A kertben ült az előkelő, gazdag asszony, mikor _czigányasszony_ ment
feléje kettős gyermekével karján, hogy adna valamit gyermekeinek. A
gazdag asszony a helyett, hogy segítette volna valamivel, jól
összeszidta, szemrehányással illette: „Hogy lehet valakinek egyszerre
két gyermeke, ha tisztessėges asszony?“ A czigányasszonynak ez a
szemrehányás oly rosszul esett, hogy _megátkozta_ az előkelő, gazdag
asszonyt, mondván: „Adjon az Isten neked _tizenkettőt_ egyszerre!“
A gazdag asszony utána szaladt a czigányasszonynak, hogy megverje, de a
czigányasszony egyszerre _eltűnt_. A szolgákat is küldte mindenfelé,
hogy ha megtalálják valahol a czigányasszonyt, verjék el jól, de
hasztalan volt minden lépés, nem volt sehol.
Az előkelő asszony férje szerencsére háborúban volt, mikor a szülés
ideje bekövetkezett. Az átok fogott, mert csakugyan 12 gyermeket hozott
egyszerre a világra. Az asszony nagyon restelte a dolgot: mit szól a
világ, mit mond a férje, ha hazajön s megtudja? Tizenegyet hű
szolgájával az erdőbe küldött, hogy neveltesse fel valakivel, egyet
pedig ott tartott magánál. De mikor dajkálta, eszébe jutott neki a
tizenegy másik és keservesen sírt.
Ezalatt hazajött a férje is, a gyermek is nevelkedett. Mikor már
nagyocska volt a gyermek, nem bírta tovább cselekedetét títkolni,
bevallotta bűnét férjének, haza hozatta a tizenegy gyermeket is. A férj
nemcsak megbocsájtott, hanem még örült is, hogy oly szép nagyocska 12
gyermeke van.
(Szeged.)
=24. Mátyás király és a fiatal bíró.= Az ember éveiről szóló
meghatározás _Kálmány_: Sz. II. 151. l. is ide vág, ez a 63-dik évet
veszi az _elmebeli elgyengülés_ kezdetének; _Dänhardtnál_
(Naturgeschichtliche Volksmärchen II. k. 45. Leipzig – Berlin 1913. Die
Lebenszeit des Menschen) ama szólásunkkal megegyezőleg: „Mikor mán 70
esztendős az embör, a lábába száratt az esze“, (Szeged) – a 70-ik év van
megjelelve. _Köhler_ eme meghatározást – mely a népek közt el van
terjedve – I. kötete 43–44. lapján egy 16. századbeli költeményből
eredteti; ekkor tehát már költeményben is meg volt. Mindez a 24. számú
adatban kifejezett _nép felfogása_ mellett szól, ezzel szembe van
állítva a 68. számú változata, az ellenkező túlzásba megy. Az elmebeli
tehetségről szólva, itt említem fel eme gúnyolódónkat: