A’ bölcseség hallván a’ legigazabb panaszait betegének, azt gyengébb
szerek elfogadására készíti.
Ezeket midőn szünteleni fájdalommal énekelém, a’ bölcseség csendes
tekíntettel; meg nem illetődvén panaszimon, igy szólott: Midőn téged
szomorúan és könyezve látlak, azonnal nyomorúlt, és számüzöttnek
esmérlek. Melly távóli volna száműzetésed nem tudnám, ha szavaidból nem
érteném. Te ugyan távol hazádtól nem űzettél, hanem tévelegsz, vagy ha
véled üzetésed, Te, őn magadat elüzted, mert veled azt senki sem teheti.
Ha emlékezel melly Hazábul eredtél, valóban nem úgy mint hajdan
Athenabéliek sokaságtól kormányoztattak, mert =egy a’ Király egy az Úr,=
a’ ki számos Polgárokban, nem azok elüzetésében örvend: a’ kinek fékivel
tartatni, és törvényinek engedelmeskedni legnagyobb szabadság! Talán nem
is tudod azon legrégibb törvényét, melly által parancsoltatik, hogy
annak nincs joga számüzetni, a’ ki abban magának lakást alapít? mert a’
ki annak árkain, és bástyáin belől van, nincs félelem, hogy legyen
érdeme számüzetni, de mindenki, a’ ki benn lakni nem akar, egyszersmind
megszűn érdemelni. Azért engem nem ezen hely, hanem ön szived indít: Nem
tekéntem én könyvtárod, csontal, és tükrökkel ékesített falaidat, úgy
mint a’ te elmédet; mellyben hajdan én nem könyveket, hanem a’ mi könyv
becsét emeli, azok fogalmait helyhezém. Te ugyan a’ közjó eránt tett
érdemeidet igazán, de a’ műveltek sokaságához képest keveset mondál. A’
szemedre hányt tárgyak igaz, vagy hazug voltáról mindenektől esmérteket
említél. Vádolóid vétkeiről, ravaszságairól jól gondolád röviden
emlékezni, hogy azokat inkább bővebben a’ visga község nyelve hirdesse.
Hatalmasan pirongattad az igaztalan tanács tettit, a’ mi
gyaláztatásunkat fájlaltad, siratván sértegetésit becsületünknek, végső
fájdalmad felhevült a’ sors ellen, és panaszlád igaztalan mértékkel az
érdemeket jutalmaztatni. Legutólszor keserves verseiddel kérted, hogy
valamint az Eget, úgy a’ Földet is már valahára béke kormányozná. De
mivel téged igen sok érzelmi vihar faggat, és még sokfelé igáz a’
fájdalom, harag, bú, valamint most vagy, úgy te hatalmasbb gyógyszereket
elnem fogadhatsz; azért gyengébben bánunk veled, hogy azok, mellyek a’
zavarok béfolyásával keményre dagadtak, szeléd fogással puhulván a’
gyógy szerek ereit hasznosan elfogadhassák.
A’ nap fénye mikor heves
Ráknak futja jelét, ’s halad:
Hát akkor magot a’ ki vet
Szántó földibe hasztalan;
Annak megcsalatik csüre:
Makk lészen kenyered szegény!
Ősszel fák ha pirulnak, úgy
Akkor már ibolát ki lelt?
Vagy télben, mikor éjszaki
Sarktul a’ szelek intenek?
Nem kell zöld venyegén, nyarunk
Nyiltán, vágyni gyümölcsre, ha
Szőllőt szedni kivánsz? tehát
Késő őszre tudod, hagyá
Bacchus munka jutalmait.
Istenség jelelé üdő
Folytát, mindenek ő szavát
Hallgatják, nem is engedi
Sem változni, zavarni sem
Rendét. Hirtelen a’ ki csak
Eltért, ’s hagyta utát vakon,
Boldog nem leszen, elveszett!