Mikor Mátyás királ uralkodott, vendégségöt csinát, möghítta az urakat,
jó bort tötetött elébük. Az urak áldották a bornak mindön részit, csak a
munkássát nem. Asz monta Mátyás királ nekik: „Hát az nem jô van! Hát
aszt a szögén munkást nem is álgyuk, a ki asztat munkájja?“ Aszonták az
urak: „A sėmmi sė!“ „No, hát ha a sėmmi sė, – aszongya – gyertök ki
hônap kapáni! és maj kapálunk úgy, mint a szögén munkás szokott.
Itt oszt kimöntek másnap, csak vöröshajmán és kinyérön kapáltak egész
frustukig. Mikor mögvôt a frustuk, mögén hajtották a dôgot délig; délbe
ėgy órakor ebéd vôt, vöröshajma mög csak kinyér. Akkor elig várták mán
az urak az estét, akkor monták Mátyás királnak: „A szögén embör érdemli
mög a bort mög a jó ételt, aki a szőlőt munkáli“.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kópéságok.