Mért engedi az Isteni gondviselés a’ jámborokat nyomorogni, a’
gonoszokat pedig boldogulni?
Itt látom már most minő szerencse, vagy nyomorúság legyen a’ jámborok,
és gonoszok érdemében alapitva, de ugyan ebben a’ község szerencséjében,
érzek egy kevés jót is, rosszat is; mert senki a’ bölcsek közül
számüzött, szükölködő, és meg gyalázott nem akar inkább lenni, mint
javakkal birtokos, becsülettel tisztelendő, hatalommal erős, és a’ maga
városában maradva virágzó, azért jelesebben, biztosabban is viseltetik
a’ bölcseség hivatala; mert a’ boldogság az igazgatókkal kapcsolatba
lévő népekre illy formán által foly, mivel a’ börtön, bilincs, és a’
többi kinzási büntetések, csak a’ veszedelmes polgárokat érdeklik, és
azok számára rendeltettek. Mért használtatnak tehát megfordítva, hogy a’
gonoszság érdemei a’ jámborokat terhelik, a’ jámborság jutalmát pedig a’
gonoszok ragadják? Nagyon csudálom ezt, ’s ezen zűrzavar okát tőled
kivánom bővebben hallani: mert nem álmélkodnám annyira, ha elhinném,
hogy történet szerént való esetekből támadna; most pedig bámulásomat az
Igazgató Isten szaporítja, midőn gyakor a’ jóknak vigalmat, a’
rosszaknak pedig szomort, ellenben ismét a’ jámboroknak terheset, a’
gonoszoknak pedig örvendetest enged; ha csak az ok kinem tetszik, mi ez,
hanem hogy véletlen eset? nem is csuda, felelé, ha ki rend okát nem
tudván, valami zűrzavart állít, de te ambár ezen nagy rendelkezés okait
nem tudod, még is mivel jó igazgató kormányozza a’ világot, igazán és
rendszeresen történni mindeneket ne kételkedjél.
A’ ki éjszaknak csillagit akkor
Nem tudja, fenső sarkra ha értek,
Tünni, ’s mért késik lusta Bootes (3.)
Tengerbe fényét mártani estkor,
Hogy korán ismég lángja sugárzon:
Rendit csudálni fogja az égnek.
Hát ha még eltünt a’ szine holdnak
Töltin, setét föld közbe szorultán
’S elfödött tündér csillagok ezre
Majd villog akkor, rögtöni tűzzel:
Rémülést gerjeszt köz hiba benne,
’S bágyaszt unalmas: monda: sok ajkot.
Senki sem gondolt Core szeleddel,
Hullámot a’ hogy partra taszítál;
Még havak bővin sem, ha meleggel
Forró napfénykor látta oszolni:
Mert okát könnyű tudni ezeknek,
Ah! ott azoknak titka ijeszt még.
Mind azont, mellyet ritka üdő szült
Csudálja röpkén változatos pór
Nép. De ritkuljon sürü hibája,
Majd nem csudál ő semmit azontúl.