A’ gyönyör vágya faggató gonddal, elégsége pedig keserü bánattal teles:
azért ha boldoggá tehetne, még a’ barmok is boldogulnának.
Mit szóljak a’ testi gyönyörökről, mellyek vágyása szorongatással,
elégsége pedig megbánással teles? Ezek gonosz gyümölcse, a’ türhetlen
testi fájdalom, mellynek szenvedése, nem tudom minő vigalmat okozhatna.
Hogy minden gyönyör kimenete szomorú, azt kiki ha emlékezni akar
bujaságáról, bőven tudja! Ezek ha boldoggá teszik az embert, nem
tagadhatni, hogy akkor a’ barmok is boldogok; mert minden indulatuk siet
a’ test kivánati telesítésére. Leg tisztességesebb volna ugyan a’
házassági, ’s gyermek nemzési öröm: de nincs felesleg, nem tudom kitől,
igen természetesen mondva: hogy némellyek kinzó gyermeket szülnek;
mellynek állapotja gyakorta szorgos, és talán soha inkább nem
tapasztaltad, mint most, midőn fiaidért szorongattatol. Euripides jeles
mondását igen jónak találom, ki boldogoknak mondá a’ szerencsétlen
magtalanokat.
Gyönyör! a’ tulajdonod rosz:
Veled a’ ki él, epeszted:
Követed te a’ kegyetlen
Bogarat, ha mézet ád ő,
Elirámlik; a’ fulánkja
Tüzi, marja sziv vigalmát.