Isten áldjon édes Lucym és örködjék feletted. Örökké a te

Minnád.

_Hennesrey Patrik dr. jelentése Seward John dr.-nak._

_Szept. 20._

Tisztelt Uram!

Kivánságának eleget téve, ide zárva küldöm jelentésemet, mindeneknek a

miket rám bizott jelen állapotáról… A mi pedig Renfieldet illeti, arról

több mondani valóm van, egy ujabb kitörése volt, a mely végzetes

eredménynyel járhatott volna, de szerencsénkre nem végződött nagyobb

szerencsétlenséggel. Ma délután egy fuvaros szekere, két ember

kiséretében igyekezett az üres, elhagyott ház felé, a melynek telke a

kertünkkel szomszédos – ahhoz a házhoz, a hova, ha emlékszik, betegünk

már két izben szökőtt. A fuvarosok, nem ösmerve a tájat, megálltak a

kapunk előtt, hogy a portásnál kérdezősködjenek. Én magam is az ablakban

álltam ebéd utáni cigarettámmal és láttam az egyiket a házunk felé,

közeledni. A mint Renfield ablaka alatt elhaladt, a beteg szidni kezdte

az ablakból és elnevezte mindennek, a mi eszébe jutott, csak jónak nem.

A fuvaros, a ki igen tisztességes embernek látszott, csak annyit felelt

neki, hogy fogja be azt a lucskos száját, mire betegünk azzal vádolta,

hogy meg akarja őt rabolni és gyilkolni és azt mondta, hogy meg fogja őt

ebben akadályozni, ha mindjárt felakasztják is érte. Erre én kinyitottam

az ablakomat és intettem az idegennek, hogy ne is figyeljen oda, mire ő

végig nézett a házon és tisztába látszott jönni azzal, hogy miféle

helyen jár, mert csak ennyit mondott. – „Az Isten is megáldja uram, csak

nem gondolja, hogy törődöm azzal, a mit a bolondok házában vágnak a

fejemhez. De sajnálom az urat, meg mindazokat, a kiknek egy ilyen

vadállattal, mint az la, kell egy födél alatt lakniok“. – Aztán elég

tisztesség tudással tudakolta az utját és én megmagyaráztam neki, hogy

hol találja meg az elhagyott ház kapuját; távozott, utjában kisérve

betegünk átkozódása, fenyegetése és szidalmazásaitól. Én lementem

megnézni, hogy mi okozhatta nagy izgatottságát. Meglepetésemre teljesen

nyugodtnak és szinte jókedvünek találtam. Az esetet kezdtem szóba hozni

előtte, de ő elég nyájasan kérdezte, hogy miről is beszélek, hogy szinte

elhittem neki, hogy teljesen kiment az egész dolog a fejéből. De

sajnálattal kell bevallanom, hogy mindez csak furfangját bizonyitja,

mert alig egy félóra mulva ujra hallottam róla. Ezuttal is az ablakot

kifeszitve, ugrott meg és szaladt végig a fasoron. Én kiáltottam az

ápolóknak, hogy kövessenek és utána futottam, mert féltem, hogy rosszban

töri a fejét. Félelmem fokozódott, mikor láttam ugyanazt a szekeret, a

melyet az elébb elhaladni láttunk, visszafelé jönni az uton, rajta

nehány nagy faládával. A két ember a homlokáról törölte az izzadságot és

ki volt pirulva arcban, mintha nagyon megerőltette volna magát. Mielőtt

még utólérhettem volna, betegünk nekikrontott, az egyiket lerántotta a

szekérről, földhöz vágta és a fejét kezdte a kocsiutba verni. Ha épp

abban a pillanatban meg nem ragadom, azt hiszem, hogy agyonütötte volna

azt az embert. A másik leugrott a szekérről és jól fejbevágta Renfieldet

az ostora vastag nyelének ólmos végével. Rettenetes volt az ütés, de

betegünk föl sem vette, hanem azt is megragadta és hármunkkal viaskodott

és ugy ide-oda ráncigált bennünket, mintha macskakölykök lettünk volna.

Magan sem vagyok könnyü legény, a két fuvaros pedig jó két markos fickó

volt.

Eleinte némán küzködött velünk; de mikor erőt kezdtünk rajta venni és az

odaérkezett ápolók ráhuzták a kényszerzubbonyt, akkor orditani kezdett:

Én kifogok rajtuk! Nem engedem, hogy megraboljanak! Nem engedem, hogy

apránkint meggyilkoljanak! Küzdeni fogok az én uram és mesteremért! – és

több efféle összefüggés nélküli őrültségeket. Nehéz föladat volt őt

visszavinni a házba és a párnázott szobába zárni. Az egyik ápolónak az

ujját törte el – én persze azonnal beigazitottam és ő elég jól érzi

magát.

A két fuvaros eleinte hangosan fenyegetőzött, hogy igy meg ugy –

nyakunkra hozzák a törvényt és megbüntetésünket kérik stb., de egy pár

pohár jó bor és egy-egy arany láttára alaposan megváltoztatták

szándékukat és békében távoztak. Én följegyeztem a nevüket és lakásuk

cimét, ha esetleg rájuk szorulnánk. Mind a ketten Harrir és fiai

teherszállitó cég szolgálatában állanak Saho külvárosban.

Ezentul is a legpontosabb értesitést fogom küldeni mindenről, a mi

történik és sürgönyözni fogok, ha elkerülhetetlenül szükségünk lenne

jelenlétére.

Drakula: angol regény · 第 28 / 50 题