A’ hatalom kegyetlenek kezében faggató tünődést, és kínzó fúllánkot
éreztet.
Tehetnek-e valakit országok birtoka, és Királyok társasága hatalmassá?
Igen, ha azok boldogsága soha meg nem szünik; de a’ hajdankor tele
példával, a’ jelenkor is, hogy a’ királyok boldogsága veszedelemre
változott. Oh derék hatalom! melly ön fenntartására sem elegendő. Ha
tehát Országok birtoka boldogságot szerez, nemde ha ennek valamelly
része hijányos, akkor azt szükíti, és nyomort okoz? de ámbár messze
terjednek a’ birodalmak, még is van több nemzet király nélkül. A’ melly
részről meg szünik boldoggá tenni, ugyan azon, következik a’
tehetlenség, melly nyomorultá teszi, ’s ezen tekéntetben a’ Királyok nem
egészen boldogok.
Ön sorsa veszedelmét tapasztalván a’ kegyetlen Néro, az Ország
zendülését, feje felett függő kard ijesztésével gúnyolta. Minő hatalom
ez, ha a’ mardosó gondot el nem űzheti, a’ rettegés fullánkját el nem
mellőzheti? akarnának ők bátran élni, de nem lehet: még is dicsekednek
hatalmukkal! Vagy talán hatalmasnak véled, kit látsz akarni azt, a’ mit
nem tehet; ki azoktól inkább fél, kiket ijeszt, kit szüntelen őrök
késérnek? minő hatalom az, melly szolgák kezében van? mit szóljak a’
Királyok udvarnokiról, midőn országok illy gyávákkal telvék, kiket
királyi hatalom épsége, és hanyatlása egyaránt lesújt? Néro, tanítóját,
és barátját készteti a’ halál neme választására.
Az udvari méltóságok közt sokáig tündöklő hatalmas Papinianust katonai
fegyver alá vetette Antoninus. Pedig mind a’ kettő szándékozott
lemondani hatalmáról. Seneca még kincseit is át adá Nérónak, hogy
csendes magányba vonulhatna, de midőn a’ hanyatlókat teher húzná, egyik
sem tehette a’ mit akart. Minő hatalom ez, mellytől tulajdonosai
rettegnek, mellyet ha kivánsz, nem vagy bátor, ’s midőn le akarod tenni
nem kerülheted? Talán védnek barátid, kiket nem erkölcs, hanem sors
szerzett? ime kit szerencse tett barátoddá, azt a’ szerencsétlenség
ellenséggé változtatta! Mi lehet olly veszedelmes dög mirigy, mint
meghitt társból lett ellenség?
Ha hatalmas lenni ohajtasz
Hát győzd le szokásaidat, még
Feslett bujaság se rutítson,
Mert járma alá leszoríthat.
Bár India messze vidéke
Főt hajtva remegjen előtted,
Szolgáljon az éjszaki Ország: (2.)
De ki gondjait üzni magátul
Nem birja, ’s panaszkodik, álom
Annak birodalma, hatalma!