(Mell naghion kis zaamu zawacbol fog aallani, hanem annaal
svlosabbacbol.)
Mikor ezen a reggelen a Babura Pirka feljött az asszonyához, nagy
bámulatára teljesen felöltözve találta őt maga előtt. A szép gránátszín
selyem rokolya volt rajta.
Mikhál kikergette a gazdasszonyt a minden reggeli levessel.
– Hozz nekem sült húst és vörös bort! parancsolá e helyett.
Megjött hát már a szava is, meg az étvágya is.
(Ezt már bizonyosan a csizmájába dugott üröm és a békakorsócska okozá.)
Mikor aztán a Babura Pirka előjött a mindig kész hideg fokhagymás
sülttel és a palaczk borral, Mikhál leült az asztalhoz s elébb ivott,
aztán evett, – aztán megint ivott.
– Tölts még! parancsolá a gazdasszonynak.
Mikor aztán jól evett és ivott, akkor odafordult a Babura Pirkához és
azt kérdé tőle:
– Mit csinál akkor egy asszony, hogy ha nem szereti az urát?
– No, ahhoz én értek egy kicsit. Felelt rá a Pirka.
Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:
– Hát akkor mit csinál egy asszony, hogy ha mást szeret?
– De már ahhoz meg nagyon értek!
– Hát akkor mit csinál egy asszony, ha nem hisz többé a mennyországban?
– No ahhoz meg már tökéletesen értek.