Teljesség kedvéért még kettőről kellene megemlékeznünk. Egyik az angol
szónoklat. Egyes kiváló szónokokról, Pittről, Burkéről már esett egy-két
szó, legalább tárgyaik révén; az írók, Sheridan, Macaulay parlamenti
sikereiről szintén. A szónokok azonban egyrészt egész szerepök réven
inkább a politikai történet körébe vágnak, másrészt hatásuk módját és
titkát valósággal csak azok ítélhetnék meg, akik hallották beszédeiket;
harmadszor, e beszédeket nálunk egyáltalán nem olvassák.
Nem kerülhetjük ki azonban a hirlapirodalom fölemlítését, mely azért is
fontos, mert az irodalomnak külső térfogatát méri – amennyiben
bizonysága az olvasás elterjedésének.
A hirlapirodalom Angliában a legnagyobb szabású. Legkomolyabb
napilapjukat, a _Times_t, 1788-ban alapította meg John Walter.
Legelterjedtebb ma a _Standard_, 1827 óta a conservativ párt közlönye;
ez a _Daily Telegraph_ is, melyet 1855-ben alapítottak; a liberálisoké
az 1846-ban megindult _Daily News_, melynek Dickens volt első
szerkesztője.
A képes folyóiratok közül a _The Graphic_ s az _Illustrated London News_
a csatornán innen is ismeretesek. Nagyon el vannak terjedve otthon is, a
continensen is a komoly havi szemlék. Egy ország sem bír annyi ilyent
eltartani, mint Anglia. 1802 óta folyik az _Edinburgh Rewiew_, hol
Macaulay essayi megjelentek; ott van a _Westminster Review, Blackwood’s,
Macmillan’s, Cornhill, Fraser’s Magazine;_ az utóbbiban jelent meg
Thackeray első regénye, _Tithmars Sámuel története_. A heti közlönyök
közül az _Athenaeum_ (al. 1828), _Saturday Review_ (al. 1855) és az
_Academy_ (al. 1869) az elterjedtebbek. Világszerte ismeretesek a
_Punch_ karrikaturái és szatirája, bár sokat szelidült és tunyult
alapítása óta, mikor éles politikai és társadalmi szatira töltötte meg s
Thackeray sarcasmusa s Hood _Ing-dal_a ékesítette lapjait. Az irodalmi
értékű folyóiratok ekkora száma csak ott állhat fenn, hol nagy a művelt
olvasóközönség. Nagy elterjedésüket bizonyítja olcsóságuk is – a heti
folyóiratok ára 1 évre 16 shilling, a napilapok egy-egy száma 1 penny –
s az, hogy ennek ellenére a continentális lapokénál nagyobb
terjedelemben jelenhetnek meg; busásan fizetik a munkatársakat, óriási
szervezettel dolgoznak; a haditudósítók intézményét a _Times_ találta
ki.
Épp oly olcsók a classikus és kapós írók kötetei is. Díszes kiadásaik
mellett egy-egy író összes művei kaphatók 1 shillingért, Shakespeare és
Byron összes munkái is. A continens számára az újabb, élő írók munkáit
is olcsón teszi hozzáférhetőkké az 1842-ben megindult
_Tauchnitz-Edition_, melyben egy-egy vaskos kötet 80 krajcárba kerül. A
vállalat már túljár a 2000-ik köteten.
Ilyen kelendőség s ennek folytán ilyen olcsóság csak oly irodalomban
lehetséges, mely világszerte el van terjedve. Legelterjedtebb az angol
irodalom már azért is, mert két hazája van, Anglián kívül Amerika is,
mely fölszabadulása előtt szellemileg is gyarmata volt az anyaországnak
s mióta független is, irodalma az angolokéhoz tartozik, mert ebből
sarjadt s a kettőnek nyelve és faji sajátságai, csekély eltérésekkel,
közösek.