A világi költészet anyagát is papok őrizték meg krónikáikban. Godfréd
monmouthi püspök (✝ 1154) a latin nyelvű _Historia Britonum_ban a
briteket krónikások szokása szerint Aeneasnak Brut nevű ivadékától
származtatja, ki a szigetet óriásoktól foglalja el. Könyvébe sok mondát
sző be, kivált Artus királyt s környezetét rajzolja élénk színekkel;
ezzel megmenti a kelta képzelet mondakincsét. E mondák oly költőiek,
hogy Wace normann költő átdolgozza franciára (_Brut_ _d’Angleterre_
címen, 1154); ezt pedig Layamon worcesteri lelkész 1205 körül verses
krónikájában visszafordítja angolra. E vándorlás közben Artur király a
keresztyén lovagok mintaképévé válik s legyőzetése ellenére is nemzeti
hőssé, lovagkörével együtt, akik kerek asztal körül ülnek, hogy ne
legyen elsőbb s alsóbb hely. E krónikákból később önálló lovagi énekek
sarjadnak, így a _Morte Arthur_, valószínűleg Hugh of Eglintoun skót
lord műve (1381); a király eltünéséről, akit hű népe visszavár, Sir
Thomas Malory regényt írt a XV. század derekán. E mesekincs örökéletűvé
lett: Spenser beszövi Arturt eposzába, Milton hőskölteményt tervez róla
s azt Tennyson meg is írja.
A dán harcok idejére mutat a Havelok s a Horn-monda.
Mind a kettő dán királyfi. Az elsőt atyja halála után egy halászra
bízzák; az elviszi Angliába; nagy erejével kitűnik, hozzáadják a rabul
tartott angol királylányt s ő mindkettejök trónját megszerzi. Hornt a
saracénok elől sajkában kiteszik a tengerre; megmenekül, egy király
felnevelteti; hőstetteket visz véghez, a királylány belészeret; erre a
király száműzi, később visszatér a lányért; a király is beleegyezik
házasságukba; de míg Horn visszahódítja királyságát, hitvesét egy álnok
barátja saját várába ragadja. Hegedős képében bejut a várba, megöli a
hűtlen barátot s hazaviszi feleségét.
E mondák francia nyelven is éltek, de a nevek germán eredetök mellett
szólnak. Jártak mondák a Warwickbeli sárkányölő Guyról, aki Colbrand dán
óriást legyőzi; Hamtouni Bevir királyfiról, aki, mint Hamlet, megállja
boszúját apja gyilkosán, akihez anyja hozzáment; e házasságtörő mese
alkalmasint francia eredetű. Szivárogtak be idegen mondák, Nagy Károly,
Roland mondaköréből, de termettek hazaiak is, mint Oroszlánszívű
Richardról. A XIV. század derekáról fennmaradt egy népi vándor hegedős
neve, Minot-é, aki egykorú eseményeket foglalt versbe, mint Tinódi.
Nagyobb költemény szólt, melyet többen Laglandnak tulajdonítnak, II.
Richard királyról, aki rossz tanácsadóira hallgat s nem látja a nép
nyomorát.
A nép ajkán is szálldostak dalok a skót bércek között, balladás
költemények is, történeti vagy regényes eseményekről. Erőszakos,
vérengző kor nagy és szilaj, tragikai szenvedélyei szólnak belőlük. A
Robin Hoodról szólók mythoszokkal kapcsolatosak, Hood erdei dæmont
jelent; később vette magára nevét a normann-hódítás után (mint nálunk 48
után) bujdosásnak eredt, szegénylegénnyé vált vitézek egyike. Szegények
oltalmazói, boszújok állói, sheriffek megtréfálói, az erdő ‚törvényen
kívül álló’ lovagjai. A történeti tárgyúak vérengzők, old heroic
Ballads, mondja Percy; így az otterburni harcról szóló, melyet chevyi
vadászat címen is megénekeltek; skótok harca az angolok ellen; a skót
Douglast nyíl járja át, mire Percyt úgy ütik át dárdával, hogy ‚hátán
kiáll a kopjaszál’; husz-száz skótból 55 marad életben, másfélezer angol
ijászból 53. Ez éneket Philipp Sidney mindig megindulással hallotta.
Némely ballada egészen meseszerű, csak az újabb kutatás akadt rá
történeti alapjára, mint a 18 változatban fennmaradt _Sir Patrick Spens_
történetében, melynek eseménye a XIII. század végén történt. Hatalmasak
az érzések a regényes tárgyú költeményekben is. _A dióbarna lány_ minden
veszedelembe követi kedvesét; a szerelem a halálban sem szakad meg; a
szerető visszajő kedveséért _(Sweet Williams Ghost);_ ezen alapul Bürger
_Lenorá_ja, Arany _Bor vitéze_; a legény is utána hal kedvesének, mint
Margitnak Vilmos; a templomba temetik őket, egyikből hársfa nő, másikból
rózsa, s összefonódnak, mint a két kápolna-virág _Kádár Kata_
balladájában. A meggyilkolt gyermek felszól anyjához a kútból. Vannak
oly balladák, melyek Shakespeare egyes darabjaival rokonok _(Leir király
három lánya)_. A szenvedély ereje e balladákat jobbára tragikaivá teszi,
gyors menetűek: nagy eseményeket aránylag röviden foglalnak össze. Néha
egész eseménysort érintenek, a döntő jeleneteket világítva meg, ezért
hézagosan. Gyakori a párbeszéd, mint az egész angol költészetben; a
szereplők maguk tárják föl lelkük állapotját. Az _Edward_ című merőben
anya és fiú párbeszéde; a fiú kitérő válaszaiban a bűntudat leplezése
látszik, de belebonyolódik, bevallja tettét, hogy megölte apját, anyja
felbujtására, kit végül elátkoz: egész lélektani rajz. E régi
költemények gyűjteményét először Percy Tamás püspök adta ki, _Reliques
of the ancient english Poetry_ címen, 1765-ben (l. alább).