Vôt ėgy gazdaczigány, aszt írta a háza végire: „Nincs sömmire sömmi
gondom“. Mátyás királ möglátta, hogy mi van a cigán házán kiírva,
elővötte a czigánt: „Hogy merté ijet kiírni ijen szűk esztendőbe?“ monta
Mátyás királ. „Ha nincs gondod, majd adok én!“ gondolta magába. Akkor
atta föl: „No, czigán, ha ki nem tanálod, még én viszszagyüvök, hogy hun
a világ közepe? akkô vége az életödnek! Mög hogy én mit gondolok? Hogy
én mijön állok?“ A czigán nagy goncságba esött, sė inni, sė önni nem
tudott a nagy gondtû. Aszt möglátta a czigán bérösse, aszongya: „Urȧm,
mí búsulsz tė?“ „Ús sė segícs tė ȧzon!“ „Dėhogy nem? – aszongya –
segítėk ín!“ „No, hȧ segícs tė ȧ bȧjon, nekėd ȧdom a lányomȧt felesígül,
mög ha mėkhȧlok, nekėd ȧdom ȧz egísz vȧgyomomȧt!“
Viszszaérközött Mátyás királ, akkor a cigán bérös kilépött a czigán
elébe, asz kérdözi a czigántul Mátyás királ: „No, hát czigán!
kitanátad-ė mán, hogy _hun a világ közepe?_“ Aszongya a czigán, –
mögverte a lábával a fődet – aszongya: „Itt vȧn, urȧm, itt!“ „Hát a
másikat, hogy _mit gondolok én?_“ „Ȧzs gondójja kiráj ífilsíge, hogy a
gȧzsdájávȧl beszíl, pedig csȧk ȧ bírėssivel“. Akkô monta: „No, ha ki nem
tanálod, hogy én _mijön állok_, vége az életödnek!“ „Ȧ czipő tȧlpán
urȧm, ȧ czipő tȧlpán!“ Igaza vôt, azon ált! Igy a czigán bérös feleségül
kapta a gazdaczigán lányát oszt későb elkapta az egész vagyomját.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
26. Hogy vígasztalta mög Mátyás királ az öregöket és hogy szomorította
mög a fijatalokat?
Mikô Mátyás királ járt falurul falura, ėgy házba látott ėgypár fijatal
cselédöt mög ėgypár nagyon öreg cselédöt. Most Mátyás királ elgondolta
magába, hogy êlopi az öreg embört, mikor alszik, odafekteti a fijatal
aszszon mellé, a fijatal embört pedig az öreg aszszon mellé. Hát osztán
el is lopta. Röggel, mikor fölébrettek, az öreg embör nagyon mögörűtt,
hogy mijön szép fijatal felesége van, de a fijatal aszszon mögijett,
hogy az ura mijen öreg embör lött röggelre. Emitt pedig az öreg aszszon
örűtt mög, hogy az ura mijön szép fijatal embör lött röggêre, a fijatal
embör ijett mög, hogy a felesíge mijön öreg lött röggêre. Ezön Mátyás
királ nagyon jót nevetött, hogy a két öregöt hogy mögvígasztalhatta.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –