A’ természet kevéssel, a’ fösvénység semmivel sem elégszik.
Oh! ti földnek állati ámbár gyenge eszmével, de még is tulajdon
elveitekről álmodoztok, és a’ valódi boldogság czélját, nem ugyan éles,
de még is valami csekély gondal látjátok, és titeket természetes
ügyekezet oda vezetvén, majd ismét sok féle tévedés el is térít. Lássad
csak, ha azokkal, mikkel az emberek boldogságot nyerni reménylnek,
elérhetni-e a’ meghatározott czélra; mert ha pénz, tisztelet, ’s több
e’féle olly valamit hoznak, hogy semmi javak sem hijányzanak, akkor
megvalljuk, hogy ezek nyertivel szerencsések. Ha pedig azt sem eszközlik
a’ mit igérnek; ’s több javakkal szükölködnek, világosan kitetszik
bennök az álboldogság.
Először tőled kérdem, ki előbb kincsekkel bővelkedtél: soha sem zavarta
meg kedvedet valami sérelem azon bőséges javak birtokában? akkor
felelém: sőt nem emlékezhetem, mikor lett volna annyi szabadsága
lelkemnek, hogy valami nem szorongatná! Ugy-e mivel vagy távol volt, mit
nem akartál távol lenni; vagy jelen volt, mit jelen nem akartál? Ugy van
mondám: annak tehát jelen, ennek távol létét kivántad, meg vallom,
felelém: Ő pedig: szükölködik-e mindenki azzal, mit kiván? igen; ki
pedig valamivel szükölködik, az ön magának nem elegendő! éppen nem,
szólék. Igy tehát magad ezen elégtelenséget javaid bőségében is
szenvedted! igen is. Tehát a’ javak nem tehettek semmivel hijányzóvá és
megelégedetté, ámbár ezt látszottak igérni. De azt is tekéntetre kell
méltatni, hogy a’ pénz természettől semmivel sem bir, hogy azoktól,
kiknek tulajdona, elne lehessen rabolni.
Igaz, megvallom, ’s mért ne vallanád, midőn minden nap egy erősebb bár
akaratod ellen is azt elragadhatja? Honnét vannak a’ minden napi, ’s
közönséges panaszok, hanem ha hogy erőszakkal, ravaszsággal, az ellopott
pénzek a’ rablóktól vissza vetetnek? ugy van mondám. Szükséges tehát a’
pénz oltalmára külső védelem. Ezt ki tagadhatja? Úgy, de nem
szűkölködnék, ha nem volna pénze, mellyet elveszthet? Nem kétkedhetni.
Ellenkezőképp van tehát a’ dolog, mert a’ birtokost azon javak, mellyek
elégségesnek látszattak, éppen mások oltalmára szorulva elégtelenné
tették.
Mi módon kell tehát elűzni a’ szükséget a’ gazdagságtól? talán a’
gazdagok nem éhezhetnek, nem szomjazhatnak, a’vagy a’ téli hideget nem
érezhetik gazdagok tagjai? vagy azt feleled, hogy azoknak van
tehetségök, éhséget szüntetni, szomjat, hideget elüzhetni? lehet ugyan
a’ szükséget javakkal vigasztalni, de nem egészen megszüntetni; mert ha
a’ szükség mindenkor valamit óhajt, és kiván, telik ugyan javakkal, de
még is marad hijány: Elhallgatom azt, hogy a’ természet legkevesebbel
is, a’ fösvénység pedig semmivel sem elégszik; azért ha javak, kincs,
gazdagság, hatalom, szükségtől senkit sem menthetnek, sőt azt mindenik
magáévá teszi, mért hiszed, hogy elégséget tehetnek?
Ha bár aranyja sok légyen zsugorinak, és
Gazdagsága megint ujra halomra gyülend,
Klárisok igaz gyöngyel ki tüntessék nyakát, (1.)
Bő ugarin szántson száz ökör, ’s annyi eke;
Még is kinozza gond, epeszti őt keserv,
Kincsei holta után vissza maradnak azért.