Ėcczör ėgy úr útrakelt, bemönt ėgy vendéglőbe, kért ebédöt. Nem tuttak
mást anni, hamardossan fősztek neki _tíz_ tojást. Az úri embörnek igön
nagypéze vôt, a kibül a kocsmáros nem tudott viszszaanni, aszonta az
útas: „Maj hamardossan viszsza fogok én gyünni, maj ki fogom én
fizetni!“
Itt az útasnak sok dôga vôt, belegyütt ėgypár év, mikor viszszakerűtt.
Nem felejtközött el arrul, hogy ű 10 tojást mögövött, asz monta a
kocsmárosnak: „Emlékszik-ė, mikor ű itt járt és mögövött tíz tojást?“ Az
embör mögén nagypészt adott a kocsmárosnak, nem bírtak viszszaanni;
akkor mongya a kocsmáros: „Hó, hó, hó! ez a péz kevés is, mer abbul a
tíz tojásbul csirkék löttek vôna, mögnyöltek vôna, tojtak vôna enynyit
mög enynyit. Azokbul a tojásokbul mögén csirkék löttek vôna!“ Pörre
száltak. Már anynyira möntek, hogy az úr elszögényödik, mer akarmijen
ügyvédöt fogadott, mindég az ügyvégye bukik.
Mögláti a czigán mikor az úr nagyon szomorkodik, asz kérdözi tűle: „Mér
szomorkodik?“ „Ó, czigán! ús sė segícz tė azon“. „Mongya urȧm, háthȧ
segíthetök!“ „Hát czigán így és így jártam, hogy néhány esztendővel itt
jártam és öttem tíz tojást, az egész vagyomom rááldozom és még sė
futytya!“ „Ó, urȧm ȧzs lekkiseb bȧj! fogȧgygyon mög ügyvígynek,
kidulgozom, hogy mȧgȧ nyer!“
Itt osztán bemönt az úr a törvénszékre, hogy fogadott ėgy ügyvédöt, új
pört indít. Asz mongyák az urak: „Az urat is befogjuk hínni mög az
ügyvégyöt is!“ Ėcczör hívatyák az új ügyvégyöt a törvénszék elébe. Az új
ügyvégyöt nem győszték várni. Ėcczör osztán sokára odaérközött a
czigánügyvégy is. Asz kérdözik a czigántul, hogy: „Hun vôtál ijen
sokájig?“ „Mėgmondom, urȧjim! hȧnem mongyák mėg, hogy mé fizet ez az
embör ȧnynyit azé a tíz tojásé?“ „Azért czigán, ha mög akarod tunni, ha
az a tíz tojás kikelt vôna, mind főnevelődött vôna, és csak ėgy tízet
tojt vôna, annak a tíz csirkéje mönynyit szaporitott vôna, de nem ėgy
tojást övött mög ez az embör, hanem tízet, hát oszt czigán! azé kerül
ennek az embörnek anynyi pézibe! Hát tė oszt hun vôtá ijen sokájig, hogy
nem győsztünk várni?“ „Hát ín, urȧjim ėgy kis kölest fȧkȧdosztȧttȧm ki!“
„Minek az a köles?“ „El ȧkȧrom, urȧjim, vetni!“ Akkor monták az urak:
„Óh, te: szamár czigán! a főt köles nem kel ki!“ Aszongya a czigán: „Óh,
okos urȧk! hát ȧ főt tojás kikel?“ Akkor gyüttek az urak észhön, hogy az
úr nyert, mert a főtt tojás nem kel ki! a kocsmáros maga főszte mög a
tojást neki. Igy az úr viszszakapta az egész pénzt.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –