Ėgy embörnek ojan felesége vôt, hogy magukat is elárulta; az embörnek
nagyon köllött vigyázni, hogy mit mongyon az aszszonnak, mer a felesége
másnak is elárulta.
Hát az embör ėcczör tanát ėgy nagy csomó pészt. Azon gondoskodott, hogy
mit tanájon el, hogy a felesége ha kibeszéli is, nė higygyék el! Az
embör kitanáta, hogy jó lösz, ha pár kôbászt öszszedarabol oszt a ház
véginé kiönti, hogy mos kôbászeső esik. Úgy is tött. Mikor lėöntötte a
kôbászos vizet a pallásrul, akkor monta mög a feleséginek, hogy ű pészt
tanát. A felesége mingyár elmönt bejelönteni, hogy az ű ura pészt tanát.
A kösségi előjáróság kérdöszte, hogy mikô tanáta a pészt? „Mikor a
kôbászeső esött!“ monta az aszszon. Akkor a kösségi előjáróság az
aszszont öszszeszitta, hogy bolondá akari űket tönni, elkergette: „Mit
gondolsz – monták neki – mikor esött kôbászeső? a még sosė esött! êmöny
innet még szépen vagy!“
Igy boldogult az embör, hogy az aszszon nem tutta elárulni.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –