Az emberi természetből, és mindeneket bizonyos igazgató Isteni
Gondviselés meg gondolásából készíteték a’ beteg hathatósabb gyógyszer
elfogadására.
Megengeded-e kevés kérdésekkel elméd mivoltát érinteni, és tudakozni,
hogy melly módon gyógyítassál, értenem? Te akaratod szerént, felelék,
kérdezhetsz. Akkor ő mondá: Gondolod-e hogy ezen világ véletlen, és vak
esetek által intéztetik? A’vagy elmei kormányt lenni nem hiszesz? Sőt
inkább, mondám, nem gondolhatom, hogy véletlen esetek által olly
bizonyosan kormányoztassanak; hanem inkább munkáiban a’ teremtő Istent
tudom jelen lenni, ne is legyen olly nap, melly engem ezen érzemény
igazságától elvonna; úgy vagyon, mondá ő: mert imént énekeléd, és csak
az Isteni Gondviselésből kizárt embereket sirattad, mert a’ többiek,
hogy okkal kormányoztatnak, meg sem indultál.
Héj pedig felettébb csudálom, hogy ezen nagy hasznos érzelmekkel
betegedhetel, bizonnyára magasbban kell keresnünk okát, mert valami mást
vélek hijányzani: monddmeg nekem híven, hogy mivel Isten kormányozza a’
világot, ha látod-e azokat is, a’ melly kormányok által igazgatja? én
mondám; oh Asszonyom kérdésed fontosságát sem értem, nem hogy felelni
tudnék. Ime engem semmi sem csalt meg, mert nyilvános, hogy szabad, és
nyílt uton tértek be lelkedbe a’ zavarodás betegségei, monddsza,
emlékezel-e a’ szerek czéljáról? hová igyekezik a’ természet szándéka?
hallám; de a’ bú felettébb tompítja emlékezetemet. Tudod-e ezek
eredetit? igen, mondám: az Istentől. Már hogy lehet az, a’ szerek
eredetit esmérni, és kimenetit nem tudni? hanem ezek a’ zavart elmék
szokási, azon hatósággal, hogy az embert helyéből ugyan kimozdítják; de
egészen ki nem irthatják. Arra is kérlek felelj, ha emlékezel-e, hogy
ember vagy? hogyne emlékezném. ’S mi légyen az ember, megfejtheted-e?
azt kérded ha vallyon tudom-e magamat okos állatnak lenni, és
halandónak? igen, sőt meg is vallom. Akkor ő: még másnak nem esméred-e
magadat? épen nem. Már értem betegséged más, és legnagyobb okát: Te mi
légy elfelejtetted, és azért telljesen mind a’ betegség okát, mind az
egészség helyre állítás módját feltaláltam, mert feledékenységedtől
zavartatol, és fájlalod száműzetésed, és javaid elkobozását; nem tudván
a’ dolgok ki menetit, a’ gonosz embereket, és ravaszokat gazdagoknak, és
szerencséseknek véled. Minő kormány által igazgattassék a’ világ,
elfelejtetted; az esetek változásit minden igazgató nélkül hiszed
történni. Nagy ok ez, nem csak betegségedre, sőt veszedelmedre is; azért
az egészség szerzőnek hála, hogy téged egészen a’ természet elnem
hagyott; legnagyobb örömünkre van remény egészségedhez, midőn hiszed a’
világot nem véletlen esetek által kormányoztatni, hanem inkább az Isteni
októl függni; azért semmit ne rettegj, mert ezen kisded szikrából neked
éltető meleg világlik. Mivel pedig erősb szerek használatára még nincs
itt az üdő, még tudva van az is, hogy az elmék természete az,
valahányszor elhagyják az igazat, hamis véleményt követnek, a’ mellyből
ered a’ zavarok sötétsége, melly az igaz látását meghomályosítja; ezt
gyenge szerekkel képesen fogom széleszteni, hogy elűzvén az érzelmek
sötétségét, az igaz világ fényét megesmérhessed!
Barna homályban
Csillagi égnek
Rejtve, nem adnak
Semmi világot.
Tengeren Auster
Hogyha zavarja
Habjait annak,
Tüköre hajdan
Tiszta napunkhoz
Volta hasonló,
Majd zavarékra
Oszlik el önkényt,
Látni sem enged.
Völgyre lefolyva
A’ magas érből,
Kis patak akkor
Ellene álló
Szikla keményét
Mossa, kivájván.
Már ha kivánsz te
Tiszta világgal
Látni valódit,
És igaz útnak
Járni csapásán?
Hát ne vigadj már,
Meg se ijedjél,
Bú se emésszen,
Csalfa reménnyel:
Kedv szomor annál
Lánczra le kötve
Kit gyötör illyes!
Jegyzések.
Nem véltem feleslegesnek vagy éppen szükségtelennek, némelly ritkábban
előforduló nevek, és dolgok néminemü rövid leirását minden könyv
sarkához ragasztani a’ végből leginkább, hogy a’ tanuló ifjúság ne
kénytelenétessék más könyvekből keresni, mit könnyen itt neki mondhatni,
de az elmei feledékenység is új ingerre talál, midőn némellyek tudását
elvesztvén, kevés szavak után vissza nyeri, a’ közönségeseket, és
mindennapiakat ki hagyván. – A’ hivatkozásokat sem fogja valaki
kárhoztatni, annál inkább, mivel a’ mellett, hogy mulatva
figyelmeztetnek, tanítanak is.
1) Elea város neve alsó Olasz Országban, hol Zeno született, és
tanított, azért Tanítványi Eleai bölcseknek neveztetnek.
2) Academia Athene mellett Görög Országban árnyékos hely, itt tanított
Plato, általában e’ helytől Tanítványi Academicusoknak neveztetnek.
3) Pontus, magyarúl Fekete tengernek mondatik, mivel majd szüntelen
sötét homály, és köd borítja.
4) Corus vagy Caurus éjszak nyugoti szél, leginkább dühösködik Julius
derekán, ezt bizonyítja Ptolomeus csillagász is.
5) Boreas Treicius: azt vélték a’ régiek, hogy Thraciai, most Bálkáni
legmagasbb hegyei közül ha szabadulhat igen viharkodik.