Vôt a világon ėgy susztėr, vôt ėgy felesége, mikor möghalt a felesége,
12 gyerök maratt utánna; ėgyik: kicsi, másik: piczi; mind a 12 könyeret
kért, de nem vôt ėgy falat könyér sė. Búsult a szögén embör, hogy
micsinájon? elmönt munkát keresni.
A mint mönt, möndögélt, tanát ėgy kis házat, 3 Órijás vôt benne. A mint
bemönt a szögén embör, az Órijások fölugráltak, asz kérdöszték tűle:
„Mit kereső a mi barlagunkba?“ Aszongya a susztėr: „Agygyatok munkát!
mer éhön halok“. „Szöröncse, hogy gyüttél, éppen ėgy embörre van
szükség: fát vágni, ha kitőtöd az esztendőt, zsák aranyat kapsz!“ Abba
az üdőbe _három_ napbul állott ėgy esztendő. Vákta a szögén embör a fát
egész nap, elgyütt az este, vacsoráltak. „No, szögén embör vacsorázz!
ott van a ház előtt ėgy vaczok oszt fekügy rá!“
Kimönt a szögén embör, hajja ám, hogy odabe beszélgetnek: „Üssük agyon –
aszongyák – eszt a szögén embört, mert még elárul bennönket: maj ha
elalszik a vasfurkóval agyonütytyük!“ A szögén embör gondolt ėgyet: tött
a párnájára ėgy nagy küvet, rátötte a kalapját, betakarta a subájával, ő
pedig befekütt a vaczok alá. Ėcczör csak hajja, hogy _tizėnkettőt_ üt az
óra, mongyák az Órijások: „Itt a cselekvés ideje!“ Fölkapja a furkót,
ojat vág a szögén embör fejire, hogy a kalap szétmönt: „No, ennek sė köl
a zsák aranyat kifizetni!“ mongyák az Órijások. A mint bemönnek a
szobába möginni az áldomást, hát ėcczör ki kopog? kinyílik az ajtó,
belép a szögén embör, elsápannak az Órijások. „Elgyüttem a bérömé, mert
kitelt az esztendő!“ Mögparancsolták a legkisebnek, hogy tőcsön tele ėgy
nazs zsákot, de nem álhatták, hogy mög nė kérdözzék: hogy nem hallott az
ícczaka ėgy nagy puffanást? Aszongya a szögén embör: „Mintha ėsz szöm
eső esött vôna a fejemre!“ Öszszenésztek az Órijások, intöttek a
kisebbiknek, hogy csak vigye a zsákot! Odasukták osztán neki, hogy ha a
szögén embör hazaér, fogja a torkát, fujcsa mög.
A mint mönnek, möndögélnek, aszongya a szögén embör az Órijásnak: „Majd
elmögyök előre, lámpát gyûtok, mer van neköm otthun 12 oroszlányom, a
kik Órijáshússal élnek, maj elzárom azokat!“ Mönt osztán, vitte a zsák
aranyat, a szögén embör pedig odahaza ráparancsolt a 12 gyerökire, hogy
ha az Órijás beér, kijácscsák ėcczörre: „Édös apámuram! Órijáshúst
öhetnénk!“ Hát a mint odaér az Órijás, benyitja az ajtót, a 12 gyerök
ėcczörre kijátytya: „Édös apámuram! Órijáshúst öhetnénk!“ Mögijed ám az
Órijás, lėveti a zsák aranyat, szalad; a szögén embör pedig bemönt,
kibontotta a zsák aranyat, aszongya: „No, fijajim! mos mán nem éhösztök
ám!“ Vött minynyájinak ruhát, kitaníttatta űket, _azokbul löttek az
országnak a hírös fijaji_.
(Hódmező-Vásárhely.)
=7. A férfi Vasorrúbába.= A nevet mi adtuk, feltűnőbbé akartuk tenni,
hogy a nép már _férfi_ vasorrúbábákról is beszél. A mese a _rossznak
eligért_ gyermekkel kezdődik erről a _Kisfaludy_: XIII. kötetben: _Az
ördögnek ígért gyermek_ jegyzetében szóltunk, azután a _Vasfejű farkas_
ismeretes _zargatásaival_ folytatja, _Kisfaludy_: II. k. 1. sz., VII. k.
11. sz., IX. k. 16. sz., _Kálmány_: K. II. k. 2. sz. meséjében
található. Mesénket v. ö. az 56. sz. adatunkkal. Külföldi változatait
_Sklarek_ 293. l. 15. sz. jegyzetében jelelte meg.
A _hozzáférhetetlenné tevő körről_ a 3. számú, a _hős bolyongásai
közepén szerzett 3 kutyáról_ feljebb a 2. sz. jegyzetben van szó.
A _lelkek szabadítása_ a 10. sz. mesében jön elő, mely különbözik a 12.
számúétól, melyben bárányok lesznek a lelkek.