Gonosz emberek vétkei megbecstelenítik a’ méltóságot, a’ jó erkölcs
méltóság nélkül is tündöklik.
Talán hivatalok becsületessé, ’s méltóságossá tehetik azt, a’ ki
elnyerte? Vagyon-e a’ tanácsnak olly ereje, hogy hivatalt viselő keblibe
erkölcsöt öntvén a’ gonoszságot ki irtsa? sőt a’ vétket hivatalok nem
szokták fedezni, hanem nyilvánítni. Sokszor boszonkodunk azért: hogy
legméltatlanabbak nyerik azokat. Catullus is Noniust ámbár itélő kocsin
ülne, golyvásnak csufolá: ime láthatod, hogy a’ fényes hivatal, mennyi
gyalázatot szül a’ rosszaknak: ellenben azok rosszasága, kevesebbet
tünik ki, a’ kik semmi hivatalt sem viselnek.
Te olly sok veszedelmek fenyegetése mellett sem egyezhettél meg abban,
hogy hivatalt viselni becsület volna Decoratussal, kiben egy fondorlót,
és még vádolót is sajditottál. A’ hivatalért nem is itélhetjük
tiszteletre méltónak azokat, kiket hivatalra méltatlannak itélünk.
De ha valakit látnál bölcseséggel ékesitve, mondhatnád-e, hogy
tiszteletre, vagy bölcseségre méltatlan? távól legyen; mert tulajdon
méltósága van az erénynek, mellyel azonnal ékesíti azt, kinek társa
lett: mivel pedig a’ közönséges hivatal ezt nem teheti: világos, hogy a’
méltóságnak nincs tulajdon szépsége: mellyben azt is főképp kell
tekinteni, hogy annál alább való, mennél többtől megvettetik valaki,
mivel pedig becsülendővé nem teheti azt a’ méltóság, kinek többektől
való megvetését nyilatkoztatta; inkább gonoszabbá teszi azt, de nem
büntetlen, mert viszonnyal fizet, a’ nyert hivatalt megfertőztetvén.
Hogy pedig azon tisztelet árnyékos hivatalokkal elnem nyerhető; igy
vedd: ha valaki többszöri Polgári Elnöksége után durva nemzetekhez
jutna, tisztelnék-e őt hivataláért a’ vad nemzetek? lám, pedig, ha a’
hivatalnak természetes ajándéka volna a’ méltóság, már elnem mulatná
akár hol is megszerezni a’ tiszteltetést: valamint a’ tűz egész világon
tűz, és melegítni nem szünik. De mivel a’ hivatalnak nem tulajdon ereje
nyújtja a’ tiszteletet; hanem az emberek csalfa véleménye, azért: ha
azokhoz eljut, kik méltóságnak nem esmérik, rögtön el tünik. A’
méltóságos hivatal, még azon népeknél sem örökös, kiknél támadt: igy a’
főtisztartóság hajdan nagy hatalom volt, most pedig hiú név, és a’
tanácsi számadás nagy terhe, ha valaki ez előtt a’ nép eleségét intézte,
nagyon tiszteltetett: most leg utolsó hivatal. Valamint előbb mondók,
hogy nincs semmi tulajdon éke a’ méltóságnak; úgy vélemény után majd
fénylik, majd homályosodik. Ha tehát méltóságossá senkit sem tehetnek a’
hivatalok, sőt gonoszak kezében becstelenek, üdő változásával fényleni
meg szünnek, ha nemzetek becse által silányak, nincs szépségök, hogy
kivántassanak; nem hogy másokat felül haladnának.
Ámbár Tirusi drága öltözetje
Sárga arany, ’s ragyogó kövekkel
Tündöklik, de utálva mindenektül
Volt Nero, mint buja, gyilkos, ármány:
Osztott tiszteletes tanácsban ollykor
Népei Atyjainak ha tisztet;
Még is vallod-e most te boldognak
Őket azért, mit utálva nyertek?