Vôt két zsidó, a kire nagyon haragudott a bérösse, mer roszszul bánt
velük. Node! hát nem bírhatták a gazdájukat mögverni, mer bezárik űket.
A két kocsis tanálkozott ėgymással, panaszkottak ėgymásnak, kikérdöszték
ėgymástul, hogy mijen a tė gazdád? Monta, hogy nagyon roszul bán vele;
aszongya: „Az enyím is ojan, hanem verjük mög ėgymás gazdáját! mer ha
mindėgygyik a magájét veri mög, bezárnak bennünket; hanem tudod mit? maj
ha ėcczör mögyünk ėgymássâ szömköszt, sė tė nė térjé ki, sė én nem térök
ki, maj öszszeakasztunk, akkor csak jô verjé az én gazdám nyaka közé, én
mög maj a tė gazdád nyaka közé verök, akkô nem zárnak be bennünket“.
Ėcczör csakugyanis úgy is tötték: mikor möntek ėgymásra szömköszt, annál
büszkébben hajtott az ėgygyik is, a másik is és ėgygyik sė tért ki. A
két zsidó jis haragudott ėgymásra. Mikor öszszeakasztottak, akkor mingyá
az ėgygyik kocsis a másik kocsis zsidójának a nyaka közé vágott, amaz
pedig az ű gazdáját ütötte, aszonta: „Ha tė ütöd az én gazdámat, én is
ütöm a tė gazdádat“. Itt oszt jô êverték ėgymás gazdáját. Mikor látták,
hogy mos mán ölég lösz eszt nekik kiheverni, kitértek ėgymás elül. Mikor
elmönt az ėgygyik ėd darabon, aszonta a kocsisnak; „Ugy-ė, tė jobban
mögverted!“ „Jobban én, mer jobban a nyaka közé váktam“. „No, hát azér
jó borravalót adok“. A másik zsidó is aszongya: „Ugy-ė, tė jobban
mögverted!“ „Jobban én – aszongya a kocsis – mer jobban a nyaka közé
váktam, mög nagyobbakat!“ „No – aszongya – jó borravalót adok ezé“. Az
is jó borravalót adott a kocsissának.
Mikor a két kocsis tanákozik, akkor monták: „No, mos jô möktanítottuk
űket! még jó borravalót is kaptunk“.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –