Vôt ėgy embör, az apja mán üdőses vôt, nem szerette, hogy az apja az
asztalná övött vele, mer nem tudott mán úgy önni, mint ű; hanem úgy
övött, mint a gyerök. Itt osztán az embör úgy gondolta el, hogy hát
csinál az apjának vájút. Hozzá fogott vájút csinálni.
Möglátta a gyeröke, hogy csinál az apja vájút; asz kérdözi az apjátul:
„Mit akar ken ebbül csináni? édösapám!“ „Ebbül csinálok – mongya az apja
– öregapátoknak vájút, mer mán nagyon öreg, nė az asztalná ögyön, hanem
ebbül a vájúbul!“ Akkor monta a gyermök: „Ugy-ė? édösapám! ha ken
mögörekszik, én is kennek ijet csinálok, hogy ken is abbul ögyön!“
Az embör mingyá öszszedarabolta a fát, nem csinálta, mer eszibe jutott,
hogy űs lösz öreg embör.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hiedelmek.