A normann uralom alatt jobbára a nép közt élő papok művelik a nép
nyelvén az irodalmat. A középkori latin és francia versek mintájára
átveszik a mértéket és rímet, így a _Poema morale_, egy rímes
prédikáció, hetes jambusokban. Ezt követi több kisebb ének, Krisztus
követését ajánlva. Ily mértékben van írva rímtelenül az _Ormulum_
homilia-gyűjtemény is, melyből tízezer sor maradt fenn. Megírják versben
Becket Tamás életét s az ir szent Brendanusét. Egy _Cursor mundi_ című
eposz 24,000 sorban a világ történetét mondja el futtában, a teremtéstől
az utolsó ítéletig, a biblián kívül francia versekre is támaszkodva.
A yorki származású Richard Rolle (✝ 1349) ötezer verspárt ír a világ
bűnösségéről _A lelkiismeret tövise_ címen, III. Ince pápa munkája
nyomán; latinul is megírja. A nem tisztán egyházi tanító-költemények is
bibliai példákat sorolnak elő a _Tisztaság_ és _Türelem_ dicséretére.
Kiemelkedik ezek közül _A gyöngy_ című, melyben egy atya holt leánya
sírján elszenderül, s őt csodaszép országban látja viszont, üdvözülten.
A visió általában keresztyén szellemű. Ilyen William Langland régi módi,
rímtelen költeménye, _Vision of Piers the Plowman_, melyet a fekete
halál pusztitásai láttán írt, 1362.
A szerző álmában látja a megszemélyesített Egyházat, ki az igazság
keresésére buzdítja, azután végignézi a Vesztegetés és Álnokság
házasságát. A Lelkiismeret azt hirdeti, hogy nem a szentek sírjait kell
fölkeresni, hanem az igazságot. Az emberek kívánnák is ezt, de nem
tudnak eligazodni. Egy földműves, Péter, előbb megmunkálja földjét, de
azután elvezeti őket az Igazság tornyához, hol munkás, jámbor életre
biztatják őket.
E vers a hitet nem külsőségekben, hanem munkás szeretetben látja,
elítéli a zarándoklást, péterfillért; ezekkel a reformáció hírnöke.
Népszerűségét mutatja, hogy számos utánzata sarjadt. Wiclifre
(1320–1384) is hatással volt, ki az ó- és új-testamentumot saját nyelvén
adta a nép kezébe s megindította a reformációt.