A’ köz dücs itéletből nem ered, nem is tartós: a’ bölcs ön javait, nem
köz hírből, hanem erkölcsei esméretiből számítja.
A’ dücs gyakran melly hamis, melly csuf! azért Sophocles kiáltása nem
lehet vétkes: =oh dücs, oh dücs sok ezer gonosz ember életét tetted
nevezetessé!= (3.) sokan nyertek nagy nevet, a’ nép hiú véleményéből,
minél lehet-e útálatosabbat gondolni? mert a’ kik érdemetlenül
hirdettetnek, szükség, hogy tulajdon dicséretükben megpiruljanak; ha
érdem után jött a’ dicséret, mit nyert vele a’ bölcs, ki javát nem a’
nép hirére, hanem tulajdon ön tudására fontolgatja? ha olly módon nevet
hiresztelni kellem; következik, hogy azt nem terjeszteni utálat. De mint
elébb mondám, több nemzet van, mellyhez egy férfiú neve elnem juthat,
hogy a’ kit dicséretesnek itélsz, más részén a’ földnek, nevezetessége
nincsen. A’ pór nép dicséretét pedig említeni sem vélem méltónak; mivel
itéletből sem származik, állandósága sem tartós. Már most ki nem látja,
melly üres, melly csekély a’ nemes neve? melly ha nevezetességre szorul,
másé! ugy látszik, hogy a’ nemesség, egy az Atyák érdemeiből származott
dücsőség: ha hirdetés szül nevezetességet, csak azok nevezetesek, kik
hirdettetnek: azért nem fogsz fényleni érdemed nélkül, mert más fénye
jelessé nem tehet; ha nemességben valami jóság van, egyedűl azt vélem,
hogy a’ nemesek kötelessége őseik erényeit követni. (4.)
Földi javak neme mind egy köz
Forrásbul veszi létét,
Mindenek Atyja tsak egy lehetett,
Mindent ő maga rendel.
Ő ada napnak arany fényt, de
Holdnak is ő ada szarvat,
Csillagit égre raká bölcsen,
Embert földre teremté;
A’ magas égbeli lelket is ő
Keggyel zárta tagunkba.
Embereket mind öszve tehát
Nemzé drága nemes mag!
Hát mit hirdeted őseidet?
Ha tekintsz arra, hogy Isten
Volt, ki teremtett mindeneket?
El nem fajz soha senki
Hogyha csak önkényt vétkezvén
Maga nem távozik attul!