(Meeg chac gianittatnac; de egeezlen nem tvdatnac az gonoz bozorkaan
alattomoss practicai.)
A Babura Pirka mindenekelőtt hozott be magával egy tégelyben olyan
szert, a mitől az ütések kék foltjai csoda módon nagy hirtelenséggel
elmulnak; a mely pedig nem áll egyébből, mint corporis Christi napján
hajnalban bal kézzel, a napnak hátat fordítva a földből kitépett
buzavirág gyökerének levéből, item: zöld csütörtökön szedett cardamomum
nedvéből, szűzraj mézével összekeverve. Ezzel bekenegeté a Mikhál
homlokán és arczán látható kék foltokat, a mi annak nagyon jól esett.
Aztán megdicsérte jól, hogy ugyan a Henrik mester is elmehet dicsekedni
azzal, a mit kapott.
Azután pedig megfelelt neki legelőször is az első kérdésére.
– Tehát legelőször is, kedves rózsám, ha egy asszony nem szereti az
urát: akkor úgy tesz, mintha nagyon szeretné, mert a féltő indulat olyan
mérges kutya, ha éhezik, ébren van, ha jóllakott, elalszik. A ki nem
szereti az urát, azon van, hogy az se ne lásson, se ne halljon. S nem
terem a hegyek között oly bűvös-bájos gyökér, a mitől a férj úgy
megvakuljon, megsiketüljön, mintha az asszony megcsókolja a szemeit s
azt sugdossa a fülébe: «galambom, gyémántom». A mely asszony haragos, az
mindig a hátán hordja a férjét, a jó kedvű asszony ellenben mindig a
fején ül az urának s odaviszi, a hova akarja. A szép asszonynak nem kell
még kantár, hogy lovat csináljon a szakállas emberből, a hogy mink vén
boszorkányok szoktuk. Selyemszál is jó még annak: hizelkedő hangjának
selyemszála. Aztán a szép asszonynak a tenyere, a mi végig czirógatja az
ura orczáját, olyan aranybánya, hogy nincs az a selmeczi bánya, a mi úgy
fizesse a termésaranyat. Erre pedig nagy szüksége van az olyan
asszonynak, a ki a másik kérdésére is választ akar kapni. Hát még a
harmadikra? Már pedig én azokra is tudok választ adni. A milyen igaz,
hogy Babura Pirka a nevem s boszorkányok hadnagya vagyok, olyan igaz,
hogy elhozom neked, szépséges violám, a te szeretődet. Azt se kérdem,
kinek híják? Azt se kérdem, hogy hol lakik? Messze van-e, közel van-e?
Elküldöm érte a bakkecskémet s az elhozza őtet, a hova kivánod, ha az én
tanácsomat mindenben követed.
A boszorkány hatalmat vett már a gyönge asszonyi teremtésen úgy, hogy az
megfogadta az első tanácsát. Mikor délesti ebéden összetalálkozott az
urával, bár mások is látták, nem szégyenelte azt megölelgetni,
körülczirógatni, sőt azt is eltűrte, hogy az ura a térdére ültesse, s
kérlelő gyöngédséggel megcsókolja az arczán azt a kék foltot, a mit nem
haragból jövő ütés ejtett. A mi mind nem lett volna kárhoztatásra méltó
enyelgés, mert hiszen hitvestársak voltak; hanem tudjuk, hogy ez csak
tettetés volt az asszony részéről, mert szivének mélysége utálattal és
gyűlölettel volt eltelve azon férfi iránt, a ki elszakította őt az igaz
szeretőjétől, azon hazug kecsegtetéssel, hogy tiszteletes asszonynyá
teszi, pedig hóhérmesternévé tette: örökre eltemette, hogy soha tisztes
társaságot ne lásson életében.
Azonban pedig olyan jól tudta követni a Babura Pirka rossz tanácsát,
hogy a férjének hizelkedjék (pedig nem is a skárlátpiros dolmány volt
rajta, hanem csak a munkához való vászon köntös), hogy az ura örömében
és nyájasságában lecsatolá a zubbonyát átszorító bőrtüszőt, s odaönté az
ölébe, a kötényébe, a kétszáz aranyat.
– Ez a te móringod!
Aztán mondja valaki, hogy a hóhér nem gavallérember!
Másnap reggel előfogta a Mikhál a Babura Pirkát, s azt mondá neki, hogy
már most feleljen a második kérdésére.
– Mit csinál egy asszony, a ki mást szeret?
– Jaj, lelkecském, erre nem olyan könnyű megfelelni. Azt a mást kell
felkeresni elébb. Azt pedig fel nem találja más, mint az én fekete
bakkecském. Az pedig mind addig nem kelhet útra, a míg arany patkót nem
vernek a lábára.
A Mikhál a tarsolyába nyult s kivett belőle négy aranyat, s odanyujtá
azt a boszorkánynak, megzörrentve a tarsolyt, hogy hallassék, hogy van
ott még több is.
A bűvölő asszony elnevette magát.
– Hát nem tudod, kis bogárkám, hogy a kecskének hasított körme van: nem
négy patkó kell annak a lábára, hanem nyolcz.
Mikhál egy szóra odaadta neki a másik négy aranyat is.
– No meglátod kis békácskám, hogy elhozza neked a szeretődet a fekete
bakkecske; csak el kell várni az idejét a mikor egyszer mind az öreg,
mind a fiatal patronus elmennek hosszú útra, a mi bizonyosan meglesz az
eperjesi országos vásáron.
A Mikhál hitt a boszorkánynak mindent.
Hát mit tehetett mást? Mikor minden eddigi hite leromboltatott; apja
bölcsesége, anyja amulétja erőtlen semmiséggé lett szemei előtt;
megcsalták, megalázták, bezárták, kicsúfolták, megkinozták; pedig
senkinek se vétett; pedig olyan jó volt. Azt gondolta, no hát legyünk
rosszak, talán azért jobb lesz a fizetés?
Babura Pirka pedig abból a nyolcz aranyból négyet mindjárt odaadott a
Simplexnek, a többit megtartá magának s ettől a naptól fogva Mikhál nem
hallá a tárogató dalait az udvarban zengeni.