Cikk-cakkozz fel-le az ujjával.)_ Ládd arról is megismerni, melyik
volt hogy igy megyen.
_A kicsi lány:_ Mind ugy megyen a. Ne félj láttam én eztet is meg a
többi pillangókat is mindet.
_A kicsi fiu:_ Eztet nem is láttad.
_A kicsi lány:_ De, láttam, ne félj láttam.
_A kicsi fiu:_ Azér is szaladjunk utánna! Gyere mit állasz ott?
_A kicsi lány_ _(megint a vizbe nézett):_ Jaaaj.
_A kicsi fiu:_ Izibe, gyere mán!
_A kicsi lány_ _(csak néz lefele):_ Jaaaaj, te Jancsi.
_A kicsi fiu:_ Mi a?
_A kicsi lány:_ Mit látok!
_A kicsi fiu:_ Mit Lidike?
_A kicsi lány:_ Mi van idele!
_A kicsi fiu:_ Mi? _(Ugrik egyet arra.)_ Áhá! Most ugrott befelé a béka!
_A kicsi lány:_ Beleesett az ég a vizbe.
_A kicsi fiu_ _(felszalad a hidra):_ Hun az a béka? Éppen most ugrott
bele onnen a göringy közzül. Hun van. Eriggyél csak. _(Mellé tolakodik a
kicsi lánynak ugy hasal rá a hid karjára.)_
_A kicsi lány:_ Hun? Hun?
_A kicsi fiu:_ Ni hát hun van?
_(Egy kicsit hallgatnak.)_
_A kicsi lány:_ Mind odale van az ég. De furcsa.
_A kicsi fiu:_ Csibor! Csibor!
_A kicsi lány:_ Az égen szalad, látod?
_A kicsi fiu:_ Ni most meg nincs. Lement a vizbe.
_A kicsi lány:_ Bebútt a mennyországba.
_A kicsi fiu:_ Miféle mennyországba?
_A kicsi lány:_ Hász az égbe mennyország van, nem tudod?
_A kicsi fiu:_ Hun te, idele?
_A kicsi lány:_ Hát. Az égbe.
_A kicsi fiu_ _(felnéz):_ Odafel van a.
_A kicsi lány_ _(nem néz fel):_ Idele van.
_(A kicsi fiu is lenéz, hallgatnak. Fecske csivogása kezd hallatszani. A
kicsi fiu felnéz.)_
_A kicsi fiu:_ Madár. Ni.
_A kicsi lány:_ Fecske. Ott repül.
_A kicsi fiu:_ Az égbe repül.
_A kicsi lány:_ Igen hát, nézzed ott repül. _(Mutat rá.)_ Fecske.
_A kicsi fiu_ _(belenéz a vizbe):_ Akkor e két fecske volt.
_A kicsi lány:_ Egy! Ott repül ni, megfogom, olyan közel van, jaj!
_(Lenyujtja a kezét.)_
_A kicsi fiu_ _(nevet):_ Mán nincs fecske. _(Felnéz, lenéz.)_ Sehun
sincs.
_A kicsi lány:_ De ott van, isz ott vót. Csak mink nem látjuk. Ni-i-i.
_A kicsi fiu:_ Mi a? Béka?
_A kicsi lány:_ Én! Ott vagyok ni!
_A kicsi fiu:_ Igazán. Én is, ott vagyok melletted. Az égbe vagyok.
_A kicsi lány:_ Én angyal vagyok.
_(Harangozás kezd a falu felől hallatszani, szép gyengén. Egy asszony
jön egy nagy egész kenyérrel a fején, a kezében zsoltárt tart, lefele
néz a zsoltárba. Szép lassan átalmegy ő is a hidon, elmegy.)_
_A kicsi fiu:_ Én is angyal vagyok.
_A kicsi lány:_ Te nem, csak én vagyok. Csak a jányok angyalok.
_A kicsi fiu:_ Én is a vagyok, angyal, csak azér is! _(Bubolni kezdi a
lányt.)_
_A kicsi lány:_ Teee, na Jancsi te, ni hogy üt!
_A kicsi fiu:_ Ütlek bion! Ládd hogy bubollak! Ni, az a Jancsi is hogy
üti azt a Lidikét. _(Nagy mozdulatokkal.)_ Ni hogy üti, ni, látod, éppen
ugy üti mint én eztet!
_A kicsi lány:_ Én meg rázom a fejem, ládd? Most megint megrázom.
Láttad? _(Nevet.)_ Na ne üssél mán!
_A kicsi fiu_ _(kacag):_ Hász aztat ütöm, nem tégedet. A meg nevet,
annak nem is fáj.
_A kicsi lány:_ Naa Jancsi, igazán! Megmondalak a jó istennek. Jó
isteen!
_A kicsi fiu_ _(elhagyja):_ Hun a jó isten?
_A kicsi lány:_ Az égbe van. De buta vagy. Te innen, most szólni lehet a
jó istennek, mert olyan közel van.
_A kicsi fiu:_ Meg ne mondjál Lidike.
_A kicsi lány:_ Jaj istenem, én szólok hozzá. Jó… _(jól lehajlik.)_
_A kicsi fiu:_ Ne szólj én ugy félek!
_A kicsi lány:_ Urunk istenünk, mindenható atyánk édes jó istenünk!
_(Fecske csivog ujra.)_
_A kicsi fiu:_ Psszz…
_A kicsi lány:_ Jaj Jancsika nem hallottál semmit?
_A kicsi fiu:_ Madár volt.
_A kicsi lány:_ Én odalennről hallottam hogy azt mondták: Kis Szabó
Lidia te ügyes kicsi lány. A jó isten azt mondta nekem.
_A kicsi fiu_ _(bámul):_ Nem is igaaz.
_A kicsi lány:_ Én hallottam! Kérdezd meg!
_A kicsi fiu:_ Nem szabad a jó istenhe szólni, tanitó ur azt mondta nem
szabad hiába ajkaidra venni a jó isten nevét.
_A kicsi lány:_ Igen hát mert tik mindig káromkodtok. Én meg mindig csak
azt mondom hogy hát édes jó istenkém adjál jó egészséget édes anyámnak
meg édes apámnak meg adjál nékem igazi bábot meg szeressen édes apám
oszt hozzik nékem kicsi kis széket meg kis fakanált a vásárból.
_A kicsi fiu:_ Nékem meg kis csidmát.
_A kicsi lány:_ Nékem meg kalárist is. Kék kalárist.
_A kicsi fiu:_ Nékem meg kis órát is. _(Lehajlik.)_ Kis órát is jó
istenünk.
_(Hallgatnak. Néznek a vizbe lefelé.)_
_A kicsi lány:_ Ni mindig ott vagyunk. Lidike! Kis Lidia!
_A kicsi fiu:_ Jancsi! Láttad hogy az is beszél? Tátog a szája, ni
beszél! Lálálálálálá. Ugyina ládd! Ni a sok felhők!
_A kicsi lány:_ Én mindétig mosolyogok. Látod az a Lidike hogy mosolyog?
_A kicsi fiu:_ Meg egy nagy fa is van ott, ott arrébb.
_A kicsi lány:_ Az égbe van minden.
_A kicsi fiu:_ Hát a viz hun van?
_A kicsi lány:_ Nincsen viz. Csak ég van.
_A kicsi fiu:_ Hát az ég, az micsoda?
_A kicsi lány:_ Mind, a mi ugy mosolyog.
_A kicsi fiu:_ Mi-i?
_A kicsi lány:_ Aaz, hogy ugy mosolyogok.
Egy vén fehérszakállas koldus jön bottal, kenyeres tarisznyával,
csendesen. A hidon megáll, kántáló hangon mondja a gyermekeknek:
– Vigyázzatok ártatlan kis gyermekek, vigyá-házzatok.
Azok nem hallják. A koldus lassan elmegy.
_A kicsi fiu:_ Én is ott mosolyogok ugyina.
_A kicsi lány:_ Te is is. Minden mosolyog. _(Ujra hallatszik a fecske.)_
_A kicsi fiu:_ Lidike.
_A kicsi lány:_ Jancsi te. Ni csak.
_A kicsi fiu:_ Jaaaj.
_A kicsi lány:_ Mengyünk, mengyünk, érzed? _(Elmozdult a hid, indul
nagyon lassan.)_
_A kicsi fiu:_ Jaaj de jó.
_A kicsi lány:_ Jóóó.
_A kicsi fiu:_ Hová mengyünk most?
_A kicsi lány:_ Hallgass. Acci a kezed. _(Megfogják egymás kezét.)_
_(A hid elmegy velök.)_