A’ bölcseség vigasztalja a’ beteget, hogy lelki javai megvannak, mellyek
egyedül szerezhetnek valóságos boldogságot.
Ezekre én felelém: igazat mondál minden erkölcs dajkája, nem is
kédkedhetem boldogságom leg gyorsabb folyásáról, mit meggondolván
leginkább epeszt. Mert minden balesetben az legszerencsétlenebb, ki
boldog volt: de te, úgy mond ő; hogy a’ hamis itélet büntetésit
szenveded, azt külső javaknak nem tulajdoníthatod; ha véletlen szerencse
neve gyötör, melly sok, és nagy javakkal bővelkedjél, velem számláld
meg.
Mert ha azt birod, mi minden boldogságnál nagyobb, az Isten séretlenül
és hijány nélkül megtartotta: lehet-e így jobbakat birván, a’
szerencsétlenségről panaszkodni? ime fris egészségben van Simachus Ipad
(7.) a’ halandók drága éke, kit életed bérével sem restelnél megváltani;
az egész ember bölcseség, és erény tulajdonival bátor, egyedül csak
sérelmeidet siratja. Él feleséged okosság tisztességével, és szemérem
becsivel tündöklő; szóval hogy minden szép tulajdonait röviden
elmondjam, Atyjához hasonló, él mondám, és útálva életét, csak érted él:
hogy távol léte boldogságidat csonkítja, elhiszem; mert óhajtva téged
könnyekkel, ’s fájdalmakkal hervad. Szóljak-e Fiaidról? kiknek elméji,
gyermek korban is apósi, és atyja szerínt kitűntek. Mivel pedig legfőbb
gondja embereknek az élet fentartása; oh úgy bizonnyára, ha javaidat
esméred, boldog vagy; midőn azt birod, nem tagadhatván senki, mi az
életnél kedvesebb; azért törüld le könyeidet: még mindeneket nem gyülöl
a’ szerencse, téged sem fenyeget nagy zivatar, mert állandón fentart
horgonyod, melly sem a’ jeleni vigasztalást, sem a’ jövendő üdő reményit
távozni nem engedi, és tartsanak is kivánom, azok által, bár mint
legyenek dolgaid, menekedhetünk.
Mennyit vesztettem becsületemből, ime látod! És ő: azok megszerzésin is
törekedtünk, ha nem tünődöl sorsodon. De nem türhetem gyönyöreidet,
boldogságodról olly keservesen, és szorongatva panaszkodván, mintha
boldogságod csorbulna. Ki lehet olly nyugodtan boldog, hogy állapotjának
csak valamelly részivel is ne küzködjék? =Bajos szer a’ mulandó javak
minémüsége, melly soha tekéletesen nem jelen, vagy ha jött állandón nem
maradt.=
Ennek bő a’ jövedelme, de pirul rokon vérért: azt nemesség teszi
jelessé, de szűk vagyonai miatt, inkább akarna lappangani: ez bővelkedő,
de nőtelen sorsát kesergi: az boldog házas ugyan, de magtalan lévén más
örökségét szaporítja. Más ismét nem örvend szapora gyermekeiben, hanem
fiai, és leányai vétkeit búsan siratja. Azért valóban senki sem elégszik
meg sorsa voltával, mindenikben meg van, hogy vagy tapasztalatlan bátor,
vagy tapasztalva félénk. Tovább légy legboldogabb, minden szer
legkényesebb érzést okoz, és ha csak mindenek kivánságod szerént nem
teljesednek, minden bal esetben tűrhetlen, legkissebbtől is földre
veretel; ime illy kicsin az, mi legboldogabbat is a’ sors által
megszomorít.
Hányat vélsz lenni? kik gondolnák hogy egekhez közelítnek, ha bár melly
csekély részecskét is nyernének szerencséidből. Ezen hely is mellyet
számüzésnek nevezsz benn létezők hazája; úgy van: nincs semmi rosz, ha
csak nem gondoltatik. Ellenben azoknál minden sors boldog, kik nyugodt
lélekkel szenvedik. Ki az a’ boldog, ki a’ türhetetlenségnek kezét
nyújtva, állapotát nem kivánja változni? Oh melly sok keserűséggel van
elegyítve a’ mulandó boldogság édessége! melly ha bár a’ vele élőknek
kedves is, még is, ha nem akará is, vissza nem tartható, távozik;
nyilvános tehát, melly nyomorúlt a’ halandók boldogsága, melly
jámboroknál sem állandó, rettegőknél sem gyönyörködtető; miért
kivánjátok tehát külről oh halandók, a’ belső boldogságot!? bizonyosan
tévedés zavar benneteket, vagy tudatlanság! a’ sarkalatos boldogságot
rövideden megmutatom.
Náladnál van-e drágább kincsed? azt feleled semmi. Ha tehát ön
hatalmadban leszesz, azt fogod birni, mit sem magad elveszteni nem
akarsz, sem a’ szerencse el nem ragadhat. Hogy pedig megesmérjed a’
boldogság állhatatlanságát ezen változó szerekben, figyelmezz. Ha
boldogság a’ legfőbb java az okos természetnek, az semmi módon el nem
raboltatik; nyilványos tehát, hogy a’ boldogság elvitelire semmikép sem
juthat a’ szerencse változékonysága. Már most a’ kit hordoz mulandó
boldogság, vagy tudja, vagy nem, hogy változékony; ha nem tudja, minő
boldogsága lehet tudatlanság vakságában? ha tudja, szükséges félnie, el
ne veszejtse azt, miről nem kételkedik hogy veszendő; azért a’ folyvásti
félelem hogy tehet boldoggá?
De talán ha elveszti, megveti? úgy is csekély jóság az, mellynek az
ember egyszerüen tűri veszteségét; mivel pedig te vagy az; a’ ki több
okokkal felvilágítva hiszed, hogy az ember lelke halhatatlan, és midőn
nyilvános az is, hogy a’ test repke boldogsága is megszünik halállal,
nem kétkedhetni, boldogság nem lévén, hogy az egész emberi nemzet halál
által a’ legnagyobb nyomorúságba dűl; tudjuk pedig azt is, hogy sokan a’
boldogság gyümölcsit nem csak halál hanem fájdalmak, és kinzások által
is keresték, hogy legyen a’ jelen élet boldogító, ha nyomorult
elvégzőket, boldoggá nem tehet?
Tartós lakot kivánsz te?
Hát épits, de vigyázva,
Ne hogy zavarva Eurus
Mindent, dúlva le döntse,
Se tenger öble mosván,
Hullám néki hogy ártson.
Azért se hegy tetőre,
A’vagy ritka homokra.
Azt romboló szelek majd
Dúlják tellyes erővel,
Ez enged, és le omlik
Házad szerte romokra.
Kerüld veszélyes ügyét
Kényelmes szinü háznak.
Alatt bizonnyal inkább
Kősziklára rakassad.
Sodorja vízbe bár nagy
Szél házak düledékét:
Te bátor elnyugodtan
Állhatsz, védve hegyektűl.
Derült üdőket élni
Fogsz, cselt vetve viharnak.