A’ tisztségek, és méltóságok sem boldogítnak valóban.
Mit szóljak a’ méltóságokról; és hatalmakról, mellyeket ti, a’ valódi
méltóságot, és hatalmat nem esmérvén, egekig magasztaltok? Ezeket ha
elnyeri ki leg rosszabb; Aethna lobogó lángja nem képes olly nagy tüzet,
sem özön víz, olly nagy pusztitást okozni! bizonnyára tudom, emlékezel,
hogy a’ polgári birodalmat, melly a’ szabadság kezdete vala,
Polgármesterek kevélysége miatt a’ hajdaniak ohajták eltörleni, kik
szinte előbb ugyan kevélységért várasukból száműzték a’ Királyokat. De
ollykor jámborok is tiszteltetnek meg hivatallal, mi nagyon ritka; az
eggyütt élőknek, mi tetszik más jámborságnál bennök? úgy van, hogy =nem
az erkölcs hivataltól, hanem hivatal az erkölcstöl nyeri méltóságát.=
Földi lelkek! mi a’ ti kivánatos hatalmatok? nemde keresitek kinek
parancsolhassatok! ha látnál az egerek közt eggyet, többi felett magának
hatalmat, és jogot tulajdonítani, nem fakadnál-e nevetésre? pedig ha a’
testet tekénted, embernél gyávabbat nem találsz, kit egy kis egér
harapása a’ szemérmes helyeken meg is öl! =Hogy gyakorolhat máson valaki
uraságot, ha csak nem testén, vagy mi annál is alább való, értem a’
szerencsét? mit sem parancsolhatsz a’ szabad lelkeknek!= Talán az ön
magával eggyező lelket erős okkal kimozdíthatod csendes állapotjából?
Midőn egy szabad embert valaki zsarnok kinokra vezetne, hogy ellene
szövetett öszesküvés társait ki vallaná, ez nyelvét elharapván, a’
zsarnok elejébe veti; igy a’ kinokat, mellyeket egy Tyrannus fájdalom
anyagának vélt, a’ bölcs ember erkölcsé változtatá.
Mit tehet valaki más emberen, mit ön maga mástól nem szenvedhet?
hallottuk, hogy Buziris vendégeit megölte. (9.) Hercules, vendégitől ő
is meg gyilkoltatott. Regulus a’ Poenusi csata foglait bilincsbe
verette, és majd hamar ő is bilincset viselt kezein. (10.) Hát véled-e
hatalomnak, azt nem tehetni, hogy mit ő másokon elkövethet, ugyan azt,
más ő rajta elne kövesse? és még ha hivatalokban természetes, és
tulajdoni jóság volna; gonoszok kezére soha sem bizatnának; mert
ellenkezők nem eggyezhetők: sőt még a’ természet is gátolja az
ellenfelek eggyesítését. Igy midőn kétség nincs, hogy sok gonosz ember
visel hivatalt, az is kitetszik, hogy azok természetesen nem javak,
mellyek leg gonoszabbaktól is viseltetnek, és valóban igy itélhetni a’
szerencse minden ajándékiról; mellyeket leg erkölcstelenebbek is bőven
nyernek. Ezekről azt is akarom még tudatni, hogy senki sem kételkedhetik
arról, hogy erős, kit erősnek tapasztalsz, gyors, kiben gyorsaság van.
A’ hang tudománya hangászokat, orvosság orvosokat, szónokság szónokokat
készít; mert minden szer természete azt miveli, mi tulajdona: azért
ellenfelek szüleményei nem egyesülhetnek, hanem egymást elmellőzik. És
igy a’ javak ki nem elégítik a’ telhetlen fösvénységet, sem hatalom ön
magával nem birhat annál, kit vétkes hajlandóság oldhatlan lánczal
bilincsel. Gonoszokra ruházott hivatal, nem csak nem teszi őket
érdemesekké; sőt nyilván mutatja, és vádolja érdemtelenségeket. Miért
történik ez? Örvendetek t. i. szerek más voltát hamis nevezetekkel
jelelni, mellyek könnyen a’ szerek valóságos foganatjából
hazudtoltatnak: azért se javak javaknak, sem hatalom hatalomnak, sem
pedig méltóság méltóságnak igazán nem neveztethetik. Végre az egész
szerencséről lehet következtetni; mivel világos, hogy benne semmi
kivánatos, sem eredeti jóság nincsen, mivel nem kapcsolódik mindenkor a’
jámborokhoz, sem jókká nem teszi kikhez jut.
Láttuk a’ romlást okozó vad ármányt,
A’ ki fel perkelte Romát, ’s megölte
Atyjait, testvére is áldozatja
Lőn: gözölgött marka szülői vértől!
Vakmerő! hogy meghidegült tagát is
Drága Anyjának nem ijedne nézni,
Sőt biró mondá: halavány ki szép volt!
Még is e’ pálczája igazgat ottan
Népeket, hol fénye napunknak eltűnt
Ott is a’hol megpirosulva fel jön.
Úr azoknál is, kiket a’ hideg kinz,
A’hol égnek rögtön aszalva szárít
Napja; és fonnyaszt szele Afrikának.
Jobbra őt fordítani fő hatalma
Képes éppen nem vala: szörnyeteg volt
A’ Nero! jaj mostoha sors, hatalmat
Mért adál illynek? ki veszélyt, ’s halált hoz? (11.)